Népsport: bokszistálló családi vállalkozásban

William Lawrence Stribling Junior vagy – ahogy később a világ megismerte – Young Stribling egy dél-georgiai kisvárosban született 1904. december 26-án. Vállalkozó szellemű szülei a vidéki életformát hátrahagyva vaudeville-társulatként utazták körbe az országot, előbb a kis elsőszülöttel hármasban, majd a második jövevény érkezése után immár négytagú családdá bővülve. Különleges família volt, a családfőt Pa (mint papa) Stribling, az asszonyt Ma (mint mama) Stribling, a két fiút pedig Young és Baby néven szólították, ismerték.

A vaudeville-előadásokban mind a négyen részt vettek, ezek általában akrobata- és egyensúlyozó mutatványokból álltak, rendszerint rövid bokszmeccsel értek véget úgy, hogy a négyéves Strib, ó, bocsánat, Young és a kétéves Baby püfölte egymást. Legalábbis az első időkben, amikor kitalálták a számot, mert a fivérek nem felejtettek el felcseperedni, igaz, sokáig nem tartották műsoron a két kicsi összecsapását – utóbb már aligha lett volna olyan vicces.

Striblingék színpadi lehetőségei az Egyesült Államok 1917-es, első világháborús hadba lépése nyomán fogyatkozni kezdtek, ezért hamarosan úgy döntöttek, felhagynak a vándoréletmóddal, és gyökeret vernek a georgiai Maconben. A srácok normális iskolába kezdtek járni – addig Ma tanította őket –, a szülők meg rendes foglalkozás után néztek. Ma és Pa mindent megadott a két fiúnak, akiknek a tanulás mellett a sportolásra is volt idejük. De még mennyi!

Young remekül kosárlabdázott, a húszas éveiben kiváló golfozó és teniszező hírében is állt. Középiskolás kosárlabdacsapatával országos döntőbe jutott, melyben csak azért nem vehetett részt, mert addigra már a profik táborába lépett – ökölvívásban. Ha rajta múlik, kosaras lett volna belőle, édesapja és édesanyja azonban a jövedelmezőbb profi bokszot erőltette (rá); nemsokára ez lett a család fő kereseti forrása (időközben Babyből is hivatásos öklöző lett).

A család a vaudeville-ek színpadától tehát a ringek világa felé vette az irányt, négyesük bokszvállalkozásként működött tovább. Nincs ebben semmi túlzás: a két fiú versenyzett, Pa (polgári nevén William Lawrence Stribling) menedzselte őket, míg Ma (született Lillie Mae Braswell) az edzői (!) szerepkört betöltve a felkészülésükben segédkezett. Legalábbis a kezdeti időszakban. Az istállóban további három ökölvívó, Fearless Ferns, Michel Maurer és Buddy Scott kapott helyet az évek során, Scott csupán 1939-ben.

Young huszonkét nappal a 16. születésnapját követően, 1921. január 17-én Atlantában vívta első profi mérkőzését, amelyet pontozással megnyert. Az ötödik fellépésén tíz menetben győzött, a következő alkalommal – pontozással – elszenvedte első vereségét (Georgia állam pehelysúlyú címéért). Két hónapra rá, május 26-án visszavágott Dick Leonardnak, és pontozással elvette tőle a georgiai pehelysúlyú címet. Augusztusban már a déli régió bajnoka volt, decemberben pedig egész Georgiáé – de már súlycsoportot váltva, könnyűsúlyban. 1921 végéig 26 meccsen egy vereség és négy döntetlen mellett 21 győzelmet tudott felmutatni.

Középiskolás évei alatt 75 profi meccset vívott összesen, de számtalan olyan mérkőzése is volt, amelyik nem került be a rekordjába; vásári mulatságokon, karneválokon is fellépett olykor, sőt visszatért a vaudeville-helyszínekre is. Striblingék szédületes tempóban járták be a déli államokat, miközben eljutottak Havannába is, aztán meghódították a keleti partot (Madison Square Garden), látogatást tettek Torontóban, mígnem San Franciscóba értek 1925 tavaszán. Vettek egy buszt, és csak az 1925-ös évben 18 ezer mérföldet tettek meg vele; e hatalmas túra után, ötödik profi éve legvégén Young Stribling 158 meccset számlált már. S ezeken 134 győzelemmel dicsekedhetett.

1926-ban másodszor lépett szorítóba a félnehézsúlyú világbajnoki koronáért, és másodszor sem tudta megszerezni, miután egyhangú pontozással 15 menetben kikapott a szintén amerikai Paul Berlenbachtól. 1927-től inkább már nehézsúlyban versenyzett – pályafutása hatodik kategóriájában a pehelysúly, a könnyűsúly, a váltósúly, a középsúly és a félnehézsúly után.

Nyilvánvalóvá vált az új célja: megszerezni a nehézsúlyú világbajnoki címet.

Harmincnyolc meccsen 36 kiütéses és két pontozásos diadalt aratott 1928-ban, úgy fejezve be az évet, hogy három ellenfelét négy napon belül három különböző városban verte meg (egyik sem bírta tovább két menetnél). Akkor már túl volt a kétszázadik győzelmén és a századik kiütésén is.

Az 1929-es év nem sikerült fényesen: elveszítette a Jack Sharkey elleni eliminátori ütközetet (VIDEÓ ITT!), majd novemberben és decemberben botrányos, bundagyanús mérkőzéseket vívott Primo Carnerával. Londonban az olasz óriás nyert, miután Striblinget diszkvalifikálták, a párizsi visszavágón fordult a kocka, Carnerát léptették le.

Látványos KO-sikerek a német Hans Schönrath, a norvég Otto von Porat és a brit Phil Scott (VIDEÓ ITT!) felett, ami vb-címmeccsel kecsegtetett Max Schmeling ellen – 1930 legnagyobb sikerének mégis az számított, hogy Stribling túlélt egy lezuhanást. Az Est sorai 1930. december 6-ról: „Beiratkozott egy amerikai pilóta-tanfolyamra és szorgalmasan tanult. Nemrég már annyira jutott, hogy egyedül is felszállhatott vitorlás-repülőgépén. Repült, repült Striblinggel a gép, a szél felemelte, azután leejtette. Striblingnek szerencséje volt, mert nem a földre esett, hanem egy tóba. Miután a repülő bokszolóbajnok úszni is tud, nemcsak, hogy nem ütötte meg magát, hanem meg sem fulladt...”

Repült, sőt motorcsónakversenyen is indult volna a Schmeling elleni csata előtti hetekben, ám „kérlelhetetlen őrei ettől eltiltották”.Persze hogy Pa Stribling keze volt a dologban.

Apja és társai azonban hiába ügyeltek Young legendásan erős kondíciójára (VIDEÓ ITT!), a maconi fiú 1931 nyarán Clevelandben kénytelen volt fejet hajtani a németek világbajnoka előtt (VIDEÓ ITT!). A mérkőzésen, amelyet a Ring Magazine az év bokszmeccsének választott meg 1931-ben, Stribling pályafutása egyetlen KO-vereségét szenvedte el. A következő két évben még egyszer-egyszer alulmaradt, közben végigturnézta Ausztráliát, eltiltották, majd teljesen felépült porcleválásából.

Az ugyancsak meccshalmozó Maxie Rosenbloom legyőzésével pedig újra egyenesbe tehette volna karrierjét, amikor... Másfél héttel a küzdelem után motorkerékpárjával egy szembejövő autóval ütközött az országúton. A bal lába boka alatt gyakorlatilag leszakadt, a medencéje is súlyosan megsérült a szörnyű karambolban. A bal lábfejét amputálni kellett, a sebészek úgy tervezték, tovább csonkolják a lábát – ekkor Stribling magához tért. A helyszínről tudósító The New York Times szerint a 28 éves beteg megkérdezte a kórházi ágyánál ülő dr. Kempet, a háziorvosát, hogy meg fog-e halni, mire Kemp így felelt: „Nem, nem hagyjuk, hogy meghalj, de olyan keményen kell küzdened, mint a ringben.” „Rendben, harcolni fogok – hangzott az eltökélt válasz. – Csak azt akartam tudni, meghalok-e.”

Nem élte túl. 1933. október 3-án, keleti parti idő szerint reggel 6 órakor ugyanabban a georgiai kórházban hunyt el, ahol a felesége feküdt újszülött harmadik gyermekükkel. Stribling ugyanis épp őket igyekezett meglátogatni október elsején, amikor megtörtént a baj. Halálát a balesetben elszenvedett belső sérülések utáni komplikációk okozták. Huszonötezren rótták le kegyeletüket Maconben felállított ravatalánál, és tízezren kísérték el az utolsó útjára.

Young Stribling gyorsan, veszélyesen élt, s kegyetlenül fiatalon ment el.

TISZTELGŐ MOZGÓKÉP AZ ELHUNYTRÓL ÉS CSALÁDJÁRÓL ITT!