Még ég benne a tűz – tíz éve ül a trónon az amerikai úszófenomén Katie Ledecky

Katie Ledecky október végén világcsúcsot úszott 1500 méter gyorson (15:08.24) az úszók rövid pályás világkupa-sorozatának torontói állomásán. Aztán néhány nappal később Indianapolisban ugyanezt megismételte 800 gyorson is (7:57.42).

Persze az amerikai klasszis kapcsán sokan legyintenek, mondván, esetében a világrekord nem is akkora szám, hiszen tőle megszokhattuk a kiugró eredményeket – Ledecky immár tíz éve a világ legjobbjai közé tartozik.

Csakhogy pályafutása során addig még sohasem indult rövid pályás viadalon a 25 éves kiválóság, a torontói volt az első, az indianapolisi meg a második, ennek tükrében viszont egészen másként tekinthetünk erre a két világcsúcsra.

És újfent megállapíthatjuk: 1997 márciusában csodalány született Washingtonban.
Ha nincs a bátyja, s ha Michael nem úszik, talán Katie sem ebben a sportágban találja magát hatévesen, de mert volt (és van), a testvérét követve megismerkedett a vízzel és az úszás alapjaival egy nyári táborban.

És tulajdonképpen innen ment minden, mint a karikacsapás, hiszen még középiskolába járt, amikor már kétszer is beállította az amerikai rekordot 500 yardos gyorsúszásban, és még csak 15 éves volt, amikor kivívta a helyét hazája londoni olimpiára utazó csapatában.

Terry McKeever, az amerikai női úszócsapat vezetőedzője 2012 májusában látta először Ledeckyt úszni Charlotte-ban: „Mondtam a kollégámnak, hogy ez a lány bekerül az olimpiára utazó válogatottba. Egyszerűen lenyűgöző volt.”

A tréner jól látta, s bár a nagy világversenyek előtti amerikai válogatók sokszor embert próbálóbbak, nehezebbek, mint maga a közelgő világesemény, Ledecky toronymagasan megnyerte a 800 gyorsot.
Helye az amerikai csapatban vitathatatlan volt, tehetségét is egyre többen felfedezték és elismerték, azt viszont, hogy aranyérmet nyer Londonban, csak kevesen hitték.

Ő maga sem, noha akkori edzője, Yuri Suguiyama mondogatta neki: „Ide tartozol, ez a te szinted.”

Nyert.

A világ valaha volt akkori második legjobb idejével (8:14.63), mindössze 53 századra elmaradva az aktuális világrekordtól. És még egy elképesztő tény: ez a londoni arany volt Katie első (!) érme világversenyen.

„Hihetetlen…” – kommentálta Ledecky a győzelmét szűkszavúan.

Helyette-mellette mások bőbeszédűbbek voltak.

Például a nagy ikon, Michael Phelps így fogalmazott: „Mi, az amerikai csapat tagjai együtt néztük végig, ahogy kinyílik a kagyló, vagyis ahogy Katie előbújik. És azt is láttuk, hogy jól érezte magát, rögtön otthonosan mozgott a közegben. Találkoztam vele, amikor ment a last call roomba a nyolcszáz gyors döntője előtt. Adtam neki egy pacsit, és jó szórakozást kívántam a medencében.”

Miután magához tért hihetetlen győzelme után, megeredt a nyelve Ledeckynek is. És bár még csak 15 éves volt, mondandója előrevetítette a jövőjét, ugyanis a világcsúcsot hiányolta…

„Amikor kiszálltam a medencéből a döntő után, realizáltam, hogy nem döntöttem meg a világrekordot. Meg azt is, hogy fogalmam sincs, mi ilyenkor a dolgom – mesélte mosolyogva. – Aztán elmagyarázták, mit kell tennem, hová kell mennem az eredményhirdetésre, hogy utána vár még rám a doppingvizsgálat, meg jó néhány interjú. Az egyik tévéinterjú előtt sminkeltek ki életemben először. Minden furcsa volt. Az is, hogy olimpiai bajnok vagyok. Az aranyérmemet egyébként a szüleimre bíztam, nem mertem azzal sétálgatni a faluban.”

Az addig ismeretlen amerikai lányból hirtelen világklasszis vált, a londoni győzelmet pedig sok-sok további siker követte: a szekér beindult.

LONDON ÉS RIO DE JANEIRO UTÁN TOKIÓBAN IS NYERT 800 MÉTER GYORSON

A 2013-as barcelonai világbajnokságon nyert 400, 800 és 1500 gyorson (utóbbi kettőn világrekorddal), és tagja volt hazája győztes 4x200-as gyorsváltójának.

Még mindig csak 16 éves volt, így aztán fura dolog esett meg vele: egy olimpiai és világbajnoki arannyal, no meg két világrekorddal vágott neki a jogosítvány megszerzésének…

A kazanyi világbajnokságra újított, felvette a repertoárjába a 200 gyorsot is, kell-e mondani, hogy ezen a távon is győzött, mellette „természetesen” megvédte vb-címeit.

Londonnal ellentétben Riónak már toronymagas esélyesként indult neki, s csak azért nem szerzett négy egyéni aranyérmet Brazíliában, mert akkor még nem szerepelt az ötkarikás programban a női 1500 méter gyors… A kétszázat, a négyszázat és a nyolcszázat gond nélkül behúzta az amerikai lány – utóbbi kettőt újabb világcsúccsal –, emellett az amerikai csapat tagjaként begyűjtött egy aranyat (4x200 gyorsváltó) és egy ezüstöt (4x100 gyorsváltó).

„Fogalmam sincs, miért sírok, hiszen nagyon jól éreztem magam Rióban” – lepett meg mindenkit Ledecky a nyilatkozatával. Mi azért érteni véltük a könnyeket…

A 2016-os esztendő nemcsak Rio miatt számított mérföldkőnek Ledecky életében, hanem azért is, mert a Stanford Egyetemen megkezdte tanulmányait, vagyis jöttek az egyetemi évek, és ezzel együtt a közismerten nagyon erős egyetemi bajnokság, ahol persze továbbra is villogott a bajnok – akárcsak a világversenyeken, hiszen ott is rendre győzött.

Még akkor is képes volt erre, amikor beteg volt: a 2019-es kvangdzsui világbajnokságon visszalépett a 200 és 1500 gyorstól, 400-on második lett, és bár még csak lábadozott, odaállt a 800 gyorsra.

Nyert, és ezzel sorozatban a negyedik vb-címét gyűjtötte be ezen a távon.

Tokióban meg a harmadik olimpiáján harmadik alkalommal is győzött 800 gyorson, és mert addigra már bekerült az ötkarikás programba, élt a lehetőséggel, és nyert 1500 gyorson is.

„Miután végeztem, ünneplés gyanánt megettem egy hamburgert. Nagyon ízlett” – árulta el Ledecky, aki 400 gyorson és a 4x200-as gyorsváltó tagjaként még egy-egy ezüstöt is szerzett Tokióban, ám 200 gyorson csak az ötödik helyen végzett. És emiatt nem volt felhőtlen a boldogsága.

A pandémia okozta nehézségekkel ő is megküzdött, 2022-ben a budapesti vb-n pedig újra tündökölt: nemes egyszerűséggel kihagyta a repertoárjából a kétszázat, csak három egyéni számban (400, 800, 1500 gyors) indult a Duna Arénában – mindhárom után neki szólt az amerikai himnusz, a nyolcszáz gyorson szerzett aranyával pedig sporttörténelmet írt, hiszen ő az első úszó, aki sorozatban ötször nyert ugyanazon a távon vb-címet.

Igazi világklasszis.

A szó minden értelmében, mert bár a magánéletébe nemigen enged bepillantást (azt azért tudjuk róla, hogy szabadidejében szívesen zongorázik), megtalálja azt a mezsgyét, amelyiken járnia kell egy ikonnak: egyre inkább nyit a külvilág felé, ám jobban szeret a medencében „beszélni”.

Tíz éve „mondja a magáét”, és hol van még a vége…

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. november 26-i lapszámában jelent meg.)