Véget ért egy korszak: Sloan távozik a Jazztől

Sloan távozásában a Utah első számú pontgyárosa, Deron Williams főszerepet játszott, a sztárral ugyanis egyre nehezebben értett szót az edző. Kettejük között már régóta forrt a levegő, a legutóbbi, Chicago Bulls elleni meccsük félidejében pedig az öltözőben állítólag minden addiginál csúnyább veszekedés tört ki közöttük.

Az edző a 91–86-os vereség után hosszasan elbeszélgetett a klub általános igazgatójával, Kevin O'Connorral, ám ez nem oldotta meg a problémákat. Sloan úgy érezte, hogy a klub vezetősége inkább Williams pártján áll, így végül a távozás mellett döntött.

Sloan 1983-tól dolgozott a Jazznél, eleinte megfigyelőként, majd segédedzőként, végül 1988 decemberében Frank Laydent váltotta a kispadon, így ő lett a franchise történetének hatodik vezetőedzője.

Azóta az NBA-ben 245 edzőcsere történt, ő azonban „kirobbanthatatlan" volt Salt Lake Cityből. A szakember 1221 győzelmet aratott és 803 vereséget szenvedett el összesen az alapszakaszban (a Jazz-zel 1127–682 a mérlege), s ezzel ő minden idők harmadik legtöbb sikert jegyző mestere – Don Nelson (1335) és Lenny Wilkens (1332) mögött –, továbbá ő az egyetlen olyan is, akinek egy csapattal sikerült legalább 1000 alkalommal nyernie.

Mostanáig ő volt a négy nagy tengerentúli profiligában a leghosszabb ideje egy csapatnál dolgozó szakember.

Játékosként a Bulls színeiben 14 pontot, 7.5 lepattanót és 2.5 asszisztot átlagolt 11 idény alatt lejátszott 755 mérkőzésén. Kétszeres All Star-válogatott (1967, 1969), és a liga történetének egyetlen kosarasa volt, aki pályafutása során meccsenként átlagosan legalább hét lepattanót és két labdaszerzést jegyzett. Két tripla dupla ékesítette játékoskarrierjét, amelynek 1976-ban térdsérülése vetett véget.