A 43 esztendős Luis Enrique – aki 1996–2004 között játszott a Barcelonában, Puyol 1999-től tartozott az első kerethez – neve harmadszor vetődik fel a katalánoknál. Először 2012-ben volt téma, és többen párhuzamba is állították Pep Guardiolával. Nevezetesen, hogy 2008-ban éppen őt váltotta a B-csapat élén, miért ne tehetné meg ugyanezt a felnőtteknél. Addig Guardiola sem rendelkezett különösebb edzői tapasztalattal – a topszinten egyenesen semmilyennel, a tarcsit is csupán egy évig irányította –, mégis többszörösen a csúcsra ért vele az együttes.

Luis Enrique (balra) és Carles Puyol ismét közösen dolgozhat
a Barcelona sikerességéért, ha... (Fotó: Action Images)

Luis Enrique helyett azonban Guardiola egyik segítőjét, stábjának oszlopos tagját, a napokban elhunyt Tito Vilanovát kérték fel vezetőedzőnek 2012 nyarán. Luis Enrique akkor már túl volt a pechesen sikerült római kalandon: az AS Romával kötött kétéves szerződésének csupán felét tudta le, majd elváltak az útjaik. Úgy érezte, hogy a szerződését évenként meghosszabbító Guardiola olyan sikeres, hogy gyakorlatilag nyugdíjas állása van, ezért kényszerült váltani, ha ki akart lépni a B-csapat – és a volt csapattárs – árnyékából. De tévedett, Guardiola szabadságolta magát egy évre, ő viszont a Rómában szerzett sebeit ápolgatta, nem lett volna taktikus lépés éppen akkor őt kinevezni.

Vilanova betegsége miatt tavaly nyáron ismét váltás történt a Barcelona élén, és bár Luis Enrique neve akkor is felvetődött, végül az európai topszinten ugyancsak tapasztalatlan, de Dél-Amerikában kellő rutinnal felvértezett Gerardo Martinót nevezték ki. Akkor már érezhető volt némi szakmai törés az irányvonalban – bár a bajnokságot rekordpontszámmal nyerték meg –, a vezetők úgy vélték: házon kívülről, még inkább jó messziről érkező, új impulzusra van szükség.

Luis Enrique útja akkor a Celta Vigóhoz vezetett, amellyel három fordulóval a szezon zárása előtt 43 pontot szerezve a tizedik helyen áll. Biztos bennmaradó, de távol a nemzetközi kupaindulást érő helyektől, de azért elmondható, hogy a maximumot tudta kihozni a rendelkezésére álló keretből. A vigóiakhoz ugyan élő szerződés köti, de záradék van benne, hogy a szezon végén távozhat, ha számára megfelelő ajánlat érkezik. Nos, egy barcelonaira aligha mondana nemet, talán harmadszor már be is kopogtatnak nála.

Ebben az esetben máris biztosra vehető, hogy a szezon végén egyre gyakoribb sérülései miatt kényszerből visszavonuló csapatkapitány, Carles Puyolt nem engedné el a klubtól – kapcsolatuk egyébként is baráti –, és a szakmai stábban találna számára teendőt. Ez egyrészt remek taktikai lépés, hiszen a klubvezetőket, csapattagokat és a szurkolókat is meggyőzheti szerződtetéséről. Annak idején Luis Enrique is népszerű volt, de azért Puyolhoz nem mérhető, bár a védőhöz ebben a tekintetben más sem nagyon. Utóbbi tekintélye az öltözőben, az ellenfelek és a sajtó részéről megkérdőjelezhetetlen, az edzői stábba kerülve azt is bizonyíthatja, hogy a futballszakmának egy másik oldalához is ért.