Risztov Éva bekerült a nemzetközi Hírességek csarnokába

Olimpiai bajnok lett Londonban, s immár halhatatlan is – honnan, hogyan, kitől tudta meg, hogy beválasztották a Hírességek Csarnokába?
– Tavaly kaptam értesítést az elismerésről: lett volna egy beiktatási ceremónia, sajnos a koronavírus-járvány azt is elvitte – kezdte Risztov Éva a Nemzeti Sportnak. – Emiatt az online térben történt meg az ünnepség, viszont ezt hihetetlenül profi módon lszervezték meg, hiszen amikor kapcsoltak engem, s elmondhattam a beszédemet és megköszönhettem az elismerést, meg is érkezett hozzám a csomag, benne a díjjal, úgyhogy tulajdonképpen élőben bonthattam ki és vehettem a kezembe.

Miről beszélt az online ceremónián?
Arról, hogy ez óriási elismerés; lassan öt esztendeje, hogy visszavonultam, és mindjárt kilenc éve annak is, hogy olimpiai bajnok lettem Londonban – hihetetlenül jó érzés, hogy nem felejtettek el, az pedig még inkább, hogy olyan sportolók közé kerültem, akik kimagasló teljesítményt nyújtottak pályafutásuk során. A szürke hétköznapokban, kiváltképp most, a járvány közepén egy ilyen díj még nagyobb erőt ad. Leginkább ahhoz, hogy vigyem tovább mindazt, amibe belekezdtem.

Hogy olimpiai bajnok akar lenni, már kicsi gyerekkorában kimondta, nekünk meg elmesélte sokszor, de arról nemigen szoktak álmodozni a fiatal sportolók, hogy egyszer talán bekerülnek a halhatatlanok közé.
– Ugyanígy gondolom. Azzal, hogy ennyi év távlatából ismerik el a sportolói múltamat, újraélhetem azt az utat, amelyen feljutottam a csúcsra, s amelynek során rengeteget tanultam. Ilyenről valóban nem álmodik az ember – a filmszínész is leginkább szerepekre vágyik, s nem feltétlenül az Oscar-díjról mereng munka közben. Ez az a díj, amelyről a legtöbbünk úgy gondolta, hogy elérhetetlen.

A szakma emlékszik önre, ez egyértelmű, s a beiktatásával még nyilvánvalóbbá vált, de vajon mi, hétköznapi emberek sem felejtettük el a bajnokot és a nagy győzelmét?
– Az emberek még kevésbé felejtettek el: nem egyszer, nem kétszer fordul elő, hogy egy-egy előadásom után vagy más találkozás alkalmával elmondják, mi is történt velük akkor, amikor olimpiai bajnok lettem.

Hogy velük mi történt?
– Igen. Pontosan emlékeznek 2012. augusztus 9-ére, arra, hogy kora délután mit csináltak – könyvet tudnék írni a történetekből: volt, aki Németországban az autópályán vezetett, amikor nyertem, ő meg nyomta a dudát örömében, más a munkahelyén követte az úszásomat, volt, aki éppen húslevest főzött, akadt, aki azt mesélte, hogy a rajt után elment bevásárolni, s mikor hazaért, én még mindig úsztam, de olyan is volt, aki éppen egy strandon kapcsolódott ki, a háttérben szólt a közvetítés, és amikor közeledtem a célhoz, összegyűltek az emberek és együtt kiabáltak, szurkoltak. A hátamon végigfut a hideg, amikor felelevenítem ezeket a történeteket, de abba még inkább beleborzongok, hogy ilyen mély nyomot hagytam az emberekben – kevés olyan pillanat van az ember életében, amelyre ennyire konkrétan emlékszik. Én sokszor azt sem tudom megmondani, mi történt tegnap...

Azért az olimpiai döntőre csak emlékszik!
– Persze, nem is szabad elfelejteni és nem is fogom soha, de nem ezzel kelek és fekszem. Az viszont kétségtelen, hogy mégiscsak ott van a hétköznapjaimban, hiszen amint kimondom a nevem, felcsillan az emberek szeme.

A nevét? Vagyis már kevésbé ismerik fel?
– Tudja, úszószemüvegben és -sapkában azért másként festettem. (nevet)

Nemsokára viszont sok-sok ilyen felszerelést magára húzó sportolónak szurkolhat: várja már a hazai rendezésű úszó Európa-bajnokságot?
– Nagyon, de azt őszintén sajnálom, hogy nézők nélkül rendezik meg a kontinensviadalt. De szeretem a dolgok jó oldalát nézni, így inkább örülök, hogy egyáltalán lesz Európa-bajnokság, ráadásul itthon. Mi, magyarok az elmúlt másfél évtizedben már bizonyítottunk, milyen klassz úszóversenyeket rendezünk, vagyis a szervezésre biztosan nem lehet panasz – nekünk, szurkolóknak már csak az marad, hogy minél több érmet kívánjunk a magyar úszócsapatnak.

Bár az évek számát tekintve több időt töltött medencés úszóként, mint nyílt víziként, mégis adódik a kérdés: utóbbiakhoz kicsivel jobban húz a szíve?
– Követem és naprakész vagyok mind a két sportágban, de minden magyarnak szurkolni fogok, úgy rendezem be az életemet május közepén, hogy minél többször ott ülhessek a tévé előtt – izgalmas verseny lesz, már tényleg nagyon várom!

NÉVJEGY
Név: Risztov Éva
Született: 1985. augusztus 30., Hódmezővásárhely
Sportága: úszás, nyílt vízi úszás
Klubjai: Hód Úszó SE, Bp. Spartacus, Kőbánya SC, Debreceni Sportcentrum SI
Edzői: Ferenczi Pál, Csókay Miklós, Bán Sándor, Turi György, Vajda Tamás, Garádi Géza, Dévay László, Széles Sándor, Kovács Rita
Legjobb eredményei úszóként: 3x vb-2. (400 m gyors, 200 m pillangó, 400 m vegyes, 2003), 6x Eb-2. (400 m gyors, 800 m gyors, 200 m pillangó, 400 m vegyes, 2002; 400 m vegyes, 2004; 1500 m gyors, 2012), 6x rövid pályás Európa-bajnok (400 m gyors, 800 m gyors, 200 m pillangó, 2002; 200 m pillangó, 400 m vegyes, 2003; 400 m vegyes, 2004), rövid pályás Eb-2. (400 m vegyes, 2002), rövid pályás Eb-3. (800 m gyors, 2003)
Legjobb eredményei nyílt vízi úszóként: olimpiai bajnok (10 km, 2012), Eb-2. (10 km, 2014)