Knoch Viktor szerint egyéni érmet is nyerünk Pekingben (Fotó: Tumbász Hédi)

 

 
Végtelen lépcső – Kovács Erika jegyzete

– Aki látta azt a pjongcsangi döntőt és a történelmi diadalt, sohasem felejti el. Aki részese volt a sikernek, kiváltképp így érezhet.
– Minden szép eredményről elmondható ugyanez: amikor megszületik, az újdonság erejével hat a siker, és el kell telnie egy kis időnek ahhoz, hogy az ember magáénak érezze. Aztán megtanul együtt élni vele. Én is így vagyok az olimpiai aranyéremmel, közben persze mára már az is egyértelművé vált, hogy az a siker a miénk, azt már sohasem veheti el tőlünk senki – válaszolta Knoch Viktor, a pjongcsangi négyes egyetlen olyan tagja, aki azóta visszavonult.

– Szeret emlékezni a diadalra, vagy inkább csak akkor jönnek elő a pjongcsangi élmények, ha a győzelemről kérdezik?
– Inkább csak akkor, ha kérdeznek. Az azért furcsa is lenne, ha üldögélnék otthon, és folyton csak Pjongcsangon merengenék. Ami nekem az olimpiai győzelem, a siker kapcsán mindig eszembe jut, az a jó érzés, amit a visszavonulásomkor éreztem, hiszen jó szájízzel, elégedetten hagyhattam abba: elértem, amit el lehetett.

– Bár világbajnoki vagy Európa-bajnoki címe nincs, érzi, amit sokan mondanak, vagyis azt, hogy az olimpiai arany más, mint a többi győzelem?
– Olimpiai bajnoknak lenni semmihez sem hasonlítható, ez a cím a sportolói élet csúcsa. Tényleg elégedett lehetek a pályafutásommal, ám az Európa-bajnoki arany azért hiányzik. Kicsit fáj, hogy nem értem el, hiszen annyiszor ott álltam a kapujában, de valahogy egyszer sem alakult úgy, hogy enyém legyen az arany… A vébécím kapcsán nincsenek ilyen érzéseim, mert ahhoz azért nem voltam annyira közel egyszer sem.

Burján Csaba (balról), Knoch Viktor, Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor Pjongcsangban történelmet írt – Pekingben folytatódhat az olmpiai „álom” (Fotó: Derencsényi István)

– Azt mondja, nem nézeget visszafelé túl gyakran. Mit gondol, vajon azoknak, akik éppen most harcolnak a kvótákért, kell?
– Sportolója válogatja. Van, akinek szüksége van rá, van, akinek nincs.

– Akkor másként kérdezem: önt mi hajtotta az újabb és újabb olimpia felé, mi adott menet közben erőt?
– A vágy, amelyik a legvégén már valamiféle daccal is társult, mondván, tudok annál sokkal jobb is lenni, mint amit addig mutattam a jégen, vagy amilyen eredménysort a magaménak tudhatok. A szocsi olimpia ebből a szempontból egyfelől mélypont volt, hiszen ott elvették tőlünk a csapatkvótát, másfelől viszont még több erőt adott a mindennapokhoz, a küzdelemhez.

– Az első olimpia, amelyen indulhatott a magyar férfiváltó, a pjongcsangi volt – még mindig kicsit szürreális, hogy győzni is tudott…
– Szocsi környékén már egyértelműen felszálló ágban voltunk, azt, hogy kibabráltak velünk, s elvették tőlünk az olimpiai indulás jogát, sokáig hordoztuk. Az életünk során minket ért csalódások, bántások mindig a mieink, mások elfelejtik – azt a fullánkot viszont sokan nem feledték! Amikor a nyakunkba került Pjongcsangban az arany, nagyon sokan jöttek oda hozzánk azzal, hogy megérdemeltük a sikert, az előző olimpiai kvalifikáció során történt visszásságok miatt pedig kiváltképp.

– Visszavonult, a palánk túloldaláról követi már az eseményeket. Hogy látja a magyar csapat kvótaszerzési esélyeit?
– Azon nem izgulok, hogy megszerezzük-e a kvótákat, hiszen három nagyon erős korcsolyázónk van Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang és Krueger John-Henry személyében. Bocsássa meg mindenki, hogy elsősorban a férfiakról beszélek, mert bár nem dolgozom a csapattal, érzelmileg kötődöm hozzájuk, így rájuk jobban figyelek. Esetükben csak az a kérdés, hogy lehet-e olyan szerencsétlenül alakuló forgatókönyv, hogy a három fiú nem szerzi meg mindhárom távon a három-három kvótát.

– A férfiváltó hétvégi ezüstérme után talán nem kell izgulnunk már, de négy évvel ezelőtt sem gondoltuk, hogy kell…
– Akkor a négy vk-viadal egyikén sem jutott fináléba a váltónk, a negyedik versenyen pedig már nem a mi kezünkben volt a sorsunk… Ott az elődöntőben minket kizártak, a kazahok meg kiestek, s bár nem voltunk boldogok, hiszen jobbra számítottunk, összeölelkeztünk, hogy megvan a kvóta. Csakhogy utána belenyúltak a végeredménybe a bírók, és a kazahokat továbbjuttatták – a korábban kihirdetett hivatalos eredmény ellenére… Azt az érzést senkinek sem kívánom. Másnap ki sem mentem a csarnokba megnézni a finálét, de emlékszem, azt mondtam Burján Csabának, aki a szobatársam volt, hogy ha mégsem lesz meg a kvóta, lehet, hogy abbahagyom: minek gyötörjem magam, ha megint közbeszól valamiféle külső erő? A kazahoknak nem volt szabad érmet szerezniük abban a döntőben, végül ötödikek lettek, de én ezt nem tudtam, mert a szállodai szobámban sem követtem a versenyt. Aztán megszólalt a telefonom, láttam a kijelzőn, hogy a feleségem hív. Tudtam, hogy sírni fog, csak az volt a kérdés, hogy örömében vagy bánatában…

 

– A női sorunk kapcsán mit gondol?
– A realitás az, hogy minden távon lesz, lehet két-két kvótánk, és bízzunk abban továbbra is, hogy a váltónk is kvalifikál. De ehhez szerencsére is szükségünk lesz, hiszen a világranglistás helyezésünk miatt most olyanokkal kell küzdenünk, akik amúgy éremesélyesek bármelyik versenyen, s nem azokkal, akik velünk egy szinten vannak.

– A vegyes váltó viszonylag új szám, eddig csak a világkupaversenyeken szerepelt a programban, Pekingben viszont bajnokokat avatnak ebben a számban is.
– Az emberek szeretik a vegyes váltót – én is. Gyors, látványos, a kétezer méter során végig maximális sebességen kell „közlekedniük” a korisoknak. Szerintem jó, hogy bővült a versenyszámok köre, ez nekünk is új esélyt, mi több, aranyesélyt jelent.

– Nem fél attól, hogy terhet pakolunk a csapatra az ilyen kijelentésekkel? Pjongcsang óta egyébként is hatalmas elvárások közepette dolgoznak és versenyeznek a mieink.
– De akiktől az érmeket várjuk, azoknak szintén az éremszerzés a céljuk, s innentől ez nem lehet teher. Ráadásul az elmúlt években hozzá is szokhattak a srácok, hogy mindig várják tőlük a jó eredményeket – ők ennek képesek megfelelni.

– Száz nap múlva kezdődik az olimpia. Jó érzésekkel várja a rajtot?
– Ha sportról, ha short trackről beszélünk, jobban hiszek a matematikában, mint az érzésekben. Már a pjongcsangi olimpia előtt is azt mondtam, hogy Shaolin és Shaoang éremesélyes, hiszen a világkupaversenyeken sorra gyűjtötték az érmeket – akkor az volt a meglepetés, hogy egyéniben egyikőjük sem állt dobogóra. Meglepődnék, ha a kínai fővárosban is így történne, de fordítsunk egyet a kijelentésemen: biztos vagyok benne, hogy egyéni érmet is nyerünk februárban Pekingben!

A TELJES MÉRET MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE!

KORCSOLYASPORTOK: 66 ÉV UTÁN LESZ MAGYAR PÁROS A JÉGEN

A Chtchetinina Ioulia, Magyar Márk duó (Fotó: MTI)

Műkorcsolyában már lezárult, short trackben jelenleg is zajlik, gyorskorcsolyában pedig még el sem kezdődött a kvalifikációs időszak, ennek ellenére többé-kevésbé körülrajzolható, vagyis megjósolható a pekingi „esetszám”.

A pjongcsangi olimpiához képest előrelépést tervezett a Magyar Országos Korcsolyázószövetség, ám ez nem valósult meg. Négy éve Tóth Ivett képviselte a magyar színeket, és ezúttal is egyetlen kvótát szerzett a sportág: a Chtchetinina Ioulia, Magyar Márk duó indulása egyszersmind azt is jelenti, hogy 66 év után lesz újra magyar páros téli játékokon.

A rövid pályás gyorskorcsolyázók egyetlen kvalifikációs versenyen vannak túl – ilyenből még lesz három, és a négy viadal legjobb három eredménye alapján osztják el a kvótákat: 500 és 1000 méteren 32-32, 1500 méteren 36-36 versenyző indulhat (egy országból legfeljebb 3 korcsolyázó) – a sportolók nem névre szólóan, hanem az országnak szerzik a kvótát. Váltóban (férfi, női) nyolc-nyolc csapat kvalifikálhat. Vegyes váltóban 12 együttes léphet jégre Pekingben, itt azonban az indulás feltétele az is, hogy mind a nőknél, mind a férfiaknál az adott ország rendelkezzen két-két egyéni kvótával is. Az olimpiára országonként legfeljebb öt férfi és öt női short trackes utazhat, a cél az, hogy a mieink maximális létszámban utazzanak Pekingbe.

Gyorskorcsolyában Nagy Konrád és Bejczi Botond egyaránt 1000 és 1500 méteren célozza meg a kvótaszerzést, a kvalifikációs vk-sorozat november közepén kezdődik Lengyelországban.

ALPESI ÉS ÉSZAKI SÍ: HÁROM KVÓTÁNK MÁR BIZTOS

Kónya Ádám indulásáról is csak januárban
születik döntés (Fotó: MTI)

Az alpesi és északi szakágakban egyaránt január 16-ig tart a kvalifikációs időszak, de az már biztos, hogy az ország­kvótáknak köszönhetően legalább három sportolónk ott lehet a pekingi olimpián. Alpesi síben négy női és hét férfi versenyző érte el eddig az ötkarikás szintet, ám mivel Magyarország csupán egy-egy kvótát kap, a szövetség csak január közepén dönt az indulókról, az addig elért eredmények és saját kritériumai alapján – jelenleg Tóth Zita és Úry Bálint tűnik esélyesnek. Sífutásban szintén biztos egy férfikvóta, amelyért egyelőre négyen harcolnak, mert ők teljesítették az indulás mindkét feltételét. Jelenleg Kónya Ádám áll a legjobban, de hivatalosan e fronton is csak január 16-án születik döntés. A nőknél nehezebb a helyzet, mert a kvótára esélyes Pónya Sára az elmúlt időszakban inkább a sílövészetre koncentrált, ott viszont a nemzetközi szövetség szigorú előírásai miatt sokkal nagyobb kihívást jelent az indulási jog kiharcolása. Síugrásban sem lehetnek vérmes reményeink, mert Vörös Virág meredeken felfelé ívelő pályafutása tavaly márciusi sérülése miatt kissé megtorpant, és az olimpiai szerepléshez az eredmények látványos javulására lenne szükség.

ZS. B.

CURLING: NÉLKÜLÜNK RENDEZIK A CURLINGVERSENYEKET

A Palancsa Dorottya, Kiss Zsolt duó a szám
kétszeres világbajnoka (Fotó: Dömötör Csaba)

A curling három számA szerepel a téli olimpián: a férfiak és a nők versenye, valamint 2018 óta a vegyes párosok küzdelme. Magyarországnak egyedül utóbbiban lehetett valós esélye indulási jogot szerezni a 2022-es pekingi játékokra, hiszen a Palancsa Dorottya, Kiss Zsolt duó a szám kétszeres világbajnoka (még 2013-ból és 2015-ből), – ám tudni kell, hogy amióta a vegyespáros-verseny felvételt nyert az olimpiai programba, a mezőny itt is brutálisan megerősödött a tradicionális sportági nagyhatalmak megjelenésével. A magyar kettős a tavaly májusi aberdeeni vegyespáros-világbajnokságon vívhatta volna ki az olimpiai szereplés jogát, ehhez minimum a legjobb nyolcba kellett volna bejutni. Bár a csoportból még továbblépett, a legjobb 16 között Csehországtól 8–6-ra kikapott, így eldőlt, hogy nem lesz magyar curlinges a kínai fővárosban.

K. G.

JÉGKORONG: A NŐI VÁLOGATOTTNAK MÉG VAN ESÉLYE

Jégkorongban nagyon speciális a helyzet, hiszen itt hosszú idő óta az a gyakorlat, hogy a férfiaknál a nemzetközi szövetség (IIHF) világranglistájának első nyolc helyezettje automatikus résztvevője az ötkarikás tornának, kilencedikként pedig a rendező ország csapata vehet részt a játékokon, így a földkerekség összes maradék válogatottja a mindössze három fennmaradó helyért küzd meg a kvalifikációs eseményeken.

Gasparics Fanni (Fotó: Dömötör Csaba)

A lehetetlenhez közeli tehát a küldetés, a magyar férfiválogatottnak sem sikerült véghez vinnie: noha Sean Simpson együttese a tavalyi, nottinghami harmadik selejtezőkörből még nagy bravúrral továbbjutott a világelitben szereplő britek idegenbeli kiütésével, az utolsó fordulóban már elmaradt a csoda. Az augusztusi, rigai kvalifikációs tornán a szintén A-csoportos olaszokat ugyan még sikerült legyőznünk, ám a franciákat és a letteket már nem, így jégkorongcsapatunk változatlanul az 1964-es innsbrucki téli olimpián vett részt legutóbb (akkor még természetesen teljesen más volt a rendszer). A 2022-es játékok végleges férfimezőnye: Kanada, Orosz csapat, Finnország, Svédország, Csehország, Egyesült Államok, Németország, Svájc (a világranglista-helyezések alapján automatikus résztvevők); Szlovákia, Lettország, Dánia (a kvalifikációs sorozat győztesei); valamint a házigazda jogán Kína.

A hölgyek esetében más a metódus, és itt még van esélyünk a pekingi részvétel kiharcolására.

A nőknél ugyanis csak tízcsapatos a mezőny, itt a világranglista első hat helyezettje (Egyesült Államok, Kanada, Finnország, Orosz csapat, Svájc, Japán), valamint a házigazda az automatikus résztvevő, és mivel – a férfiakkal ellentétben – női válogatottunk jelenleg az elitben szerepel, csak az utolsó selejtezőkörben kell bekapcsolódnia a kvalifikációs küzdelmekbe, hogy megvívjon a három fennmaradó kvóta egyikéért. Ezt a tornát november 11. és 14. között rendezik a csehországi Chomutovban, ahol a mieink riválisai sorrendben a lengyelek, a norvégok és a házigazda csehek lesznek. A világranglista 10. helyén álló csapatunkat közülük egyedül a favorit csehek előzik meg, akik az augusztusi, kanadai elit-vb-n csak 4–2-re győzték le Lisa Haley leányait – a továbbjutás tehát nagy bravúrral nem elképzelhetetlen.

K. G.