Öttusázó, költő, hős

Hősünk (s mint majd kiderül, e kitétel ezúttal nem csupán szokásos szófordulat) az 1929. november 20-án Dunakeszin született fiú vasúti mérnök édesapját az I. világháborúban tanúsított bátorságáért vitézzé avatták, Ödön bátyja főhadnagyként szolgált és sebesült meg a második világégés során. Gérecz Attila szintén katonai pályára készült, hadapródként 1944 őszén mindössze tizenöt évesen vonult be, került a frontra, majd később francia hadifogságba. 1946. október 23-án tért haza: a számmisztikában hívők bizonyára felkapják a fejüket a későbbi forradalmi dátumra. Egy esztendő alatt három évfolyam vizsgáit abszolválva érettségizett le, de családi háttere és hadapród múltja miatt „természetesen” nem mehetett egyetemre. Esztergályosként helyezkedett el Csepelen, ahol a sportot, az öttusát azért űzhette.

Kiemelkedő tehetségét mutatja, hogy 1949-ben, a húszon még innen bekerült a válogatott keretbe, pisztolylövésben a későbbi olimpiai és világbajnok Benedek Gábort is legyőzte; az öt tusát adó sportág mellett szintén magas szinten síelt. Ígéretesnek induló sportpályafutását és egész életét azonban kerékbe törte, hogy 1950 decemberében összeesküvés és hazaárulás vádjával letartóztatták (egy barátja bátyja embercsempész volt, s járt a lakásukon is), s egyes adatok szerint tizenkét, mások alapján tizenöt év fegyházra ítélték. A per során három halálos ítélet is született…

A rács mögött kezdett verseket írni, műfordítani, tehetsége komoly babérokra predesztinálta a Parnasszuson is (fiatal irodalmárok kapják ma a nevét viselő díjat). A „füveskerti költők” csoportjához tartozott, a név onnan ered, hogy rendszeresen összegyűltek a börtön füves udvarán. Sportolói kvalitásai itt sem koptak meg, hiszen 1954 nyarán, átúszva az áradó Dunát, megszökött a váci börtönből. Visszatért Budapestre, de ismerőseit figyelték, őt pedig néhány nap múlva elfogták és visszavitték Vácra, további három év szigorított fegyházat kapott.

A forradalmárok egyes források szerint 1956. október 30-án, mások alapján november elsején szabadították ki, ezután sorstársaival, például a neves erdélyi íróval, Tamási Áronnal közösen formába öntötte az irodalmárok nemzethez szóló felhívását. (Erről is akadnak ellentmondó adatok, bizonyos visszaemlékezések szerint külön kiáltványt szerkesztett november 3-án, de azt már nem tudták beolvasni a rádióban, mert bejöttek az oroszok.)

November 4-én a nemzeti összefogás ideájával leszámolva, keserű elszánással csatlakozott a szabadságharcosokhoz, a Rókus-kórház környékén harcolt. November 7-én két szovjet harckocsi kilövése után egy harmadikról indított sorozat végzett vele a Klauzál téren, mondhatjuk, logikus lezárásaként rövid, szűk huszonhét évnyi életének. Február 11-ig halála helyszínén volt a sírja, azután a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 21-es parcellájában, a forradalom többi áldozata között temették el. A hetvenes években szárnyra kelt a hír, hogy a regnáló hatalom politikai okokból megszüntetné a sírhelyet, így édesanyja 1977-es halála után a család Gérecz hamvait exhumálás után a Megyeri úti temetőbe, anyjával közös sírba menekítette át. 2001 májusában lelt most már valóban örök nyugalomra, visszakerülve a 21-es parcellába.

EMLÉKŐRZÉS

A „börtönköltő” verseit korábban csak nyugati szamizdatkiadásban lehetett olvasni. Életműve 45 versből és 14 műfordításból áll, Hajnal Géza tanulmányt írt róla A Gérecz-hagyaték címmel.

Posztumusz elismerésként századossá léptették elő (1994), az írószövetség felvette a soraiba (1995), apjához hasonlóan vitézi címet kapott (1997), a Balassi Kard kitüntetettje (2000), Dunakeszi díszpolgára (2004), utcát neveztek el róla. Emlékét emléktábla őrzi szülőházánál, hősi halála színhelyén, a Klauzál téren, a Hadtörténeti Múzeum udvarán és a Kölcsey Ferenc Gimnázium falán. A Magyar Írószövetség és a Stádium Alapítvány 1991-ben Gérecz Attila-díjat hozott létre, amelyet 1992-től elsőkötetes fiatal írók, költők kapnak.

A magyar öttusa sem feledkezett meg mártírjairól, Hegedüs István és Gérecz Attila nevét egyaránt emlékverseny is viseli. A sportág hagyományőrzője, Pécsi Gábor így mesélt a további tiszteletadásról: „Minden évben megkoszorúzzuk Hegedüs István és Gérecz Attila szobrát és emléktábláját, s ha ilyenkor beszédet mondok, leszögezem, hogy 1956-ban volt egy hősünk, a fegyverrel harcoló Gérecz, és volt egy áldozatunk, a tanítványait menteni igyekvő Hegedüs „Fityula”. Ameddig ez a szellem, ez a sport- és emberszeretet érvényesül a magyar öttusában, addig nem lesz gond.”

A Gérecz Attila-emlékversenyt 1991 óta rendezik meg, idén az áprilisi junior országos bajnokság viselte a hős nevét. Martinek János szövetségi kapitány, olimpiai bajnok érdeklődésünkre így fogalmazott: „Korábban ifjúsági viadal, most a junior ob kapcsán emlékeztünk Gérecz Attilára, de úgy gondolom, mégsem foglalkozunk vele annyit, mint amennyit kellene.” Az idei emlékversenyen ezüst- illetve bronzérmes két KSI-s tehetség, Regős Gergely és Bereczki Richárd megkeresésünkre egybehangzóan és hasonlóan fogalmazott: „Ismerjük a nevét, tudjuk, ki volt ő, de a részletekkel, tetteivel, eredményeivel kevésbé vagyunk tisztában.