Az egykori jobbkezes klasszis edzőként tért vissza Újpestre.


„Az első felnőttmeccsem különösen emlékezetesre sikerült, de később is sok szép sikerben volt részem újpesti játékosként – mondta Vincze Balázs. – A legnagyobb vissz­hangja természetesen a BEK-győzelmünknek volt, a döntő visszavágóját Barcelonában játszottuk a Catalunyával, amikor hazaértünk, nagy tömeg köszöntött minket. A trófeáig vezető úton erős ellenfeleket búcsúztattunk, jó csapatunk volt, így a sajtó is sokat foglalkozott velünk, és bizonyára nagyban hozzájárult az Újpest népszerűségéhez. Annak idején az EMKE-aluljáróban már éjfél után lehetett kapni a Nemzeti Sportot, sokszor még ellenfelekkel is találkoztunk, de a medencén kívül baráti viszonyt ápoltunk, úgyhogy közösen forgattuk a lapot és vitattuk meg a történéseket.”

Az UTE a BEK-trófea után alig három héttel az európai Szuperkupát is elhódította, másnap pedig a győztes gólt szerző Vincze Balázs fotója virított a Nemzeti Sport címlapján.

„Látja, erre már nem emlékszem, de azt a mérkőzést nem lehet elfelejteni – hangsúlyozta az egykori kiváló jobbkezes. – Édesanyám sokat foglalkozott a rólam szóló írásokkal, már akkor is kivágta a cikket az újságból, ha egyetlen félmondatban megemlítettek. Sportszerető családban nőttem fel, rendszeres előfizetői voltunk a Népsportnak, amikor még csak nyolc oldalból állt az újság, gyakran az utolsó betűig elolvastam. Nem csupán a vízilabda érdekelt, olvastam a fociról, teniszről, kosárlabdáról szóló cikkeket is. Eleinte különös érzés volt, ha a saját fotómmal találkoztam a sportnapilap hasábjain, ugyanakkor büszke voltam rá, mert presztízsértéke volt, ha valaki bekerült a Nemzeti Sportba.”


Vincze Balázs 1996-ban külföldre szerződött, ám több mint két évtized után edzőként visszatért nevelőegyesületébe, jelenleg az ob I-es felnőttcsapatot irányítja.

„Az első idényem vezetőedzőként nagyon jól sikerült, a legutóbbi már kevésbé, de ilyen a vízilabda, hullámhegyek és hullámvölgyek követik egymást  – mosolygott az 55 éves szakember.   – Játékosként is megtapasztalhattam, milyen érzés a csúcsra jutni, de nagyon nehéz ott is maradni, a győztes BEK-döntő után kétszer is vereséget szenvedtünk a fináléban. Most mások a célok Újpesten, mint akkoriban, de nekem még mindig sokat jelent a klub, és szerencsére nem vagyok ezzel egyedül. Kis József a lelkes szülői társasággal együtt rengeteget tett azért, hogy megőrizze azokat az értékeket, amelyeket egykor az újpesti vízilabda képviselt, Lovas Péter elnök úr pedig minden támogatást megad a csapatnak. Változtak az idők, most már annak örülök a legjobban, ha a játékosaimról ír dicsérően a Nemzeti Sport.”