Kopasz Bálint nehezen tudott aludni sikerét megelőzően (Fotó: Mirkó István)

 

– Hüttner Csaba szövetségi kapitány úgy fogalmazott a győzelme után, hogy ha valaki megérdemelte az olimpiai aranyat, az Kopasz Bálint.
– Valószínűleg igaza van. Kilencéves korom óta, vagyis tizenöt éve készülök erre, nagyon keményen dolgoztam, lemondtam mindenről: nem jártam bulikba, nem barátkoztam senkivel, lemondtam a magánéletről – ezt persze azért sajnálom, hiszen tizenöt éves korom óta szeretnék barátnőt... De ez volt az ára annak, hogy eljussak idáig, hogy azt mondhassam magamról, olimpiai bajnok vagyok. Boldogság volt édesanyukám arcán látni az örömöt a célba érésem után, hiszen ő készít fel a versenyekre gyerekkorom óta, emellett megadott számomra mindent – rengeteget tett azért, hogy most itt állhassak aranyéremmel a nyakamban.

– Hányszor evezett végig a pályán fejben az elmúlt hónapokban?
– Rengetegszer. Lassan egy éve, hogy mindennap ott volt a fejemben, mire is készülök, és elképzeltem, hogy fog kinézni a pálya. Az elmúlt napokban ez fokozódott, tudtam, nagyon nagyot kell mennem, erős utazótempóval, a végén pedig jönnie kell a szokásos Kopasz Bálintos megindulásnak.

 Nincs idő az ünneplése

Kopasz Bálint sorban adta az interjúkat az olimpiai bajnoki győzelme után, közben pedig figyelte a napot és az óráját is – napszúrást semmiképpen sem akart kapni, és az időre is figyelnie kellett, hiszen szerdán újból jelenése van a pályán: Nádas Bencével veselkedik neki a K–2 ezer méternek.

„Egy ilyen rossz éjszaka és az olimpiai győzelmem után szerintem a páros előtt jól alszom majd – mondta el Kopasz. – Bízom benne, hogy Nádas Bencével jó pályát megyünk majd az előfutamban, dacára annak, hogy elég nehéz futamba kerültünk, hiszen több világbajnok is ott lesz majd benne. Ma már csak a párosra koncentrálok innentől, nem engedek a kísértésnek, még a telefonomat sem veszem elő. Ha vége az olimpiának, engedek a kísértésnek, addig nem.”

– A verseny előtti éjszakán is evezett, vagy tudott aludni?
– Ilyen rossz éjszakám még nem volt, mióta Japánban vagyunk. Pedig időben, már este tízkor lefeküdtem, ám zakatoltak a gondolataim, jobban vert a szívem, mint szokott. Ez persze azért nem olyan meglepő, hiszen mégiscsak egy olimpiai döntőre készültem. Hiába ittam elalvást segítő gyógyteát, hiába vettem be olyan étrend-kiegészítőt, amelyik elvileg segíthette volna az alvást, nem tudtam aludni.

– Nem ijedt meg attól, hogy az alváshiány kihat a teljesítményére is?
– De, izgultam kicsit, hogy mindez ne vesse vissza a teljesítményemet, szerencsére nem volt rá hatással. Nyomottan indult a napom, de fantasztikusan fejeződött be – elképesztő érzés!

– Mit mondott, gondolt akkor, amikor reggel észlelte a pályán uralkodó körülményeket?
– Boldogsággal töltött el, hogy hatalmas hátszél, emellett oldalszél is van, emiatt pedig nagyon hullámzik a víz – előzetesen éppen ilyen körülményeket kívántam a döntőre, hiszen ezek az időjárási viszonyok, amelyeket majdhogynem extrémnek is nevezhetünk, kedveznek nekem. Mindig is szerettem, ha ilyen a pálya, és azt hiszem, ennek köszönhetően látványos versenyt is láthattak a szurkolók, mert a viszonylag könnyű testsúlyomnak köszönhetően, nagy sebességgel tudtam végigmenni az ezer méteren.

– Arra emlékszik, hogy édesanyja mivel bocsátotta útjára a döntő előtt?
– A rövid távú memóriám sajnos nem túl jó, az biztos, hogy kaptam tőle egy frappáns mondatot, csak már elfelejtettem. Olyankor már nagyon a versenyre fókuszálok, fejben egészen máshol járok. Jaj, megvan, azt mondta anya, hogy: „Ne engedd másnak a sikert!”

– És hogyan fogadta a célban?
– Úgy, hogy „Olimpiai bajnok vagy, Bálintkám!”

– Elhiszi, felfogja? Valóra vált az álma.
– Huszonnégy éves vagyok, lehet azt mondani, hogy tapasztalt, felnőtt ember, elért a tudatomig, hogy én nyertem. Ezer méteren olimpiai, világ- és Európa-bajnok vagyok, ennél többet nem igazán akarok és tudok elérni, ám amíg érzem magamban az erőt, van elég energiám, folytatom, szeretnék még több érmet begyűjteni, még több sikert elérni, s mivel fiatal vagyok, szerintem akár még három olimpia is bennem lehet, úgyhogy ha az egészségem engedi, megyek előre tovább.

– Segítette a felkészülését a Varga Ádámmal való rivalizálás?
– Mindenképpen. Nagyon örülök annak, hogy ott állhattunk mindketten a dobogón, azért ezt kevés ország sportolói mondhatják el egy olimpián. A dobogón állva képek villantak fel a múltamból, leginkább Algyőn jártam, ahol minden elkezdődött, ahol az első métereket megtettem a kajakban. Először még csak homokoztam a Tisza-parton, lapáttal túrtam a homokot – rám is szóltak, hogy ezt talán nem kellene... Sokszor voltam a parton, mindenki más a homokparton feküdt, a strandon volt, én meg meguntam a homokozást, és komolyabb elfoglaltságot kerestem magamnak. Elkötöttem a parton egy gyerekhajót, megfogtam egy lapátot, és nekiindultam. Senki sem tanított addig kajakozni, csak láttam, hogyan eveznek a nagyobbak, így kipróbáltam én is. Anyukám meg jött utánam, keresett, hol vagyok. A vízen voltam. Így kezdődött el minden. Most meg itt van az olimpiai aranyérem a nyakamban – beteljesült az álmom.