Felkészülésként pályacsúcs

A Tisza-tónál aztán kiderült, hogy a nagy melegben oda kell figyelni a hűtésre, több jégre, több vízre van szükség, hiszen a negyvenfokos aszfalt és a hőség miatt a belélegzett levegő is közel negyven Celsius-fokos volt, azzal pedig nem lehet hűteni a szervezetet, így a bőrön keresztül kell ezt megoldani.

„Nem véletlen, hogy tíz-tizenkét fokban lehet igazán jó időket futni, amikor megdöntöttem a futópados Guinness-rekordot, akkor tizenhárom-tizenöt Celsius-fok volt a terem hőmérséklete – folytatta Csécsei Zoltán. – Kicsit gyorsan kezdtem a versenyt, bár csak húsz másodperccel futottam gyorsabb ezreket, mint a végén, de valamivel lehettem volna lassabb. Nagyjából jól állunk a felkészüléssel, a mozgásom rendben van, a frissítéssel nem volt gond, mentálisan is jól ment a futás, kicsit kell még gyorsulnom a folytatásra.”

Csécsei Zoltánra egyébként sűrű ősz vár, hiszen szeptember 9-én esedékes a száz kilométeres világbajnokság, míg szeptember 29-én a Spartathlon. Az eredeti tervekben csak az utóbbi viadal szerepelt, de mivel annyira nem volt magyar jelentkező, hogy lasszóval kellett összegyűjteni a nevezőket, ezért az ultrafutó úgy döntött, ő is rajthoz áll. Hozzátette, rendkívül fontos számára a magyar válogatott és a magyar ultrafutás, s noha nem ő itthon a legjobb száz kilométeres futó, nem mondhatott nemet.

„Ha az első negyvenben ott leszek, akkor örülhetek – mondta, miközben egy pillanatig sem tagadja, számára az is fontos a futásban, hogy sikereket érjen el, s ahogy a programját nézzük, száz kilométer alatt gyakorlatilag már rajthoz sem áll. – Néha futok ötven kilométeres vagy maratoni távon, de

nem vagyok elég gyors ahhoz, hogy rövidebb távokon eredményes legyek, illetve nyolcvan kiló a súlyom, ami szintén nem segít a gyorsulásban.