Rp. gyorskori Eb: „Nem érezzük annyira a nyomást, mert megszoktuk”

KOVÁCS ERIKAKOVÁCS ERIKA
Vágólapra másolva!
2020.01.23. 13:09
null
Bánhidi Ákos (jobbra), Varnyú Alex és társai a nehézségek ellenére felkészülten és jókedvűen várják a rajtot (Fotó: Hunskate Média)
Bánhidi Ákos szerint a nehézségekkel teli hónapok után is a sikersorozat folytatása a célja a magyar csapatnak a pénteken kezdődő debreceni rövid pályás gyorskorcsolya Európa-bajnokságon.

 

– Minden szempontból nehéz néhány hónap van önök mögött, volt már ilyen?
– Nehezítő körülmények mindig vannak, csak a korábbiakra már nem emlékszünk – válaszolta Bánhidi Ákos, a magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott edzője és menedzsere. – Az, hogy a téli időszakban rendre megtizedel minket a betegség, az influenza, már-már természetes. Idén ehhez még hozzájött Krueger John-Henry szeptember végi sérülése, amely elvitte a fél szezonját.

És mire ő visszatért, jelentkezett Liu Shaoang hátfájdalma.
– Még kilenc-tíz nappal ezelőtt is elég rosszul álltunk ezen a téren, a végére viszont csak sikerült győzni, bár minden lépésünk egyben preventív is vele kapcsolatban – nagyon vigyázunk rá az edzéseken. Aztán persze próbálj meg vigyázni egy klasszisra a versenyen, aki gyorskoris pozícióban száguld ötvenöt kilométer per órás sebességgel a jégen…

A sérülésekből kijutott tavaly is, hiszen Sziliczei-Német Rebeka Achillesét elvágta egy penge, Liu Shaoang eltörte a kezét, és a tavalyi dordrechti Eb előtt Liu Shaolin Sándor is bokasérüléssel küzdött, viszont olyan még nem fordult elő a csapattal, mint amilyen december elején történt – Burján Csaba Kínát sértő posztja váratlan volt és súlyos következményekkel járt: hogyan csapódott le mindez a válogatottban?
– Máshogy ott, Kínában, és máshogy itthon. Kint nem volt könnyű annak, akinek Hungary felirat volt a hátán… Az európai emberek nem annyira értik, miért lett ebből az, ami – amikor van időm, igyekszem elmagyarázni, hogy az adott helyzetben, a mi körülményrendszerünkben miért is volt ez nehezen kezelhető történet. Európában nemigen értjük, hogy a világ másik tájékán miért jelent teljesen mást egy szó, mint itt. A szólásszabadság jelentése mindenütt más – higgye el mindenki, nagyon nehéz helyzetbe kerültünk december elején.

Mi megpróbáljuk megérteni, hogyan gondolkodnak az ázsiai emberek, de vajon Csang Csing Lina, aki már hét éve él Magyarországon, is érti, hogy mi hogyan látjuk az egészet?
– Természetesen igen. Rengeteget tanult arról, milyen is a mi világunk – sokkal megbocsátóbb Csabi megítélése kapcsán annál, mint ahogy kínaiként megéli, megélte a történteket. Ő ezt egyáltalán nem vetítette ki ránk. Túlságosan messzire nem mennék, és mélyre sem ásnék egy nappal az Európa-bajnokság rajtja előtt, de én a történteket generációs problémaként jellemezném. Kevés olyan fiatalt látok, aki minden élethelyzetben fel van készítve a megfelelő szintű és intelligens viselkedésre. De ez nem a fiatalok bűne! Nem irigylem a mai fiatalokat – amikor én voltam fiatal, meg kellett küzdenem az első Iron Maiden-lemezemért. Ma az ilyesfajta küzdelem, amely szerintem fontos ahhoz, hogy felkészült, teljes értékű emberré váljon valaki, egyre kevésbé jelenik meg. Óriási felelősség van a szülők, a tanítók vállán, és rajtunk is! Én érzem is a saját felelősségemet annak kapcsán, ami Csabival történt.

Visszakapjuk valamikor az olimpiai bajnokot?
– Őszintén remélem, hogy a felfüggesztése alatt átgondolja a történteket. Hogy fizikailag továbbra is jó formában legyen, csak rajta múlik, korcsolyázni pedig nem fog elfelejteni.

Csang Csing Lina is a csapat vezetőedzője marad?
– A fene se gondolta volna, hogy világháború lesz abból, hogy lelőtték Ferenc Ferdinándot. Hasonlóképp tudok a mi esetünkről is nyilatkozni. Ebben a történetben a sakkbábukat már nagyon magas szinten mozgatják – én nem látom ezt a sakktáblát. Remélem, elég erős pozícióban állunk ahhoz, hogy a végeredmény az legyen, hogy nem túl fájdalmas veszteségekkel ebben a felállásban tudunk tovább dolgozni.

Hányszor kérdezték meg öntől, hogy a tavalyi dordrechti sikereket felül lehet-e múlni?
– Az egyik Chuck Norris-vicc úgy szól: hány fekvőtámaszt tud megcsinálni? A válasz: az összeset. Mindenkit ez érdekel.

Fullasztó lehet a teljesítménykényszer és az, hogy mindenki elvárja az újabb és újabb sikereket a csapattól.
– Az ember majdnem mindenhez hozzá tud szokni – idő kellett hozzá, de megszoktuk ezt is. Ez már nem ugyanaz a nyomás, mint volt néhány éve, minden téren magasabb szinten járunk. A harci tűz ugyanakkora a versenyzőkben, ugyanaz az öröm, eufória és elégedettség jellemzi őket egy-egy siker után, és persze ennek az ellenkezője egy-egy kudarc után, mégsem érezzük annyira a nyomást. Mert megszoktuk. Hiába a hazai környezet, a felfokozott hangulat a mi részünkről is, kemény profiként tesszük a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik