Weinhardt Anna Ironman-sikere Tallinnban

Kipihente már magát a verseny után?

Már jól vagyok, nem fáj, ha leülök vagy ha lépcsőzöm, bár ahogy hazaértem, másnap vissza is kellett csöppennem a valóságba, mivel dolgozom – kezdte Weinhardt Anna, aki a 3800 méter úszást 1 óra 2 perc, majd a 180 kilométer kerékpározást 5 óra 10 perc, illetve a maratoni futást 3 óra 26 perc alatt teljesítette.

Mivel foglalkozik?

Beszerzőként dolgozom a világ legnagyobb motorgyáránál. Igénylem a szellemi kihívásokat is, külföldön tanultam, ezért kamatoztatni akartam a nyelvtudásomat.

Összeegyeztethető a munka és a sport?

Nehezen, jelentős logisztikát és pontos időbeosztást igényel, de sokat segít, hogy előre tudom, mit és mennyit kell edzenem a héten.

Ha keddenként úszok és futok, úgy szervezem, hogy munka után egyből uszodába megyek. Bent van az autómban a cuccom, vagy az uszodáig futok, és a párom odahozza az úszófelszerelésem.

Párja mennyire támogatja a sportban?

A tallinni versenyre az év eleje óta készült, vagy a koronavírus-járvány az ön számításait is keresztülhúzta?

Az észt Ironman csak a B-tervem volt, eredetileg Koppenhágába mentem volna. Szerettem volna eljutni Dániába, mert közeli barátaim laknak ott, de korán lemondták az eseményt.

A rendezők kínáltak fel három rendezvényt, az egyik volt Tallinn – az egyetlen európai. Mindenképpen hűvösben akartam versenyezni, és a költségekben sem akartam elszállni.

Igaz, az utazás teljes zűrzavar volt, mert megvettük a repülőjegyeket, majd másnap áttették más időpontra. Folyamatosan néznünk kellett, hogy az észtek mely országokból érkező versenyzőket engednek be karantén nélkül. Végül Rigába repültünk, majd Lettországból buszoztunk tovább, de mielőtt elindultunk, a visszafelé járatot már le is mondták, szóval úgy mentünk ki, hogy fogalmunk sem volt, hogy oldjuk meg a hazautazást.

Mindezek után milyen volt a verseny?

Teljesen más, mint a megszokott Ironman-versenyek, amely amúgy hatalmas show szokott lenni, nagy nézőközönséget vonz, de a jelenlegi helyzetben szigorúan vették az egészségügyi szabályokat. Ez kicsit megölte a hangulatot, de a kihívás természetesen ugyanaz maradt. Nagyon hideg, tizenhat fokos volt a víz, ezért az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy a teljes távot, a háromezer-nyolcszáz métert végigússzuk-e, vagy a szabályhoz hűen, tizenöt fok alatt lerövidítik három kilométerre. A tallinni pálya híresen gyors, de rendkívül szeles időt fogtunk ki, főleg a második körre volt hatalmas a szembeszél. Az óvároson keresztül futottunk, a kikötőben található versenyközpontból befutottunk a belvárosig, kacskaringós, négykörös pályán kellett mennünk, négyszáz méter szintkülönbséggel. Vártam a holtpontot, az érzést, mit keresek itt, de nem jött.

Hogyan tovább?

Kijutottam a jövő évi hawaii Ironman-világbajnokságra, és szeretnék a lehető legjobban felkészülni, de szinte nem is merek már álmodni, mert nem gondoltam volna, hogy valaha kilenc óra negyvenhat perces Ironmant teljesítek.

 

Weinhardt Anna felkészülését, esetleg utazási költségeit a hawaii világbajnokságra az alábbi linken lehet támogatni.

 

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!