Utánpótlás-nevelés: egyedül nem megy?

Csepelen az idén adták át a KIMBA világszínvonalú sportkomplexumát, amelynek segítségével ismét a nemzetközi elitbe repítenék a sportág hazai bázisát. Egyebek mellett azért is volt szükség erre a centrumra, mert vidéken a klubok döntő többségében 15-16 éves kor felett már edzőpartnerhiánnyal küzdenek a fiatalok. Csepelen az idén adták át a KIMBA világszínvonalú sportkomplexumát, amelynek segítségével ismét a nemzetközi elitbe repítenék a sportág hazai bázisát. Egyebek mellett azért is volt szükség erre a centrumra, mert vidéken a klubok döntő többségében 15-16 éves kor felett már edzőpartnerhiánnyal küzdenek a fiatalok.

Nyílt nap már volt a Kozma István Magyar Birkózó Akadémián, de a teljes értékű munka csak a jövő szeptemberben indul  •  Forrás: kozmaakademia.hu

A birkózószövetség két éve döntött úgy, hogy megalapítja a központosított nevelőműhelyt, és a legígéretesebb hazai fiatalokat integrálja a programba. Akik így folyamatosan minőségi partnerekkel dolgozhatnak együtt. A cél az, hogy a felnőttválogatott gerincét tíz év múlva mindhárom szakágban azok az akadémisták alkossák, akik azt megelőzően a korosztályos világversenyeken már kiemelkedő eredményeket értek el.

Ennek eléréséhez persze magas szintű szakmai háttér szükséges. A teljes értékű munkát a jövő szeptemberben kezdő intézmény stábját erősíti szövetség ügyvezető alelnöke, Bacsa Péter, a szervezet sportigazgatója, a kötöttfogásban kétszeres világbajnok Bácsi Péter, a korábbi elnök, a hazánk századik ötkarikás elsőségét szerző Hegedüs Csaba és az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmes versenyzők sorát nevelő Bacsa Ferenc is.

„Több birkózó-nagyhatalomban, Grúziában, Azerbajdzsánban, Törökországban is hasonló rendszerben dolgoznak, míg például a lengyeleknek és a bolgároknak nincs ilyen intézményük – magyarázza Bacsa. – Láthatjuk, hogy az utóbbi országok versenyzői közel sem olyan eredményesek, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Manapság elengedhetetlen ez a szisztéma ahhoz, hogy még ütőképesebbé váljunk a nemzetközi porondon.”

De vajon mi a helyzet a további, szintén partnerigényes sportágakban? Van-e igény a KIMBA-hoz hasonló központ kialakítására?

A szövetség elnöke, Nátrán Roland amondó, az asztaliteniszezők is nagyjából 14-15 éves korig tudnak minőségi edzőpartnerekkel együtt készülni a klubjaikban. A pingpongozók törekvései ezért hasonlóak, mint a birkózókéi.

„Vegyük alapul szomszédaink, a románok példáját, akik tíz-tizenöt esztendeje az európai utánpótlás élmezőnybe tartoznak. Ők központi akadémiai rendszerben dolgoznak, öt bentlakásos sportiskolában képzik a fiatalokat. Mi olyan centrumokat szeretnénk létrehozni, amelyekben a legígéretesebb hazai tizenévesek zökkenőmentes fejlődését garantálhatjuk. Az utánpótláskorú fiúknak és lányoknak egyaránt akadémiai rendszert hoznánk létre; mindezt úgy, hogy a legkisebbekkel Győrben foglalkoznánk. Velük persze nem bentlakásos formában, csupán heti egy-két alkalommal. A leánybázis otthonát a budapesti Ormai László Csarnokba tervezzük, a fiúk központjának helyszíne viszont még bizonytalan. A tervezés megkezdődött, és amint készen állunk, elindítjuk a programot.”

A sportág eddigi egyetlen magyar olimpiai aranyérmese, a szövetség szakmai alelnöke, Kovács Antal szerint bevált módszerre alapozzák az utánpótlásképzésüket.

„Mind több gyerek választja a dzsúdót, és ennek nagyon örülünk. Viszont másképp gondolkodunk, mint a birkózók: a rendszeres regionális és központi válogatottedzések mellett tettük le a voksunkat. Hat régióban folyik a munka, a körzethez tartozó klubokkal karöltve hetente tartanak közös foglalkozást. Ez a rendszer – a heti egy-két központi keretedzés mellett – akár tizennyolc éves korig tökéletesen működhet, feltéve, hogy a minőségi tevékenységet az egyesületekben is elvégzik. Ez a rendszer az elmúlt években bevált. Az viszont biztos, hogy szükségünk lenne egy központi létesítményre, amelyben a válogatottak heti két-három alkalommal dolgozhatnának, mert most a keretedzéseknek általában a fővárosi klubok adnak otthont. Megfelelő infrastruktúrával a regionális központjainkat is meg kell erősítenünk. Sokat segítene a magyar dzsúdónak, ha ezek az elképzeléseink megvalósulnának.”

A legsikeresebb olimpiai sportágunk jelenlegi rendszerével elégedett a szövetség. Tamás Henriette főtitkár ugyanakkor kiemelte, fejlesztéseket terveznek a központosított felkészülés hatékonyabbá tétele érdekében.

„A nevelőműhelyeinkben országszerte kiváló munka folyik. A célunk az volt, hogy még jobban megerősítsük a vidéki bázisokat, és ez sikerült is. Az utánpótlásmezőny létszáma folyamatosan nő, az edzők és a sportolók lelkesedése töretlen. A gimnázium után, a továbbtanulás miatt gyakran a fővárosban folytatják a pályafutásukat a sportolók, és ez sem okoz gondot, hiszen a budapesti szakosztályok szintén nagyon erősek. Ettől függetlenül a legjobbak fejlődésének érdekében elengedhetetlen, hogy centralizálva is dolgozzanak. Erre remek lehetőséget nyújt a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok, amelyben heti egy-két alkalommal zajlanak a válogatottkeret edzései. A bázisnövekedés miatt azonban kezdjük kinőni a létesítményt, ráférne a korszerűsítés, sőt egy új komplexum létrehozásának lehetősége is szóba került. Ezzel kapcsolatban többször egyeztettünk már, a koronavírus-járvány miatt viszont egyelőre nem tudtunk továbblépni a projekttel.”