BOGI BLOGJA Útravaló futóknak – főleg a macskától!

Most, hogy lassan újra rendeződni látszanak a versenyek, elhatározod, hogy valami hosszú és kemény őrültségbe veted bele magad. Mármint versenyre gondoltam. A kiszemelt már megvan. A probléma ott kezdődik, hogyan tálald a családtagoknak azt, hogy távol leszel pár napig, hétig, és hogyan reagálnak ők.

A NAGYI

Mama, jövő héten kicsit elutazom ilyen meleg helyre. Tudod, csak egy kis futkorászás a sivatagban, nem nagy ügy, tényleg.

Jaj, kisfiam, te mindig ilyen hülyeségeket csinálsz, nagyapád is megmondta anno, nem vagy normális, amikor beleléptél az egércsapdába ötévesen. Várjál, sütök pogácsát! Pogácsa az kell, éhen ne halj. Még jó, hogy vasárnap jöttél, itt van egy kis komatál, kell az energia.

Van pálinkád? Vigyél azt is pár litert, ki ne száradj nekem ott, nincs kút.

És öltözz melegen! Nem érdekel, hogy hatvan fok van, megcsípi a lábad valami kígyó, mi véd meg? Miért kell rám hoznod még ilyenkor is a szívbajt?! Mari nénéddel a szomszédban most virraszthatunk napokig! Na, add csak vissza azt a pálinkát!

A SZÜLŐK

Nagyanyád az imént hívott, hogy valami dzsungelbe mész. Tessék, itt van a családi örökséged, ez a machete, amit múlt héten vásároltam a kínaiban, jó lesz a tigrisek ellen. Ja, hogy sivatag? Akkor levágsz vele egy kígyót, a homokból tüzet csiszolsz, és megsütöd. Tudom, hogy kell, mindig nézem a Bear Gryllst. Mi? Hogy adnak ott valami kaját? Ez meg már milyen? Bezzeg akkor, amikor nagyapáddal mentünk túlélőtúrára a Börzsönybe, nem volt ilyen luxus, gallyakból építettünk menedéket, mókusokra vadásztunk, esővizet gyűjtöttünk, hogy szomjan ne haljunk.

Fel ne hánytorgasd nekem, hogy a zivatar elvitte a házat, és a kétszáz méterre lévő turistaházban szálltunk meg, ahol adtak babgulyást!

A FELESÉG

Menjél, csak menjél, nyaralgassál, én meg gebedjek meg itthon, mi?! Tudom, csak azért van megint mehetnéked, nehogy porszívózni kelljen, meg a redvás kocsit végre lemosni!

Tudom, hogy mondtad, hogy menjek én is, de tudom, mi ezzel a célod, hogy felzabáljanak a madárpókok, ismerlek.

Tudod, mikor mennék én oda, inkább itthon gürizek egész nap, meg nevelem helyetted a gyerekeket. (Meg végre áthívom a csajokat inni.)

A HAVER

Te mekkora állat vagy már! Jól teszed, engem bezzeg az asszony nem enged, aszongya, százötven kilóval mit akarok én, még a liftben is lihegek, mint az asztmás ló. Na, figyu, este lepasszolom az asszonyt az anyósnál, áthívom a többi marhát, takony részegre isszuk végre magunkat, mint a régi szép időkben. Úgy egy hete.

Mi van?! Hogy neked most hidratálnod kell?! Hát azt csináljuk, tesa!

Nehogy már nekem a halálod előtt átmenj szerzetesbe, legalább az utolsó napjaidat élvezd ki a megfelelő társaságban, majd a temetőben önmegtartóztatsz.

A KUTYA (órákig tartó bömböléssel)

Tuti már megunt, sose jön vissza, meg akar szabadulni tőlem, a látványomat sem bírja, de mindig is arany volt a szíve, ezért inkább ő távozik!

A MACSKA

Remélem, megdöglik, és végre enyém lesz a kanapé.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!