Cseh László nem bánja, hogy egy nappal tovább tart a pályafutása (Fotó: Tumbász Hédi)

 

– Vallja be, hogy valójában nem is akar visszavonulni, csak húzza-halasztja – viccet félretéve: gratulálunk a döntőbe jutásához!
– Dehogynem akarok visszavonulni, rengeteg dolgom van otthon.

– Például?
– El szeretnék menni nyaralni a feleségemmel, emellett most már végre rendet kell rakni a garázsban is, mert nem lehet már megmozdulni. A házunk több mint tízéves, ott is van teendő, horgászni is el kell mennem – mindet meg is fogom csinálni, de egyelőre egy napot csúszik a visszavonulásom. Egy percig sem bánom, nagyon örülök a döntőbe jutásnak, de én már az előfutam után is örültem a középdöntőbe jutásnak. Régebben azért ez nem így volt, már azt éreztem volna, hogy mennem kell haza, mert nem megy az úszás.

– De az úszás megy.
– Megy, persze, csak el kell fogadnom, hogy ebben az életszakaszban vagyok, s azt is, hogy milyen kemény ellenfeleim vannak.

– Az előfutam után azzal viccelődött, nem baj, hogy néhány óra múlva jön a középdöntő, mert az öregek már úgyis kevesebbet alszanak...
– Ennek ellenére fájt mindkét úszás azért – a csütörtöki középdöntőben egy kicsit rosszabb lett az időm, mégis komfortosabban éreztem magam a vízben, mint szerdán este az előfutamban.

– Még a mellúszó résztávnál is?
– Ezzel az úszásnemmel továbbra is vannak harcaim, láncba kötéseim, de nem adom fel, megpróbálok én felülkerekedni.

– Soha ennyire felszabadultnak nem láthattuk még világversenyen.
– Mert valóban most vagyok a legfelszabadultabb, mindenféle teher nélkül megyek neki a döntőnek. Jól van ez így, egy ilyen mezőnyben ott lenni a döntőben, szép teljesítmény, a fináléban pedig bármi megtörténhet – az biztos, hogy az utolsó úszásom során én minden tőlem telhetőt megteszek.

– Szép forgatókönyvet írt az utolsó versenyén.
– Az, hogy ott vagyok a döntőben, óriási eredmény, de azért ne legyünk teljesen elégedettek, mert az az időeredményem lehetne jobb.

– Az a jobb időt még megúszhatja a döntőben.
– Ez igaz. És mondhatjuk azt is, hogy a középdöntőben csak annyira úsztam erősen, amennyire kellett...