Sós Csaba nem tartja valószínűnek, hogy a magyar úszók közül bárki lemondaná az olimpiai szereplést (Fotó: Tumbász Hédi)

 

– Bár megint emelkednek az esetszámok, néhány hónapja éledezik a sport világa, így az úszóké is.
– Hála istennek! A sportolóknak a verseny és az edzőtáborok adják az igazi örömforrást.

– Az egyéves halasztás mennyivel dobta meg a költségeket, a felkészülésre szánt anyagi keretet?
– Nem tudom, megdobta-e összességében, hiszen jóval kevesebbet utaztunk, sőt volt időszak, hogy egyáltalán nem. Abban viszont biztos vagyok, hogy a járvány idén érezteti a hatását, már abban az értelemben, hogy az idei költségek jóval magasabbak lesznek – nem tavalyhoz képest, hanem úgy általában, hiszen a halasztások miatt ebben az esztendőben jóval több versenyünk lesz. Hogy csak a nagyobbakat említsem: idén lesz olimpia, Európa-bajnokság, rövid pályás világ- és Európa-bajnokság, az ifjúsági korosztálynak szintén ott a versenynaptárban a kontinensviadal és a vébé.

– Az kijelenthető, hogy az utazási tilalmak befolyásolták a terveket, edzőtáborokat?
– Egyértelműen. Nemcsak az edzés-, hanem az utazási terveket is át kellett írni. Az előző év utolsó hónapjaiban már volt néhány edzőtáborunk, de mindegyik kizárólag itthon. Januártól már jobban kirajzottak az úszók, ám értelemszerűen csak oda mentek, ahová lehetett.

– Minden sportágban, de az úszásban talán még inkább kiemelt jelentősége van az edzőtáboroknak. Miért?
– Régi mese, de igaz: egy táborban az edző tulajdonképpen huszonnégy órán keresztül látja a versenyzőjét, akit nem hívnak el sem bulizni, sem máshová a haverok – ez az időszak valóban csak az úszásé és persze a két edzés közötti pihenésé. De van másik oka is, ez pedig az, hogy senki sem akar megbetegedni a téli időszakban. Bár a koronavírus sok mindent felülírt, ám a novembertől februárig tartó időszakban gyakoriak a megfázásos betegségek, s mi ezt szeretjük elkerülni, ezért is van hagyománya az úszásban a januári-februári meleg égövi vagy éppen magaslati edzőtáboroknak.

– Hogy ki melyik mellett teszi le a garast, az mitől függ?
– Természetesen a szakmai érvek a legfontosabbak, de általánosságban azt mondhatom, hogy akad, aki a meleg égövet szereti s van, aki a magaslatot igényli a felkészülésnek ebben a fázisában. Az viszont alapvetés, hogy nem utazhat bárki bárhová: pontosan meghatároztuk, ki hová mehet és hányszor.

– Ha van egy olimpiai A-szintes időm, mit választhatok?
– Két meleg égövi edzőtábort mindenképpen.

– Az úszók az elsők között voltak, akik elkapták a koronavírust. Azóta számos teszten átestek – van bennük félelem ilyenkor, hogy jaj, csak nehogy pozitív legyek?
– Félelemről nem beszélnék, ám tény, a vizsgálattól, pontosabban a pozitív eredmény következményeitől mindenki tart. Senki sem szeret kihagyni napokat, mi több, heteket a felkészülésből.

– Mekkora kihagyást érez meg egy úszó?
– Embere válogatja, ám már napokat is megérez egy versenyző. Ha pedig netán pozitív eredményt hoz valakinek a tesztje, az minimum négyhetes kihagyást von maga után.

– Oltáspárti?
– Igen.

– Határozott válasz.
– Egy világjárvány kapcsán mindig az oltás hoz megoldást.

– Igazságtalanabb lett az olimpiai kvalifikáció a versenyek elmaradása után, vagy a sportági vezetőknek sikerült megoldaniuk a problémát?
– Mérhető sportág a miénk, mindenki előtt ott a lehetőség, hogy teljesítse a szinteket, amelyek nem változtak a halasztás miatt, így a kvalifikáció nem lett feltétlenül igazságtalanabb, más kérdés, hogy nálunk jelenleg őrségváltás zajlik, válogatott úszóink hetven százaléka idősnek számít ebben a sportágban, vagyis nekik nem feltétlenül jött jól a halasztás, mert jóval nehezebben érik utol magukat.

– Zavarná-e, ha erős ellenfelek maradnának távol az olimpiától, s így gyengülne a mezőny?
– Örülni természetesen nem örülnék neki: akkor leszek maradéktalanul boldog, ha mindenki ott lesz az olimpián, és aranyat nyerünk. Bízom benne, hogy teljes lesz a mezőny Tokióban, nem szeretném, ha nem így lenne, ugyanakkor az, aki ott győz, olimpiai bajnok lesz – ha valaki mégis úgy dönt, nem lép rajtkőre, arról az indulók nem tehetnek, vagyis mi sem.

– Kell-e sportpszichológus segítségét kérni annak kapcsán, hogy ez a felkészülés teljesen más, mint a többi?
– Ma már alapvetésnek számít, hogy jó, ha egy élsportoló mellett van sportpszichológus. Az meg egyértelműnek tűnik, hogy a kialakult helyzet kapcsán a szakembereknek több dolguk van mostanság, mint lenne máskülönben.

– Mentálisan hogyan lehet kezelni azt, hogy a vírus és a halasztás miatt simán borulhat a papírforma, mondjuk, azért, mert jön egy korábban ismeretlen úszó?
– A halasztás és a koronavírus kapcsán szeretnék leszögezni valamit: az emberélet mindenekfölött áll, az az elsődleges, csak utána jöhet bármi más. Ez talán válasz is a kérdésre, egyébként pedig a sportágunkra amúgy is jellemző, hogy az olimpián feltűnik egy addig ismeretlen úszó vagy éppen berobban egy fiatal tehetség. Nem hiszem, hogy erre külön figyelni kellene.

– Hogyan fogadná, ha valaki a magyar csapatból lemondaná az olimpiai részvételt arra hivatkozással, hogy fél a fertőzéstől?
– Nem örülnék neki, de tudomásul venném.

– Számít ilyenre?
– Nem tartom valószínűnek, hogy a mieink közül bárki is így döntene.

– A jövőtervezésben mekkora csapás lenne az elmaradt állami jutalom?
– Az olimpiának Magyarországon kiemelt jelentősége van, egy pályafutás gyakorta ezen a versenyen teljesedik be. Senki sem ujjong, ha elmarad az állami jutalom, de mint ebben a helyzetben oly sok minden mást, ezt is el kell fogadni, ha így lesz.

– Noha már vannak edzőtáborok és versenyek is, a megszokottnál talán valamivel pesszimistábbnak tűnik. Miért?
– Még nem látok tisztán: a március végi országos bajnokság mérföldkő lesz – mindannyiunk számára.