Sportlövészet: kinézett a buborékból – interjú Sike Renátával

– A lég- és sportpisztolya után könnyen megszokta az AK-47-est is?
– A fegyver láttán az emberek kicsit ijedten néznek, de hozzátartozik a katona felszereléséhez – válaszolta a világ- és Európa-bajnoki bronzérmes sportlövő Sike Renáta (BHSE), a sportszázad főhadnagya. – Ráadásul ezúttal jóval könnyebb dolgom volt, mint a kiképzésen, ahol harcászati gyakorlófeladatokat is kaptunk; az elmúlt két hétben rendőrök járőrtevékenységét segítettem.

– Nem átlagos módját választotta a felkészülésnek a hétvégi országos bajnokságra.
– Miután a második Európa-bajnoki válogató után kiderült, hogy a légfegyveres kontinenstornát májusra halasztják, mihasznának éreztem magam, szerettem volna értelmes elfoglaltsággal eltölteni az időt. Ezzel magamat is óvtam; nem akartam, hogy az előző évhez hasonlóan újra megterheljen pszichésen egy elhalasztott verseny, másfelől – miután emberek sokasága jóval nagyobb problémákkal küszködik – úgy gondoltam, nem árt kitekinteni a sportolói burokból, ezért jelentkeztem járőrszolgálatra.

– Milyen tapasztalatokat szerzett a „való világban”?
– A szolgálat megedzett. Változatos feladataink voltak, és történtek érdekes események. Nappal a karanténban lévőket és az üzleteket ellenőriztük, este a kijárási tilalom betartását. Az éjszakák különösen izgalmasak voltak, a betöréseknél vagy egy autós üldözésnél az átlagosnál gyorsabban vert a szívem. Akadt vicces helyzet is, egyszer egy hölgy toppant elém azzal a kéréssel, hogy egy erős kézre lenne szüksége. Miután felajánlottam a segítséget, megdöbbenve kérdezett vissza: »Maga nő?«

– Tudott a szolgálat mellett edzeni is?
– Nyilván kevesebb idő jutott rá, mint rendesen – szombaton kiderül, mire volt elég. Az előző időszakban rengeteget edzettem tíz méteren, mert nagyon fontos volt, hogy kijussak az olimpiai kvalifikációs Eb-re, ami sikerült, a befektetett munka pedig nem vész el két hét alatt. Az utóbbi időben főként a döntő lövését gyakoroltam, hiszen abban dől el a bajnoki cím sorsa.

– Mennyiben módosítja a tervet, hogy a 10 méteres Eb-t együtt rendezik meg a 25 méteres, ugyancsak kvótaszerző kontinensbajnoksággal?
– Muszáj úgy hozzáállni, hogy több időnk maradt a felkészülésre. Ugyanakkor mostantól kevesebbet tudok edzeni tíz méteren, hiszen sportpisztollyal is el kell kezdeni dolgozni, ami nem feltétlenül baj, a kettő ugyanis kiegészíti egymást. Nem újdonság, hogy egyszerre versenyzünk mindkét számban, hiszen máskor az évnek ebben az időszakában világkupákon szerepelünk, amelyeken egyaránt lövünk lég- és sportpisztollyal is. Az előttünk álló időszak nehézségét az adja, hogy miközben tíz méteren meg kell tartani a formát, a sportpisztolyos válogatókon is jól kell teljesíteni, hiszen a tét egy másik kvótaszerző megméretésen való indulás.

– Említette: békeidőben ilyentájt folyamatosan versenyezve igyekeznek formában maradni. Hogyan viseli, hogy egy éve nem rendeznek a sportágban nemzetközi viadalt?
– Én huszonöt éve folyamatosan úton vagyok; nagyon furcsa, hogy ilyen hosszú ideje csak edzünk, de jellemzően nemigen tudjuk, mire. Ezzel együtt nem siránkozom, megoldom így is a felkészülést. A fiatalabbakban érthetően nagyobb a csalódottság a viadalok halasztása miatt, hiszen nekik a versenyzés a legfontosabb. Én már versenyeztem eleget, most inkább az foglalkoztat, mi történik körülöttünk a világban.