Intenzíves ápolónő az új magyar bajnok

A hétvégi száz kilométeres magyar bajnokságon hogyan nyert szülői teendői mellett?

Már nem kicsik a fiúk, tizennégy és tizenhat évesek, de azért még anyafüggő kamaszok, így kicsit tényleg úgy festett: otthoni teendők meg a munka után indultam el – kezdte megkeresésünkre Horn Zsanett, az Esztergomi Futóművek 43 esztendős sportolója, aki szombaton 8:20:48-as eredménnyel megnyerte a Balatonalmádiban rendezett 100 km-es magyar ultrafutó-bajnokságot. – A férjem frissített, egyébként meg most fordult elő először, hogy egyedül hagytuk otthon a fiúkat. A férjem többször beszélt velük, nekem meg papírcetliken üzent, hogy minden oké velük.

Akkor megvolt a pluszmotiváció a táv minél gyorsabb megtételéhez…

Abszolút.

Milyen felkészülés után és milyen állapotban indult Balatonalmádiban?

A kissé kaotikus előzmények milyen folytatást ígértek?

Az edzőmnek, Maráz Zsuzsinak azért voltak tervei, motoszkált a fejében, hogy ha már indulunk, hozzuk ki belőle a legjobbat. Az esélytelenek nyugalmával álltam rajthoz, tudtam, hogy például Cseke Lilla vagy György Terézia mennyire jó futó, gondoltam, úgyis mögöttük végzek.

Hol fordult át győzelembe a verseny?

Láttam, hogy a riválisoknak akadnak problémáik, Lilla sem volt olyan jól már hatvan kilométer után. Persze aztán nekem is jött a fal, voltak nehézségeim, utána már hol ő haladt előttem, hol én előtte. Kicsit egymást is támogatva futottunk, úgy voltam vele, a végén menjen, akiben van még erő.

Aztán csaknem hatperces előnnyel nyert.

Azért megfáradt ő is, meg nekem némi endorfint jelentett, hogy az első helyen haladtam.

Egyébként elszámoltuk a köröket, azt hittem, két kör van hátra, úgy kiabált rám a szpíker, hogy vége. Órákig azon gondolkodtunk, nem ők számolták-e el, és hogy még a végén visszaveszik tőlem az elsőséget.

Most már én is biztosra veszem, hatalmas az örömöm, és nagy megtiszteltetés. Igaz, ott motoszkál bennem, hogy nem indultak az igazán nagy futók…

Ennyire maximalista, még a sikert is lábjegyzettel látja el?

Lehetséges, tényleg elgondolkodtam, mi lett volna, ha.

Hogyan esett a részben kemény díszköves burkolatú, meredek kis híddal is megspékelt pálya?

Nem jól… Egy ideje eleve sarokgyulladással bajlódom, úgy indultam el, hogy fájt, nyomta a cipő, be volt dagadva. Aztán harminc-negyven kilométer környékén már meg is feledkeztem róla a talpfájás miatt, a kiálló bazaltkövek meg a meredek kanyar megtették hatásukat.

Így pláne soha rosszabb idénykezdést!

Valóban, most az a cél, hogy a már teljesített távokon fussak jobb időt a korábbiaknál, a koromból kifolyólag azért sok időm már nincs, hogy ez sikerüljön.

Amikor megkerestem, úgy felelt, nem túl érdekes a futómúltja, pedig például az Ultrabalaton második helye bújik meg benne kétereztizennyolcból…

Csak egyszer sikerült célba érnem, azóta kétszer is fel kellett adnom. Nagyon sok jó futót ismerek, hozzájuk képest alacsonyabbra teszem magamat.

Egyrészt Maráz Zsuzsanna mellett érthető, ha úgy látja, vannak jobbak, ugyanakkor jól sejtem, hogy ő folyamatosan próbálja növelni az önbizalmát?

Még nagyon friss a kapcsolat, mert novemberben kezdünk el dolgozni. Viszont folyamatosan önti belém az önbizalmat és a tudást, ő is jó példa előttem, hogy bár már nem húszéves, elképesztő eredményeket ért el.

Honnan jött az ultrafutás?

Nyolc éve kezdtem, persze apránként. A kétezertizenötös OptiVita Ultrafutó-kupán tettem meg először ultratávot, egy barátnőm csábított el, mondván, a hat óra még kezelhető, akár sétálni is lehet. Aztán megfogott a légkör, a hangulat, és következtek a hosszabb távok. Az Ultrabalatonon először négytagú csapatban indultam, ebből lett három, kettő, aztán meg egyéni nevezés. Szeretném ismét teljesíteni, mert van bennem egy kis tüske – ne legyek már ilyen szerencsétlen, hogy nem megyek rajta végig ismét, a korábbinál lehetőleg egy kicsit jobb idővel (a 2018-as 27:33:53 lett – a szerk.)

Jól olvastam, kórházban dolgozik?

Igen, korábban az esztergomi kórház sürgősségi osztályán voltam ápoló, most pedig ugyanott a Covid intenzív osztályon dolgozom. Nagyon nehéz a mostani időszak…

Milyen a beosztása?

Tizenkét órás műszakokban dolgozom, többnyire éjszaka, ebből van általában egy hónapban tizennyolc, vagy ha nagyon kevesen vagyunk, akkor több, és olykor akadnak huszonnégy órás műszakok is. Általában az éjszakai műszak után futok, vagy hajnal háromkor, a napi munka előtt állok neki teljesíteni a futóadagomat. Néha Zsuzsi csak néz, hogy az éjszakai műszak után kezdem el az ötven kilométert…

Ennyi és ennyire megterhelő munka után mást is lehetne csinálni, mint gyűrni a kilométereket… Mi hajtja?

Nagyon kikapcsol lelkileg, főleg ebben az időszakban, és roppantul meg is erősít. Látom azokon a kollégákon, akik nem sportolnak, mennyivel nehezebben élik meg a helyzetet. Nekem kikapcsolódás, ahogyan régebben is, amikor a gyerekek kicsik voltak. No meg most már az edzéstervet is kell teljesíteni.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!