Drávucz Rita és kislánya, Flóra (Fotó: Bach Máté, forrás: Magyar Nemzet)

 

Drávucz Rita felidézte, amikor férjével a londoni olimpia után úgy döntöttek, gyereket vállalnak, az időzítésben az is szerepet játszott, hogy még legyen esélye visszatérni egy olimpiára. A riói részvétel viszont nem valósulhatott meg.

Egyrészt azért nem, mert amikor 2012 októberében, a londoni olimpia után lementem edzésre, gyakorlatilag nem tudtam felemelni a vállam. Meg kellett volna műteni. Féléves gyógytornába telt, mire rendbe hoztuk – emlékezett vissza a Magyar Nemzetnek adott interjúban Drávucz. – Másrészt Flóra lányom három hónappal a londoni olimpia után fogant meg. Kétoldali dongalábbal született, gyakorlatilag terápiáról gipszelésekre, műtétre és terápiákra vittem állandóan, ezért nem nagyon tudott úgy kikapcsolni az agyam, hogy beugorjak a vízbe, magamra koncentráljak, és őt otthon hagyjam. Úgy éreztem, hogy nekem máshol van kötelezettségem. Az eszem és a szívem is azt diktálta, hogy csak vele legyek.”

„Attól kezdve, hogy Flórám megszületett, hosszú két évünk volt. A második évben nem állt föl, nem járt, tudtuk, hogy baj van. Rengeteg kiváló orvos látta a lányunkat, és eléggé felzaklatott, hogy tízből egynek sem jutott eszébe, milyen betegségről is lehet szó. Végül egy fiatal genetikus, Szakszon Katalin doktornő segített. Hónapokba telt, mire megkaptuk a vérelemzés eredményét.”

A kiváló vízilabdázó lányánál egy ritka genetikai betegséget, a Charcot-Marie-Tooth nevű kórt diagnosztizálták.

„Ezt követően különböző fejlesztő központokat látogattunk, hidroterápiára, újabban robotikára és konduktív gyógytornára járunk. Flóra mindennapjainak része a fejlesztés, úgy, mint az élsportolónak az edzés. Természetesen főállásban máshol dolgozom, de szabadidőmben utánaolvasok, merre halad a tudomány. Az a cél vezérel, hogy találják föl a gyógyszert erre a betegségre, amivel a lányunkon is segíthetünk. Ezért alapítottam meg a WonderFlora & CMT Alapítványt, és azon dolgozunk, hogy itthon megismertessük ezt a betegséget. Amióta a nyilvánosság elé léptünk, főképp az elmúlt fél évben sokan érdeklődtek Flóra iránt. Ezúton is köszönünk minden támogatást.”

Drávucz lányával együtt már három éve a magyar parasport napjának nagykövete is.

„Nekem rendkívül fontos, hogy Flóra jövőjét építsem. Együtt tudok élni a szemlélettel, hogy érzékenyítsünk, hiszen ugyanolyanok, de mégis mások ezek a gyermekek, felnőttek, akik értelmileg vagy a mozgásukban korlátozottak. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogyan kell feléjük fordulni. Nekem ez szívügyem, mert a lányom a most felnövő generációban fog élni, és fontos, hogy akik most tanulnak, azok akadálymentesen gondolkozzanak. A sport persze ebben is segít. Flórának nagyon tetszik az ülőröplabda, de legszívesebben mindent kipróbálna. Kíváncsi vagyok, hogy milyen sportot fog választani. Az úszást már egy ideje nem gyakorolhatja a járvány miatt, de bízom benne, hogy a sportban majd megtalálja a helyét. Szerintem a sport által tudunk a legjobban beilleszkedni, érzékenyíteni, hiszen ott mindenki egyenlő.”

Drávucz Rita a III. Kerületi TVE színeiben még ma is vízbe ugrik (Fotó: Karnok Csaba/Délmagyarország)

A sportolónő öt év kihagyással, sportmenedzseri tanulmányai befejeztével úgy döntött, visszatér a medencébe, jelenleg a III. Kerületi TVE játékosa.

„Éppen itthon rendezték meg a világbajnokságot, illetve az azt követő masters-vb-t, annak apropóján állították össze a csapatot, és engem is hívtak. Először nem fűlt a fogam a dologhoz, hiszen nem gondoltam, hogy öt év után a magam által elvárt szintet el tudom érni, de aztán már nem foglalkoztam ezzel, inkább csak örömömet leltem a lányok társaságában meg az edzésekben. Az uszodában nőttem föl, gyakorlatilag hatéves korom óta ez határozta meg a mindennapjaimat, jó volt oda visszatérni” – idézte fel.

„Már én sem vagyok a régi, elmúltam negyvenéves. Ez már inkább szabadidősport. Végre nincs kikötve, hogy húsvétkor ide, karácsonykor oda kell mennem, és este hatkor, majd reggel nyolckor is beugranom a hideg vízbe. Jó érzés, hogy akkor megyek le edzésre, amikor ráérek és van kedvem.”