Hányszor hallottuk már sorsdöntő mérkőzések előtt, hogy a játékosok készen állnak a feladatra, és elbírják a nyomást, hogy aztán a döntő pillanatban azt lássuk: megremegnek a kezek.

A női vízilabda-válogatott tagjai azonban nem a levegőbe beszéltek, amikor úgyszintén elmondták, a kiélezett mérkőzésekért szeretnek igazán pólózni, és a szövetségi kapitány sem üres frázist pufogtatott, amikor úgy fogalmazott, mindenre felkészültek az olaszok elleni, olimpiai szereplésről döntő ütközet előtt.

A játékosok vagányan beleálltak, saját medencéjében múlták felül a vetélytársat, és megszerezték a kvótát – egyik nagyobb tett, mint a másik!

 
Legyőzték az olaszokat, kijutottak az olimpiára női vízilabdázóink!

Hogy ez a mindent felülmúló győzni akarás honnan jött, biztosan nem tudhatjuk, ám úgy sejtjük, van némi köze hozzá a válogatott egyik háttérben dolgozó stábtagjának is. Ő a csapat pszichológusa, dr. Csernus Imre, akinek a stílusát lehet nem szeretni, azt viszont nehéz tőle elvitatni, hogy kitűnő szakember. Tény, az olaszok ellen nem ő pólózott a medencében, nem ő mondta be a figurákat az időkéréseknél, és nem ő biztatta a csapatot a negyedek között. Azt sem tudjuk, mik hangoztak el az egyéni és a közös foglalkozásokon, de ha csak egy kicsit is hozzátett ehhez a győztes mentalitáshoz – márpedig igenis gyaníthatjuk, hogy így történt –, már megérte, hogy Bíró Attila a szakmai stáb tagjává emelte földijét, és a szerepvállalás példaként szolgálhat minden válogatottnak, amely eddig nem alkalmazott ilyen szakembert.

Egyébiránt éppen e győztes mentalitás miatt várhatjuk igazán az olimpiát. A csapat ugyanis Triesztben bizonyította, hogy a legnagyobb feladatokra is megérett, márpedig a magyar női vízilabdázás első ötkarikás érmének megszerzése legalább olyan szép kihívás, mint maga az olimpiai kvalifikáció volt.

És nem is nehezebb.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!