Meghatározó pillanatok voltak, amikor Joe Nedney lába rúgásra lendült

 

A tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokság kilenc évvel ezelőtti kiírásában, a konferencia-elődöntők első napján a playoffnak az Amerikai főcsoport (AFC) 3-as kiemelési számával nekivágó Pittsburgh Steelers majdnem végrehajtotta ugyanazt a bravúrt, mint amelyet a wild card-mérkőzések során egyszer már elkövetett.

A pennsylvaniai csapat egy héttel korábban tizenhét pontos hátrányból (7–24) fordította a maga javára a Cleveland Browns – vagyis az egyik legfőbb riválisa – elleni összecsapást (36–33), míg ezúttal, 2003. január 11-én az idény előrehaladtával egyre jobban összeálló, másodikként rangsorolt Tennessee Titans ellen mínusz tizennégyről rugaszkodott neki a csodatételnek – idegenben, a nashville-i Coliseumban (mai nevén az LP Fielden).

Az első negyedben ugyanis Steve McNair, a Titans quarterbackje remekül osztogatott és futott (mindkét tevékenységének eredménye touchdown volt), és úgy tűnt, nagyon simán eldől a továbbjutás.

A második játékrészben aztán a másik irányító, Tommy Maddox lépett elő főszereplővé, a veterán karmester előbb adott egy TD-passzt Hines Wardnak, majd kétszer is mezőnygólkísérletig kormányozta együttesét, a rúgásokat pedig Jeff Reed – ha hatalmas mázlival is, de – értékesítette. Mi több, a harmadik felvonás elején az Eddie George kezéből kieső labdával Amos Zereoue a célterületig robogott, és máris a vendégeknél volt az előny.

Ezután újra McNair percei jöttek (a quarterback összesen 338 passzolt yardot, 2 TD-átadást és egy hatpontos gólt jegyzett), így a záró negyedre a Titans nyolcpontos fórral fordulhatott. Hat és fél perccel a vége előtt azonban újra a Steelers állt jobban! A Maddox, Ward tandem összehozott még egy touchdownt, Reed 40 yardról bebombázott egy mezőnygólt, így ismét a hazaiaknak kellett kapaszkodniuk.

Erőfeszítéseiket végül siker koronázta, Joe Nedney 42 yardról szerzett egy mezőnygólt, így ismét egyenlő lett az állás. A kicker a rendes játékidő utolsó játéka során újabb lehetőséghez jutott, ám 48 yardról már hibázott, azaz kezdődhetett a hosszabbítás.

Ezzel megmaradt az esély, hogy a szezon előtt a Super Bowlra is esélyesnek tartott Pittsburgh – amely az előző évadban csupán az AFC fináléjában, a későbbi végső győztes New England Patriots ellen bukott el – továbblépjen, pláne, hogy soraiban ott volt az év visszatérőjének megválasztott Maddox is. Ő a két fél alapszakaszbeli meccsén gerincsérülést szenvedett, és egy darabig sokan és erősen aggódtak érte, miután rögvest kórházba vitték, pont ugyanebből a stadionból.

A Steelers már azon a november közepi mérkőzésen is nagy comebacket mutatott be – pont mint később maga a felépülő irányítója –, az utolsó negyedben 7–28-ról zárkózott fel, 23–31-ig. Persze akkor az kevésnek bizonyult, most viszont csak meglett időben az egyenlítés. De milyen feszültségek árán... Többen is „lesántultak" a nagy harcban, Maddox pedig heves ordítozásba bonyolódott a Tennessee főedzőjével, Jeff Fisherrel, úgy kellett őket szétválasztani...

Aztán a ráadásban már az első akció végén eldőlt a küzdelem, igaz, nagyon úgy nézett ki, hogy a játékvezetői kar hétfőn ismételten mea culpázni kényszerül majd (egy héttel korábban a San Francisco 49ers–New York Giants párharc után kellett elnézést kérniük). Mindenesetre a bíráskodás a legfrissebb történések miatt továbbra is vezető témát szolgáltatott a tojáslabdás fociszezon hajrájában.

A hosszabbítást kiharcoló Nedney ugyanis újra központi szerephez jutott, és háromszor is nekiveselkedett annak a mezőnygólnak, amely végül megpecsételte a Pittsburgh sorsát. Elsőre nem hibázott 31 yardról, azonnal el is kezdődött a tűzijáték az aréna fölött, ám túl korán, mert közben Bill Cowher időkérése miatt Ron Blum bíró ismétlést rendelt el. A kicker ekkor még jót nevetett, majd felállt az újabb, immár érvényesnek ígérkező kísérlethez.

És másodjára elrontotta! Azonban megint jött az újrázás, ezúttal azért, mert az egyik Steelers-védő, név szerint Dewayne Washington szabálytalankodott vele szemben. A cornerback volt az egyébként, akit az akció korábbi szakaszában Justin McCareins szélső-elfogó kétszer is jól átvert, s így került rúgásközelbe a Titans. Most meg hozzásegítette az ellenfelet még egy lehetőséghez, pedig...

...pedig Nedney már beletörődött a sorsába: „Nem túl gyakran kapunk második esélyt, ezért én már nem is számítottam rá – mondta utóbb. – Elnézést, ha bárki is beleőszült miattam az idegeskedésbe..."

Harmadjára aztán – a fault miatt büntetésként immár 5-tel közelebbről, 26 yardról – minden rendben volt, könnyedén középre bombázott (34–31), a Steelers pedig kiesett. „Nagyon-nagyon nehéz ezt lenyelni – fogalmazott a végtelenül csalódott Maddox, aki három héten belül aznap járult hozzá harmadszor jelentősen, hogy a Pittsburgh kétszámjegyű hátrányból is talpra álljon. – Roppant frusztráló az egész, megszakad az ember szíve."

Főnöke, Bill Cowher nem tudta magát ennyire türtőztetni. „Nevetséges, hogy egy ilyen összecsapásnak így kellett véget érnie. A liga úgy büntet meg, ahogy akar, vállalom a tetteim következményét. Volt esélyünk a győzelemre, de valamit ma elloptak tőlünk" – dühöngött a „mezőnygólfesztivált" követően a főedző, aki a rivális ünneplése közepette odasprintelt, és kis híján ölre ment a bírókkal.

Nem elsősorban a megismételt Nedney-rúgással volt baja, hanem hogy a legutolsó alkalomnál, még mielőtt elvégezték volna, ő időt kért – szerinte szabályosan. Ron Blum játékvezető viszont nem észlelte ezt, majd segítői utóbb úgy informálták, hogy eleve túl későn közölték igényüket a vendégek.

A visszásságok amúgy már korábban elkezdődtek a téma körül, mivel a hosszabbítás előtti pénzfeldobásnál a főbíró elmondta, hogy mindkét csapat háromszor kérhet időt – szemben az alapszakasszal, amikor ilyen esetekben csak kétszer –, de még saját kollégái közül sem volt mindenki tisztában ezzel, amin a végül alulmaradó pennsylvaniaiak sokáig erősen háborogtak...

A tény azonban tény maradt: ők kiestek – majd a konferenciadöntőben a Tennessee is, az Oaklanddel szemben. Ráadásul a Titans, amely előtte is csupán egyszer (2000-ben) jutott el a Super Bowlig, utána már legtöbbször a playoffba sem kvalifikálta magát, de ha mégis, a főcsoportfináléba biztosan nem.

Tavalyelőttig hivatalban lévő (1994–2010) mesteréhez, Jeff Fisherhez hasonlóan Bill Cowher NFL-pályája is egyetlen csapathoz kötődött főedzőként, s ugyancsak tartósan (1992–2006), ám ő a Pittsburgh élén végül túltehette magát a kilenc évvel ezelőtti dühén, legfőképpen három esztendővel később, hiszen a 2006-os nagydöntőn az ő embere, Hines Ward lett az MVP – mivelhogy a Steelers fölényesen elintézte a Seattle-t!

És bár azon a napon Ben Roethlisberger lett minden idő legfiatalabb Super Bowl-győztese (aki 2009-ben Warddal és másokkal – ám Cowher helyett már Mike Tomlin irányításával – ismételni tudott, sőt tavaly is bejutottak a végső fináléba), azért az ifjú quarterback által a csapatból kiszorított elődnek, Tommy Maddoxnak is jutott egy bajnoki gyűrű. Hiiszen az volt az utolsó NFL-idénye – magyarán csak kivárta a nagy sikert...