Kopasz Bálint: Mindent a kajaknak rendeltem alá, elvitte az egész eddigi életemet

Vágólapra másolva!
2021.08.07. 08:08
null
Miért is változtatnának azon, ami működik? Ahogy Kopasz Bálint az ezerméteres táv mestere lett, úgy vált édesanyja is az edzőség mesterévé (Fotó: Tumbász Hédi)
Ami sokaknak talán furcsa, nekik természetes: nem edző-tanítvány duóként értek fel a csúcsra Tokióban. Az aranyérem egy édesanya és fia, Demeter Irén és Kopasz Bálint közös munkájának gyümölcse.

 

– Tényleg az édesanyjánál „éjszakázott” az olimpiai arany a döntő után?
– Demeter Irén: Igen, így történt, kitettem az asztalra, az éjszaka folyamán többször is felébredtem, és ellenőriztem, megvan-e még.

– De miért nem a bajnok vitte magával?
– Kopasz Bálint:
Biztos helyen akartam tudni az érmet, ráadásul ilyenkor mindig „szanaszét” van a fejem, és a szobámban is akkora kupleráj van, csak eltűnt volna.

– Hogy mi van a szobájában?
– D. I.:
Káosz.

AZ ÉDESANYA MINDENT ÖSSZEGYŰJTÖTT A DÖNTŐ ELŐTT...

A SZERVEZŐK ÉS A MAGYAR SZURKOLÓK ELŐTT TISZTELEG A ZÁSZLÓVAL

A K–1 1000 méter újdonsült olimpiai bajnoka viszi a magyar zászlót a vasárnapi záróünnepségen.

„A világjárvány ellenére lenyűgözött a tokiói olimpia, és nemcsak azért, mert nekem itt sikerült valóra váltanom az álmom. A japán szervezők, önkéntesek minden nehézség ellenére kiváló házigazdák voltak, akiknek a segítőkészsége lenyűgözött. Előttük és minden magyar szurkolók előtt tisztelegve búcsúzunk a záróünnepségen, így külön megtiszteltetés, hogy én vihetem a csapat zászlaját” – reagált Kopasz Bálint a Magyar Olimpiai Bizottság gesztusára.

– A döntő után az éremmel aludt, a finálé előtt aludt egyáltalán?
– D. I.:
Nem sokat. A szívem hevesen vert, zakatolt az agyam, végigfuttattam a fejemben először a feladatot, aztán a lehetőségeket, majd az azt követő szituációkat, és hogy azokat hogyan kezeljük.

– De ilyenkor nem nyugalmat kellene árasztania Bálint felé?
– D. I.:
Bálint ebből nem érzékel semmit, legfeljebb a magyar csapat. Mindent elhagytam, mindenkinek elvittem a dolgait: volt, akinek a táskáját, a doktornak a cipőjét, a versenyzők papucsát, Csipes Feri sapkáját. Szerintem mindenki azt gondolta, hogy megzakkantam, én voltam a „zizi” öregasszony... Miután Bálint győzött, kicsit mindenki elnézőbben tekintett már rám.

– Ha ilyen volt a döntő előtt, milyen lehetett utána?
– D. I.:
Egy semmihez sem fogható érzés kerített hatalmába, néhány másodpercig nem is tudtam hová tenni. Jött persze a megkönnyebbülés is, hogy igen, sikerült, elértük a célunkat. De az a rögtön jelentkező érzés amúgy nálam azóta sem múlik.
– K. B.: Én ezt az eufóriát a célban éreztem, aztán ahogy teltek az órák a győzelmem után, minden lecsillapodott. És leginkább azért, mert kijött rajtam a fáradtság, és belém hasított, hogy a sok-sok munka, az, hogy mindent a kajaknak rendeltem alá, elvitte az egész eddigi életemet... Kell még egy kis idő, hogy minden a helyére kerüljön, hogy feldolgozzam, minden egyes napom a kajakkal telt, hogy nem volt benne semmi más. Ezen változtatnom kell.

– Nem lesz nehéz nyitni hosszú évek után a világra?
– K. B.:
Szerintem azzal nem lesz gond – kirándulás, társasági élet, meghívások elfogadása, már alig várom, hogy kicsit változzon az életem, hogy a hobbijaimnak is több időt szentelhessek.

– Melyek azok?
– K. B.:
Táplálékkiegészítés, természetes gyógynövények, testépítés és minden, ami azzal kapcsolatos, hogyan lehetek minél jobb a kajakban.

– Ezek mind a sporthoz kapcsolódnak!
– K. B.:
Sportos ember vagyok, az egész családom az, másfelé nem is nagyon tudok nyitni.

– Ha már család... Nyilván ezerszer megkérdezték már, tényleg magától értetődő volt, hogy együtt dolgoznak?
– K. B.:
Igen.

– De amikor feladatot ad, kire néz, az edzőjére vagy az édesanyjára? Amikor győzött K–1 1000 méteren, kit ölelt meg?
– K. B.:
Ez nekem annyira egyértelmű, persze hogy az anyukámat öleltem meg a parton! De az edzéseken is az édesanyám mondja a feladatokat – ő anya és nem a szigorú tréner stopperrel a kezében.
– D. I.: Egyébként sincs szükség szigorra, mert Bálint diktál, én csak követem őt, ha úgy tetszik, sodródom vele. Algyő, ahol laktunk és lakunk, egy kis település, nem is volt lehetőség, hogy mással dolgozzon Bálint. Nekünk ez a természetes.
– K. B.: Amúgy pedig minek változtassunk azon, ami működik? Folyamatosan jöttek az eredmények, kettőnk közös munkájáról mindig pozitív visszajelzéseket kaptunk, anya megcsinált tökéletesen mindent edzőként is. Ahogy én az ezerméteres táv mestere lettem a kajaksportban, úgy anya az edzőség mestere lett.

A RITKA JÓ GYEREKBEN BENNE VAN AZ X-FAKTOR

– Ha már az ezer métert említik: a szám első magyar olimpiai bajnoka adott valamit Bálintnak.
– D. I.:
Hesz Mihály is hivatalos volt egy fogadásra úgy két évvel ezelőtt, ahol odalépett Bálinthoz – kezében egy sapkával. Azt kérte Bálinttól, őrizze meg az olimpiáig a sapkát, aztán hozza el magával Tokióba. Azt remélte, a sapka majd szerencsét hoz Bálintnak, mert a bizalom megvolt: Misa látta Bálintban a tehetséget, úgy vélte, ő lehet az, aki megszerzi a második magyar olimpiai aranyat ezer méteren.

– Melyikük mikor tudta, érezte legelőször, hogy Bálint felérhet a csúcsra?
– K. B.:
A 2019-es szegedi világbajnokságon gondoltam rá először, ahol meggyőző fölénnyel nyertem egy nagyon erős mezőnyben – ott már megmutattam a világnak, mit is tudok, és úgy éreztem, erre képes lehetek Tokióban is.
– D. I.: Én ennél jóval korábban gondoltam úgy, hogy Bálint olimpiai bajnok lehet: a 2015-ös ifjúsági világbajnokságon nekem egyértelmű volt, hogy övé a jövő, és képes kifejezetten nagy ívű pályát befutni.

– Igazi harcos a kajakban, a parton viszont csendes, talán már túlságosan is jó fiúnak tűnik.
– D. I.:
Ugyanezt már én is megfogalmaztam korábban: Bálint ritka jó gyerek.

– Ilyen volt kicsiként is?
– D. I.:
Éppen ilyen. Ahogyan a másik két fiam, Máté és Bence is ilyen – Bálint a legkisebb. És bár most ő van reflektorfényben, ugyanúgy szeretem a másik két fiamat, és ugyanolyan büszke vagyok rájuk, mint Bálintra. Fontosnak éreztem, hogy ezt Bálint győzelme után újra el is mondjam nekik.

– A kajakban viszont nem lehet jó gyerek, oda kell a tűz, a harcias én.
– D. I.:
Ott ez elő is jön Bálintból. Mert megvan benne az X-faktor – nem vagyok elfogult, az, aki ilyen eredményekre képes, mint ő, abban ott kell lennie a bajnokgénnek.

– Hogy ott van benne az X-faktor, hamar kiderült?
– D. I.:
Elég hamar egyértelművé vált.

– És ha nem lett volna benne, akkor is...
– D. I.:
Akkor nem. Akkor nem lenne itt. A versenyzőimnek mindig megmondtam, érdemes-e a kajaksportba többet befektetnie, vagy inkább építse a civil életét – egy sportolót nem szabad hitegetni. Bálintnak is megmondtam volna, ha nincs hozzá tehetsége. Ahogy azt is megmondtam, hogy van.

– Ezek után elárulja azt is nekünk, mit várhatunk még Bálinttól a következő években?
– D. I.:
Én csak annyit szeretnék, hogy boldog, elégedett ember legyen, és nyisson kicsit a külvilág, a civil élet felé. Azt tervezzük, Győrbe költözünk – de Bálint külön lakásba.

– Ajjaj, és akkor ki számolja majd fel ott a káoszt?
– D. I.: Akkor az már az ő dolga lesz!
– K. B.: Megoldom! Egyetemista leszek, már alig várom, hiszen ezzel kezdődik valami új az életemben – meglátjuk, hogy megy együtt a sport és a tanulás.

NEMCSAK A VÍZBEN TÜNDÖKÖL, A KONYHÁBAN IS ELBOLDOGUL

– Innentől felszabadultan kajakozhat.
– D. I.:
Ez igaz, viszont az olimpiai bajnoki cím felelősséggel is jár, hiszen mostantól mindenki Bálintot akarja legyőzni – van, aki elbírja ezt a terhet, és van, aki nem. Én azt mondtam Bálintnak, csak addig sportoljon, amíg örömét leli benne.

– És ha azt mondja néhány hónapnyi egyetemi élet után, hogy eddig, és tovább nem?
– D. I.:
Én boldog anya leszek, az ő döntése lesz.

– Akkor tényleg megváltozik az élete – tud egyáltalán főzni?
– K. B.:
Majd megtanulok. Amúgy egész ügyes vagyok a konyhában, remek péksüteményeket tudok sütni – mákos bukta, túrós kalács, bejgli, egyik sem gond.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik