Megvan Federer 16. Grand Slam-sikere

Murray idegesen, kapkodóan kezdett, játékával nyomaiban sem emlékeztetett arra az egyenletesen jó formát mutató teniszezőre, akinek ezen a tornán igen jó esélye volt arra, hogy nemcsak megszorítsa, hanem le is győzze Federert.

A svájcié volt az első adogatójáték a mérkőzésen, és nyert is 0:30-ról. A másodikban gyorsan megvolt az első brékje, 0:40-nél a második labdából 2:0-s előnyre tett szert. A brit kapkodott, rontott, de azért nagyságát és formáját mutatja: brékhátrányát rögtön kiegyenlítette.

A harmadik játékban a magát nyeregben érző Federer siettette a befejezést, olyat is bevállalt, amit nem volt muszáj. Neki legyen mondva: a 3:0 alighanem egyet jelentett volna a játszma megnyerésével, ellenfelén pedig érződött a bizonytalanság.

Murray azonban nemcsak szépített, hanem hozta a saját adogatását, és kiegyenlített. Most ő volt nyerő szériában, kezdett magára találni, ott volt a levegőben, hogy újabb brékkel már az előnyt is átveheti. Ennek szellemében Federer is összekapta magát, visszatért az alapjátékához, mozgatta az ellenfelét, majd amikor eljött az ideje, egy elütéssel lezárta a labdamenetet. A svájci 4:3-as vezetésénél újabb bréket húzott be, majd kíméletlenül hozta a saját adogatását, és játszmaelőnyhöz jutott (6:3).

A második szettben 1:1 után Federer nullra (!) nyerte Murray szervajátékát, amely megintcsak jó alapot adott számára. Sőt, 3:1-es vezetésnél közel állt a 4:1-hez, de a brit legjobb vasárnapi játékával rukkolt elő, és két bréklabdáról fordítva megnyerte az adogatójátékát. A svájci 3:2 után nagyon megszenvedett a következő gémért, miként Murray is a sajátjáért: megint 0:40-ről kellett kapaszkodnia, amit sikerrel tett meg. Ezzel azonban el is lőtte a puskaporát arra a szettre: Federernek még az is belefért, hogy az újabb brékre már semmi energiát ne pazaroljon el, két saját adogatásából hozta a játszmát, és már-már elérhető közelségbe hozta magának az újabb Grand Slam-győzelmet (6:4).

A világelső ellen 0:2-ről felállni majdhogynem a lehetetlen küldetéssel egyenértékű. Valószínűleg átérezte a tét és a feladat nagyságát Murray is, aki levetkőzve addigi idegességét, hihetetlenül koncentrált támadójátékkal lépett fel, amellyel meg is lepte ellenfelét. Olyan minden mindegy alapon játszott, végképp lekerült róla minden teher, innen ő már nem veszíthetett semmit. A brit 2:2 után előbb saját, majd ellenfele adogatását nyerte meg, hogy utána szervajátékából már 5:2-es előnyre tegyen szert.

Az 5:3-t gyorsan „leadta" Federernek, hogy saját szervajátékéra tudjon összpontosítani. Kár volt, nem jött be a taktika. Amint ismét tétje lett a dolognak, már nem úgy működött Murray, mint addig. Nem úgy a svájci, aki éppen attól nő riválisa – és talán az egész teniszvilág fölé –, hogy játéka mellett ezekben a lélektanilag nagyon fontos pillanatokban is roppant erős.

Amikor a skót jutott adogatójátékban 30:30 után ahhoz a lehetőséghez, hogy játszmalabdája legyen, rontott, és Federer jutott brékhez, amelyből aztán meg is lett az 5:4. Murray a világelső adogatásánál is próbálta hozni bevállalós stílusát, de ezúttal ez nem fizetett, kapkodóvá vált, így Federer kiegyenlített (5:5).

A felek végül eljutottak a rövidítésig, amelyben Federernek nem igen jöttek be az első szervái, Murray ellenben folyamatosan hullámzóan teljesített: bravúros megoldásokat a megengedhetetlen hibák követték. Bár, ezt Federer is megmutatta: 10–9-es vezetésénél előbb bevállalt egy rövidítést, majd ziccert rontott. Így Murray visszavette az előnyt, de a svájcit nem viselte meg a két baki, a harmadik meccslabdájából már megnyerte a 2 óra 41 percig tartó mérkőzést (7:6).