Távolodás az ultratriatlon élmezőnyétől

Az idei évet talán nem lehet a tavalyi nélkül indítani.

Nem volt egyszerű év az olyan világjárónak, mint amilyen én vagyok – kezdte Szőnyi Ferenc, az egyetlen a világon, aki kétszer teljesítette a hússzoros Ironmant. – Szerencsére az év elejére terveztünk egy versenysorozatot, és el is utazhattam az Egyesült Államokba. Három megméretésen vettem részt, jó eredményeket is értem el. Teljesítettem az álomversenyemet, a Monument Valleyt, a harmadik helyen végeztem, majd a Crazy Desert száz kilométeres terepfutóverseny negyedik helyével fejeztem be a tengerentúli túrát, aztán a hazaérkezés után lezárták a határokat.

Miként viselte?

Sportolóként sokáig kapaszkodókat kerestem, például körbefutottam a Balatont, az Ujj Zoltán-féle elképzelés szerint az Ultrabalatonéval ellentétes irányban haladva. Nem volt egyszerű társak és frissítőpontok nélkül, ám érdekesebbé tette a májust.

Aztán fájni kezdett a jobb térdem, és ez a probléma végigkísérte az évemet, pedig augusztusban részt vettem egy hatszázhúsz kilométeres kerékpárosversenyen, illetve kihasználtuk a nyári napfordulót.

Kereste a kihívásokat?

Pótcselekvésnek számított, de aztán lassan elfogyott a remény a normális évre. Ráadásul közben felfrissítettem a civil életemet, mármint a sport miatt korábban háttérbe szorultak a vállalkozásaim, a munkáim. Most viszont többet foglalkoztam velük, olykor este hét után is rakom a járólapot.

Elengedte az évet?

Összefügg a korommal, hogy nemcsak az esztendőt, hanem gyakorlatilag az ultratriatlon élmezőnyét is el kellett engednem. Egy-két évig még be lehet csapni magadat, de ötvenhét leszek, fizikailag már nem megy. Közben híztam is tíz kilót – korábban is megbosszulta magát így a munka, a stressz, a rendszertelen táplálkozás. No meg az emberi test racionális, amikor teheti, raktároz. A mexikói hússzoros Ironman után szükségem volt egy év kihagyásra, a sportoló azonban él bennem, s a megváltozott körülményekhez is alkalmazkodom, tervezek.

Mit?

A legnagyobb bánatom, hogy tavaly nem vehettem részt az indiai Ultra Hellen, ezért továbbra is szeretném ismét teljesíteni a versenytávot, azaz a négyszáznyolcvan kilométert. Elképesztő kihívás, de a korom miatti lassulással is megvan bennem a szükséges állóképesség. Aztán egy kedves barátom hívott Norvégiába, egy ötszázhúsz kilométeres versenyre. Kettő-öt fős csapatok szerepelnek, de mindenkinek együtt kell haladnia, szóval hiába egyéni feladat, figyelnünk kell a másikra.

Augusztusban Svájcban tízszeres távú világbajnokságot rendeznek. Ezt tavaly nagy hírverés előzte meg, pénzdíjassá tették, és bár elmaradt, remélem, hasonló felvezetés következik és végre megtartják.

Rengeteg embernek megszűnt a megélhetése vagy az örömforrása, a szórakozás, a multikulturális világ nagy sebet kapott. Muszáj lesz ezt gyorsan feldolgozni, és helyreállítani a károkat. Szeretném, ha júniusban már rendeznének versenyeket. A sportolóknak mindenképpen élen kell járniuk a példamutatásban, legyen az küzdeni akarás vagy egészséges életmód.

Ön hogyan rázódik vissza?

Az elvállalt építőipari feladatokkal nagyjából egy hónap alatt végzek, utána teljes erőből elkezdem a felkészülést, mert már nagyon hiányzik az aktív sport. Hiába egyéni műfaj az enyém, azért szükség van a közösségi élményre. Bízom benne, hogy sikerül gyorsan beoltani a lakosság húsz százalékát, és sikerül megfékezni a vírus terjedését.

Milyen állapotban van? A sérülés már a múlté?

Az építőipar nem kedvez a felépülésnek, mivel reggeltől estig folyamatosan dolgozom. A sarokproblémám elmúlt, viszont a jobb térdem még mindig fáj. A teljes erőből edzéssel fel kellett hagyni, ám a munka pótcselekvés és örömforrás is, úgy csinálom, ahogyan a sportot, vagyis maximális erőbedobással. Ráadásul megmozgatja a mélyizmokat, amelyekre ugyanúgy szükség van. Edzésként is tekintek rá, plusz olykor futok és kerékpározom. Az ilyen időszakokban már egy-két nap alatt hatalmas javulást tapasztalok, ami jó előjel az évre.

Megjegyezte, ultratriatlonban el kellett engedni a világelitet. Megbékélt ezzel?

Nem… A mottóm a győzelmek legfontosabb tanulsága, hogy képesek vagyunk rá. Igyekszem megbarátkozni azzal, hogy a korcsoportommal versenyzek majd. Csak legyen hol rajthoz állni, küzdeni. Remélem, az élet meghozza az örömöt, hogy nagy boldogsággal gyűjtögethessem a korcsoportos sikereket.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!