Braniszlav Mitrovics elképesztő formában zárta a klubidényt, tizenkilenc védést mutatott be a Szolnok ellen (Fotó: Balogh László)

 

Nyolcvanhárom százalékkal védett Braniszlav Mitrovics, a Vasas kétszeres olimpiai bajnok kapusa a Szolnok ellen, így nem csoda, hogy csapata tizenegy góllal is vezetett a harmadik helyért vívott párharc második mérkőzésén (végül 15–8-ra nyert a Vasas). A szerb világklasszis ekkor komótosan kitempózott a medencéből, átadva a helyét Mizsei Mártonnak – tehette, mert ekkor a győzelem s vele együtt a Bajnokok Ligája-indulást érő bajnoki bronzérem már gyakorlatilag a nyakában volt, aztán nemsokára valóban oda is került. Egyébként Vasas-játékos tíz éve nem vehetett át bajnoki medáliát…

„Azt láttam, hogy a csapattársaim nem voltak olyan boldogok a bronzérem miatt, ami érthető, hiszen sok olyan játékosunk van, aki nyert már bajnokságot – mondta Braniszlav Mitrovics a Nemzeti Sportnak. – Ez azonban új csapat, ráadásul olyan klubban játszunk, amelynek nagyon gazdag múltja van, és szerintem ebben a pillanatban óriási eredmény a harmadik hely. Amíg nem mondta, nem tudtam, hogy tíz éve nem volt dobogós a Vasas, de jó érzés, hogy benne vagyok abban a csapatban, amelyik visszavezette a klubot oda, ahová való. Megérdemelték ezt a szurkolók, a stábtagok és mi is – előzetesen nyilván többet akartunk ennél, de ez az idény most így sikerült, és igenis örülni kell a bronznak. Szerintem a következő években szép fokozatosan előrelépünk ebből a pozícióból.”

Ahhoz nem férhet kétség, hogy a Vasas megérdemelte a bronzérmet, hiszen a párharc mindkét mérkőzésén hatalmas fölénnyel nyert a Szolnok ellen, és csak azért nem volt két számjegyű a különbség a szolnoki és a budapesti találkozón is, mert a piros-kékek a végére rendre kiengedtek.

„Úgy látom, egyébként nincs ekkora differencia a két csapat között, de nagyon akartuk a győzelmet, sokkal jobban, mint az ellenfél – elemezte a két győzelmet a Vasas 37 éves kapusa. – És azt is látni kell, hogy most érett be az a munka, amelyet Szlobodan Nikics érkezése óta elvégeztünk. Kicsit sajnálom, hogy nem a döntőben játszottunk, mert szerintem ezzel a játékkal ott is lett volna keresnivalónk. Ez a párharc megmutatta, mennyit ér az elvégzett munka, mennyire hatékony a rendszerünk, na meg azt is, hogy jó úton járunk. Ha ugyanígy folytatjuk, egy év múlva nem feltételes módban beszélgetünk a bajnoki döntőről.”

Azt azért megjegyeztük Mitrovicsnak, hogy bár nagyon szimpatikus egyéniség, nem tapsoltunk örömünkben amiatt, hogy a szerb válogatott kapusa ihletett formában védett a hazai rendezésű világbajnokságot megelőző utolsó klubmeccsén, elvégre mégis a rivális csapatkapitánya...

„Ráadásul nem is lesz olyan sok időnk a világbajnokság előtt – tromfolt mosolyogva Mitrovics. – Ahogy itt végeztünk, szinte kezdődik is a felkészülés, de ez ennyi idősen nekem már megy rutinból. Nyilván kicsit más a szerepem azzal, hogy csapatkapitány lettem, és be kell vezetnem a fiatalokat a válogatottba. Azt már most látom, hogy van kikkel dolgozni, ami nekünk jó hír, önöknek kevésbé.”

És ha már Mitrovics szóba hozta Szlobodan Nikics vezetőedzőt, érdemes is kitérni rá, hiszen az idény közben vette át az Eurokupa-selejtezőben elbukó Vasast, és első edzői idényében a harmadik helyre kormányozta, ami ígéretes bemutatkozás.

„Nagyon jó érzés, amikor a csapatom jól védekezik, mellette pedig tizenöt gólt lő, gyakorlatilag mindent jól csináltunk – értékelt a piros-kékek szakvezetője. – Tudom, hogy a Vasas nagy klub, és még ennél is jobbnak kell lennie, ezért még többet fogunk dolgozni a nyártól. Az a célunk, hogy jövőre már a bajnoki döntőben szerepeljünk, és lehetőleg meg is nyerjük. Hosszú út elején járunk még, egyébként én magam is, de nagyon tetszik az edzősködés. Kiváló stábom van, végig segítettük egymást mindenben, és úgy tűnik, jól is dolgoztunk. Olyanok vagyunk, mint egy család.”

ELBÚCSÚZOTT A KÖZÖNSÉGKEDVENC, SZOLNOKON AZ EDZŐ SEM MARAD

Az utolsó mérkőzését játszotta a Vasasban Drasko Brguljan, aki két periódusban összesen öt idényen át erősítette a piros-kékeket. A 37 éves montenegrói játékos el is érzékenyült a találkozót követően.

„Ez szomorú pillanat, de ilyen a sport, a Vasas a következő idényben is nagyon erős lesz, ez az igazán fontos. Szeretném, ha a szurkolók továbbra is ennyien kijönnének a mérkőzésekre, mint az utolsó fordulóban, mert ha ilyen a hangulat, nagyon kevés rivális képes nyerni a Komjádiban. Remélem, jövőre én is tudok majd meccs­re jönni” – mondta a könnyeivel küszködve az ob I-ben tíz évet lehúzó közönségkedvenc.

Búcsúzó van Szolnokon is, Zsivko Gocics megelőlegezte a mérkőzés utáni értékelésében, hogy a fél csapat eligazol, majd hozzátette, neki is ez volt az utolsó mérkőzése a Dózsa kispadján. A szerb szakember, aki első külföldi edzőként nyert bajnoki címet az ob I-ben, érdeklődésünkre elmondta, még nem tudja, hol folytatja, de biztosan távozik.