Kenderesi Tamás szeretne ezentúl kicsit óvatosabban gondolni a versenyekre (Fotó: Derencsényi István)

 

– Kitől idézünk: „Mindegy, hogy délelőtt vagy délután van, akiben benne van az idő, képes megúszni bármikor.”     
– Ezt én mondtam a kétszáz pillangó után. Így gondolom, azt vallom, mindegy a napszak, ha eleget dolgoztál, képes vagy kiadni magadból a medencében. Persze nem könnyű ez a fordított időrend, kicsit át kell állítani az agyat is, meg persze az edzéseket, de semmiképpen sem lehet erre kifogásként hivatkozni.

– Az 1:54.64 nagyszerű idő – délelőtti eredményként még inkább az.     
– Nem olyan rossz... Azért nem vagyok teljesen elégedett, egy-két szegmensben elcsúsztam a felkészülés során.

– A medencében?     
– Nem, az edzéseken kívül. Például dietetikában, pedig az is szépen összeállt már, csak az országos bajnokság előtti három-négy hétben kicsit könnyelmű voltam.

–  Mégpedig?     
– Bogival és Ádámmal  (Kapás Boglárka és Telegdy Ádám – a szerk.)  nintendózás közben chipset ettünk, ez nem volt szerencsés, meg is látszott az úszásomon. Pedig korábban ilyet nem csináltam. Úgy éreztem, belefér, ráadásul amolyan „töltődős” üzemmódban voltam, hiszen már elkezdődött a formába hozás, könnyebbek voltak az edzések is.

– Az ob előtt azt nyilatkozta, csalódást keltő szereplései arra is megtanítottak, hogy óvatosan bánjon a jóslatokkal akkor is, ha jó formában van. Ez amolyan kötelező félsz volt?     
– Szeretnék ezentúl kicsit óvatosabban gondolni a versenyekre, szeretnék kisebb nyomást érezni magamon egy-egy úszásom előtt.

– Akkor egy kis teher, de immár utólag: a finálé vége, különösen az utolsó huszonöt méter nagyon szoros volt.     
– Számítottam rá, hogy így lesz. Az utolsó hosszon éreztem, hogy elöl vagyok, azt meg tudtam, hogy Milák Kristóf elindul. Én is ezt próbáltam, ám nem mondom, hogy olyan nagyon sikerült is... „Elkapartam” az úszásomat. Azt a hajrát, amely régebben megvolt, valahogyan vissza kellene hozni.

ISMERI A JÁRÁST

 Sós Csaba, szövetségi kapitány:
„Kenderesi Tamás olimpiai bronzérmes, vagyis ami Tokiót illeti, fogalmazhatunk úgy, ismeri a járást, jól fog szerepelni, ha folytatja ezt a kemény munkát. Nem kell másra figyelnie, csak magára, ugyanakkor az ob azt is megmutatta, hogy nem ijed meg, bátran ütközik. Hogy nem egyedül készül, csak segíthet neki, mert bármennyire kompatibilis egymással edző és tanítványa, ha nincs körülöttük más, egy idő után egészségtelenné alakítja a kapcsolatot.”

– Egy nem jól sikerült 2019-es esztendő, majd egy mindenkinek rettenetesen nehéz 2020-as év után mit jelent önnek ez a győzelem?     
– Az a baj, hogy a győzelemre kérdez rá, én viszont csak az időeredményt tudom nézni.

– Az jelen esetben ugyanaz, hiszen megnyerte kétszáz pillangón az ob-t.     
– Mindent összevetve reális az eredmény, bár nagyon jó lett volna 1:54-en belül úszni. Ezt még a győzelemnél is jobban szerettem volna. Egyébként azzal kalkuláltam, hogy Kristóf nyer, nekem az volt a célom, hogy minél jobban megközelítsem.

– Ezúttal fordított volt a felállás.     
– Furcsa is volt.

– Visszafogott, már-már szerény. Ez a győzelem csak ad erőt a folytatáshoz!     
– Persze, hogy ad, de én nem akarom mindig csak Kristófot vagy bárki mást nézni.

– Többé-kevésbé elégedett ezzel az eredménnyel – a márciusi országos bajnokságon hasonlóval már nem lesz az, ugye?     
– Biztosan nem. Jobbat, sokkal jobbat akarok akkor már úszni.

– Száz pillangón is? Vagy erről a számról és az ötödik helyről nem is akar beszélni?     
– Én vagyok a hülye, hogy mindig adok magamnak egy esélyt, hátha... Aztán persze rájövök, felesleges, hogy nincs értelme az egésznek. Nem is a száz pillangóra készülök, és nem is kell a száz pillangóra készülnöm.

– Sokan úgy vélik, a száz és kétszáz párban jár, hiszen a jó száz kell ahhoz, hogy erősebben merjék elkezdeni a kétszázat.     
– Az esetemben ez a tökmindegy kategória, nem befolyásol. Nem a százas időeredményem tudatában építem fel a kétszázat, nincs bennem félsz a kezdés kapcsán sem azért, mert a száz pillangó nem megy.

– Vagyis eldőlt, hogy marad egyszámos úszó.     
– Igen, de nem is baj, el sem tudom képzelni, milyen lenne, ha több számra kellene készülnöm. Így legalább csak a kétszáz pillangóra koncentrálhatok.

– És immár nem is kell egyedül készülnie, hiszen szeptember óta a fiatal Jászó Ádámmal úszik együtt az edzéseken.     
– Ez meg nagyon jó, például, mert ugyanolyan küzdős típus, mint én. És legalább van kihez szólnom az edzéseken... Az első néhány hét nehéz volt, nem ment Ádámnak az úszás, kicsit el is bizonytalanodtunk a közös munkát illetően, ám szerencsére túljutottunk ezen az időszakon. Ádám gyorson elég jó, előfordul, hogy meglep edzéseken egy-egy feladat során. Van benne tartalék, ráadásul a hátúszása jól összeegyeztethető az én pillangómmal.

– Viszont a márciusi országos bajnokságon jóval erősebb vetélytársat kap, hiszen Milák Kristóf a koronavírus-fertőzés után állt rajtkőre az ob-n.     
– Ebben biztos vagyok, ám bízom benne, hogy én is jobb leszek akkorra. De már mondtam: nem akarok másra figyelni, csak magamra. Az elmúlt három hónap remekül sikerült, határozottan úgy érzem, jó, amit csinálok, ez meg azt jelenti, hogy jó irányba haladok – már csak az úton kell maradni.