Nem csak azért jó, mert nem töri a feneked – a fekvőbringa előnyei

Első ránézésre sokkal nehezebb és veszélyesebb, mint az országúti bicikli. Miért választotta a fekvőkerékpárt?

Tíz év alatt nem volt balesetem fekvőkerékpárral, míg korábban országúti biciklivel jobb- és bal kéz-, valamint kulcscsonttörést szenvedtem. Általánosságban sokkal kevesebb balesetet szenvedünk mi, fekvősök, és a tévhittel szemben az autósok sem jelentenek ránk különösen nagy veszélyt. Gyakran hallom, hogy fekvőkerékpárosként engem könnyebb elütni, ráadásul sportolás közben csak a kipufogógázt szívom be. Valójában ritkán tekerek közutakon, inkább a kisebb mellékutakat keresem, ahol ritkán járnak autók. Amikor mégis forgalmasabb szakaszhoz érek, a fekvőbicikli egyik sajátosságának, egyben alapfelszerelésének, a visszapillantó tükörnek köszönhetően folyamatosan látom, hogy mi történik mögöttem. Gyakran tapasztalom, hogy engem nagyobb ívben kerülnek az autósok, hiszen nem pontosan tudják, mi megy előttük; szokatlannak tartják az alacsony közlekedési eszközt, ezért óvatosabbak velem. Ugyanakkor én is igyekszem minden módon felhívni a figyelmet a jelenlétemre láthatósági mellénnyel, villogókkal és színes zászlóval. Kifejezetten olyan fekvőkerékpárt vettem, amelynek a kerékátmérője megegyezik a klasszikus versenybicikli szabványméretével, ezért még a személyautók és kamionok is biztonsággal látnak.

Milyen fő különbségek vannak az országúti és fekvőkerékpár között a versenysport tekintetében?

Alapvetően kevesebb eszközt igényel, mint az országúti versenybiciklik. Míg a hagyományos üléshez kell egy jól kipárnázott nadrág, a fekvőkerékpárnál elég egy sportnadrág, hiszen sokkal kényelmesebb az ülés. A cipő lehet speciális és klasszikus sportcipő is, természetesen a biciklis cipővel jobb eredményt érek el. Ami az alapfelszerelést illeti, a váz, a fék és a kormány kialakítása különbözik a klasszikus kerékpárétól, de a kerekek, a lánc, a pedálok egyformák, csupán másképp helyezkednek el. A versenysport tekintetében a legnagyobb különbséget maga a sportforma jelenti.

A fekvőkerékpáros-versenyek még gyerekcipőben járnak, és itt nem az idő a fő szempont, hanem a távolság. Tehát aki versenyszinten fekvőbiciklizik, valójában hosszútávrekordokat dönt.

Ennek oka, amit korábban is említettem, hogy nem lehet összehasonlítani a két kerékpársport gyorsaságát. Ebből adódik, hogy egészen más izommunkát igényel. Például hegymenetnél én nem tudok előredőlni, hogy a testsúlyom segítségével nagyobb erőt fejtsek ki, ilyenkor csak az izomzatra támaszkodhatok. Ezért hosszú távon sokkal fárasztóbb a fekvőbicikli, viszont kifizetődőbb. Mert bár nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, 14–16 óra kerékpározás után is ugyanolyan komfortosan szállok ki az ülésből, mint fél óra után, hiszen nagyon kényelmes az eszköz. Bár dombon felfelé sohasem lesz olyan gyors mint az országúti társa, de a lejtmenet mindenért kárpótol, és a biztonságérzet is magasabb. Nem véletlen, hogy a hosszútávú bringások is előnyben részesítik.

Mi volt az eddigi legnagyobb teljesítménye?

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!