Ott álltak a Duna Aréna lelátóján, és jókedvűen beszélgettek – az alkatukra tett csípős megjegyzésre rögtön volt válaszuk: „A túledzettség következménye.”

De nem a versenyzőkoruk óta valamelyest nagyobb pocak a lényeg, sokkal inkább a múlt, amely összeköti őket, a jelen, amelyben együtt dolgoznak a magyar úszósportért és a jövő, amelynek alapjait együtt rakják le – ki a szövetség elnökeként, ki kapitányként, ki edzőként.

 
 A sportvilág eddigi legnagyobb buborékja a budapesti
 Wladár Sándor szerint nézők nélkül is előnyt jelent a hazai rendezés

Miközben Wladár Sándor, Sós Csaba és Verrasztó Zoltán a lelátón szórta a poénokat, a medencetérben is zajlott az élet: a háromszoros olimpiai bajnok éppen a mára már a 200 pillangó világcsúcstartójával bolondozott, a 4x100-as gyorsváltó első tagjaként a 2017-es világbajnokságon hatalmasat úszó (aztán bronzérmet szerző) versenyző rövidke show-műsort rögtönzött, amelynek láttán a világversenyekre a fejét kopaszra borotváló világbajnokunk csak mosolygott. A Hosszú Katinka, Milák Kristóf duótól és a Kozma Dominikot figyelő Cseh Lászlótól kicsit távolabb a gyorsúszóból pillangózó klasszissá változó úszónk hallgatta edzőjét, Kapás Boglárka és Virth Balázs mellett nem sokkal pedig a lelátón állók egyikének vb-ezüstérmes fia, Verrasztó Dávid koncentrált a rá váró feladatra.

Bár már tizenöt éve van szerencsém ehhez a nagy családhoz, néha még most is rácsodálkozom, hogy klasszisok sokasága él ebben a közegben, ráadásul mindig születnek újak és újak – szerencsére.

Egy ilyen remek sportág pedig „megérdemel” sok-sok hazai világeseményt – még a járvány idején is.

Merthogy az fel sem vetődött a honi sportág vezetőiben, a rendezés terén már többször bizonyító szakemberekben, hogy elfussanak a budapesti Európa-bajnokság megszervezése elől. Pedig ahogyan az élet minden területén, a sport világában is riadalmat, aggályokat és félelmet hozott tavaly tavasszal a koronavírus-járvány: kifordult sarkaiból a világ tizennégy hónappal ezelőtt, és – leszűkítve a sportágra – az úszásért élők szíve is másként dobbant, talán még egy-egy ütemet ki is hagyott. De hamar eszméltek, s immár egyszerre dobbant a szív, így aztán rövid idő után visszatért minden a megszokott kerékvágásba itthon.

A vízben és a parton egyaránt.

Ennek is köszönhető, hogy immár a hatodik úszó Európa-bajnokságnak ad otthont Magyarország, ezúttal karöltve a műugrókkal, műúszókkal és nyílt vízi úszókkal, de kicsit jobban fest ez az adatsor, ha szűkítünk rajta: az elmúlt 15 évben ez lesz a negyedik nagy medencés Eb itthon.

Mindegyik remek magyar sikereket hozott, szinte biztos, hogy így lesz ezúttal is. Másként nem is lehet – a múlt és jelen klasszisai jelentenek garanciát erre.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!