Már csak Boston kell: hatból öt nagy maraton megvan, a hetedik éremre hajt

Kőrös AnikóKőrös Anikó
Vágólapra másolva!
2023.03.21. 09:55
Harmat-Szabó Gábor Berlin, New York, Chicago és London után teljesítette a Tokió Maratont is, amivel látható közelségbe került a World Marathon Majors teljesítése.

Korábban, 2020-ban már indult volna a versenyen, de a koronavírus miatt előtte nem sokkal törölték. Hogyan esett a választása pont erre a maratonra?
A World Marathon Majors-sorozat versenyei közül már többet teljesítettem, jártam Berlinben, New Yorkban, Chicagóban, illetve tavaly ősszel Londonban is. Az a futó, aki mind a hat versenyen részt vesz, kap egy hetedik, közös érmet, nekem is ez a célom. A mostani, Tokió Maraton volt az ötödik versenyem, amit 2020-ból halasztottak mostanra.

Milyen élmény egy ilyen nagy, külföldi maratonon részt venni, miben más a hangulat, mint a hazai versenyeken?
Egyrészt a futók számában mutatkozik meg, teljesen más élmény sok száz, ezer ember közt futni, tömegben, mint kis versenyeken.

Rengeteg a szurkoló is, a pálya teljes hosszában állnak, és hol csöndesebben, hol csoportokban hangosabban bíztatnak, ami óriási motivációt tud nyújtani. Nyilván a sportértéke ugyanaz, de azért más ebben a formában megélni.

Ekkora világversenyekre nem egyszerű a nevezés. Nehéz volt bekerülni?

Abból a szempontból igen, hogy ezekre a versenyekre általában vagy nagyon jó időeredménnyel lehet kijutni, amitől én és a legtöbb futó is távol áll, vagy sorsolással, ami szerencse kérdése. Nekem végül úgy sikerült, hogy egy kisebb összeggel kellett támogatni egy japán szervezetet, és cserébe adtak indulási jogot.

Milyen volt a verseny, sikerült-e úgy teljesítenie, ahogyan elképzelte?
Keveset edzettem előtte, így azt az időeredményt hoztam, amire számítottam. 2020-ban voltam a sportteljesítményem csúcsán, akkor három óra tizenöt perces maratont szerettem volna futni. Most, három évvel később, kevés edzéssel négy óra ötven perces időm lett, de ettől még nagy élményt nyújtott a verseny.

A többi magyar indulóval is sikerült találkoznia?
Igen, sőt, előző este, ami most már kezd hagyománnyá válni ezeken a nagy versenyeken, a tokiói magyar nagykövetség tartott egy palacsintapartit a magyar futók részére. Jó volt megismerni az ottani dolgozókat is, és egy kicsit elbeszélgetni velük a helyi viszonyokról. Nekünk, futóknak is jó, hogy ilyenkor tudunk egymással találkozni, nem csak egy-egy percre látjuk egymást.

Merre vezetett a verseny útvonala, milyen volt a pálya?
Az a jó ebben a maratonban, hogy mivel Tokió elég nagy város, a teljes negyvenkét kilométer a belvároson belül vezet. Modern üzleti negyedekben, magas házak között, illetve a kulturális negyedben, szentélyek mellett futottunk el, úgyhogy ebből a szempontból is látványos volt.

A versenyen kívül hosszabb időt töltött kint, ebbe bőven belefért a városnézés is. Hogyan tetszett az ottani élet, a kultúra?
Nagyon beleszerettem Japánba. Már három éve kiutaztam, hiszen akkor csupán pár héttel a verseny előtt törölték az eseményt, és akkor nekem már megvolt a repülőjegyem és a szállásom. Akkor minden nevezetes látnivalót megnéztünk. Most is két hétre mentünk ki, így jóval nyugodtabban tudtuk megélni a helyi kultúrát. Nagyon szép a város, az építészet is, érdekes a vallás is. Tudom, hogy messze van, meg nem is olcsó kijutni, de mindenkinek, aki csak teheti, javaslom, hogy utazzon Japánba.

Sokat utazott a világban, nemcsak a maratonokon járt, hanem a Kilimandzsárót is megmászta. Az összes út közül, ha ki kellene emelni egy országot, melyik lenne az?
Amit külön megemlítenék, bár annak a futáshoz nincs köze, az Venezuela. Ott hegyet másztam, csodálatos a természeti környezet.

Melyik verseny lesz a következő? Gondolom a sorozat hatodik állomására is szeretne eljutni.
Igen, az egyetlen, ami kimaradt, az a Boston Maraton, amelyre viszont csak időeredménnyel lehet bekerülni. Mindenképpen meg szeretném csinálni, de azt tudom, hogy addig még egy jó másfél-két éves kemény felkészülés vár rám. Lesznek még közben versenyeim, de ez a legnagyobb célom.

Szeretném előtte lefutni a Budapest Maratont is, az még hiányzik, félmaratonon meg harminc kilométeres versenyen már voltam korábban felkészülés gyanánt, de maratonon még sosem.

Végezetül, ha egy tanácsot adhatok a többi futónak, az az lenne, hogy mindenki álmodja meg, tűzze ki a céljait és érje el őket.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik