Tóth Krisztián már a nyolcaddöntőben kiesett (Fotó: Tumbász Hédi)

 

 

Mamut magyar mezőnnyel, 15 versenyzővel indultunk neki a Papp László Budapest Sportarénában zajló, az olimpiai kvalifikációba százszázalékos értékkel beszámító Grand Prix záró napjának, ám a mieink közül már csak Sipőcz Richárd lehet érmes, ő is a vigaszágról.

A főtáblán a legtovább a férfiak -100 és +100 kilogrammos kategóriájában jutottunk, pontosabban Cirjenics Miklós és Sipőcz, akik egyaránt a negyeddöntőben kaptak ki, de így legalább átkerültek a vigaszágra a bronzérem reményével együtt.

Cirjenics azonban hiába küzdött nagyot a svéd Joakim Dvärbyval, és egyenlítette ki vazarinyi hátrányát, a hosszabbításban a skandináv csinált rajta ippon-értékű akciót, így a -100 kg-os magyar versenyző az ötödik helyen zárt.

Cirjenics Miklós (kékben) az ötödik helyen zárt (Fotó: Tumbász Hédi)

 

A +100 kg-os Sipőcz ellenben vagány meccsen, egy intésnyire a leléptetéstől, a szorult helyzetben egyetlen másodperccel az alapidő vége előtt megcsinált ipponnal túljutott a szlovén Vito Dragicon a vigaszág első mérkőzésén, úgyhogy délután megszerezheti a kijáró bronzérmét is az orosz Anton Krivobokov ellen.

Hamarabb, a nyolcaddöntőben esett ki a vasárnapra kiírt legnagyobb nevünk, a vb- és Eb-ezüstérmes (és olimpiai éremesélyes) Tóth Krisztián. A sorsolás pillanatában szélsőségesnek tűnt az előmenetele: nagyjából úgy tippelték, hogy vagy kiesik az első vagy a második mérkőzésén, mert akkorra kínai és japán ellenfeleket kapott, vagy túljut rajtuk, és akkor elmegy a döntőig…

Nos, az első riválisát szétkapta, mint az aranyórát: Hszie Ja-tungon két és fél perc alatt négy látványos akciót csinált, és ipponnal nyert, elégedetten rázhatta az öklét. A következő potenciális áldozata, Mukai Soicsiro ráadásul gazdagon fáslizott bokával éppen csak bebicegett a tatamira, majd a küzdelem első harmadában látszólag a talpon maradásért harcolt. Ám egy japán sosem adja fel, ő sem tette, és habár csakis Tóth akciózott, Mukai van annyira jó és rutinos, hogy ezeket kivédte, és elhúzta a mecset a hosszabbításig, az ún. golden score-ig.

Abban pedig Tóth lépett egyszer rosszul, Mukai pedig gyorsan kapcsolt, belenyúlt a támadásba, kontrázott, és egyetlen mutatványából ippont csinálva győzött.

Igaz ugyan, hogy utána csak segítséggel tudta megtenni a kötelező nagy kört a tatamik mellől a BS egyik sarkában lévő interjúzónán át a BS másik sarkában lévő sportolói sarokig, de azért simán hozott negyed- és hosszabbításban begyűrt elődöntővel elment a fináléig, úgyhogy a délutáni programban aranyéremért küzdhet…

Nekünk pedig marad, ugye, Sipőcz bronzmeccse.

Tóth Krisztián: Annyit nem ér a győzelem, hogy valakinek szétrúgjam a lábát

– Belehúzott: elsőnek kínai, aztán japán ellenfél…
– Meg szoktam nézni a sorsolást, most is láttam, hogy nagyon kemény kínaival kezdek. Úgy voltam vele, valahogyan túljutok rajta, és akkor jön a japán. Így is lett, viszonylag simán túljutottam Hszie Ja-tungon, mert ki tudtam taktikázni: két és fél perc alatt dobtam rajta két vazarit. Mukai Soicsiróval sokat küzdöttünk már, ismerjük egymást: ő balos, én jobbos, ezek kioltják egymást, úgyhogy tudni lehetett, taktikus meccs lesz. Én többet akcióztam, de jól állt a lábán és várta, hibázzak. A golden score-ban el is estem, amire nem lehet mit mondani, ebben a sportágban benne van… Jól felépítettük a meccset, de kicsit elfáradtam az elmúlt hetekben. Például az universiadéra úgy jutottam el, hogy Frankfurtban lekéstük a csatlakozást, nem tudtunk közvetlenül Nápolyba repülni, csak Rómába, onnan órákat buszoztunk, viszont semmiképp sem akartam lemondani a zászlónk vitelét a megnyitón, mert hatalmas megtiszteltetés, és nem biztos, hogy visszatérő alkalom. Másnap az egyéni verseny következett, majd a csapat, végül hazafelé is ugyanazon az útvonalon ékeztünk. Szóval, nem sokat edzettem erre a GP-re, csak beállítottuk a súlyom, kicsit fókuszáltunk a hétvégére, de még nem találtam magam. Mára aludtam egy hatalmasat, ám sajnos korábban véget ért a verseny, mint ahogy terveztem.

– Amikor egy ismert riválisa befáslizott bal bokával sántikál be a tatamira, az változtat a hozzáállásán, taktikáján?
– Direkt nem rugdosom az ellenfél sérült testrészét, őszintén szólva nekem annyit nem ér a győzelem, hogy valakinek szétrúgjam a lábát… Lehet, egy olimpián ez máshogy alakul, ha mondjuk a nyolc között járunk, de ott sem rugdalnám, legfeljebb arra az oldalára terhelnék. Ám annyit semmiképp sem ért, hogy hosszú sérülést vagy maradandó károsodást okozzak.

– Önnel is ilyen lojálisak az ellenfelek?
– Nem volt még rossz tapasztalatom. Volt már úgy, hogy tudták, sérült vagyok, mégsem bántottak. Ez a kölcsönös tisztelet jele: sokszor elhangzik a sportolók között, de igaz, hogy ellenfelek vagyunk, nem ellenségek. Tudjuk, mennyit dolgozunk mindannyian, nagyon kevés a rosszindulatú ember, akit nem érdekel, hogy fél évet ki kell hagynom egy szétrúgott térdszalag miatt, például.

– Ettől függetlenül gyötrelmes időszak ez a rosszul sikerült Európai Játékokkal, az universiadéval és most ezzel a GP-vel…
– Azt nem mondanám, hogy hullámvölgyben lennék, mert ugyanúgy dolgozunk, motivált is vagyok. Az elmúlt évben folyamatosan az első ötben zártam a versenyeken, amivel elkényeztettem magam, a szakmát, a szurkolókat és mindenki mást. Remélem, majd folytatódik a sorozat, hiszen két hét múlva Zágrábban versenyzem, aztán jön a világbajnokság, szeretnék pontokat szerezni, hogy jövőre már ne kelljen. Az olimpiai kvalifikációval jól állok, a súlyom rendben van, vissza fogok rázódni.

– És most itt, a BS-ben kint volt a családja is.
– Igen, habár a fiam nem láttam, pedig máris túl nagy! Jólesett, hogy kijöttek, mert az Európai Játékok és az universiade miatt nem sokat láttam őket mostanság, hiányoztak, mostantól igyekszem rájuk is több időt szakítani.

 

CSELGÁNCS GRAND PRIX, BUDAPEST
FÉRFIAK
90 kg. 1. forduló:
Gőz Roland–Florentino (dominikai) 0:10
Tóth Apor–Assis (brazil) 7:0
Kordély Péter–Hamkojev (orosz) 10:0
Tóth Krisztián erőnyerő.
2. forduló:
Tóth Krisztián–Hszie Ja-tung (kínai) 10:0
Tóth A.–Bozbajev (kazah) 0:10
Kordély–Tumajev (azeri) 0:7.
Nyolcaddöntő:
Tóth K.–Mukai (japán) 0:1

100 kg, 1. forduló:
Vég Zsombor–Hucol (ukrán) 10:0
Árvai Péter, Cirjenics Miklós, Ohát Zalán erőnyerők.
2. forduló:
Vég–Wolf (japán) 0:10
Árvai–Cso Gu Ham (dél-koreai) 0:10
Cirjenics–Hurramov (üzbég) 10:0
Ohát–Loporchio (olasz) 0:10.
Nyolcaddöntő:
Cirjenics–Snippe (holland) 7:0
Negyeddöntő:
Cirjenics–Fonseca (portugál) 0:10.
Vigaszág, 1. forduló:
Cirjenics–Dvärby (svéd) 0:10 – aranyponttal

+100 kg, 1. forduló:
Kerstner Róbert–Abramov (német) 0:10
Sipőcz Richárd–Hazbajev (kazah) 10:0
Nyolcaddöntő:
Sipőcz–Jüan Sao-tung (kínai) 10:0
Negyeddöntő:
Sipőcz–Kageura (japán) 0:10
Vigaszág, 1. forduló:
Sipőcz–Dragic (szlovén) 10:0
A 3. helyért:
Sipőcz–Krivobokov később

NŐK
78 kg. 1. forduló:
Tóth Fanni–Branser (kongói) 10:0
Salánki Evelin–Figueroa (osztrák) 10:0
Nyolcaddöntő:
Tóth F.–Kuka (koszovói) 0:10
Salánki–Powell (brit) 0:10

+78 kg. 1. forduló:
Szigetvári Mercédesz–Nunes (portugál) 0:10
Kárpáti Emese–Maan (indiai) 10:0 aranyponttal
Nagy Kitti–Maratova (kazah) 0:10 aranyponttal.
Nyolcaddöntő:
Kárpáti–Aszahina (japán) 0:10