Reméljük, hogy a magyar válogatott játékosait jövőre az Eb-n is sokat láthatjuk majd így örülni (Fotó: Földi Imre)

 

VÉLETLENEK MÁRPEDIG NINCSENEK. A röplabdában legalábbis biztosan, hiszen azt, hogy a női röplabda-válogatott sorozatban ötödször jutott ki az Európa-bajnokságra, nem lehet a szerencse számlájára írni – ám néhány „hozzávalóra” mindenképpen szükség volt.

KIEMELKEDŐ KARAKTEREK

Az első láncszem az utánpótlásban keresendő, ugyanis a 2003-as ifjúsági Európa-bajnokságon olyan kerettel vett részt a magyar csapat, amelynek többek között Horváth Dóra, Kötél Zsanett és Liliom Rita is tagja volt. A manapság is (el)ismert Jókay Zoltán által irányított együttes a hetedik helyen végzett, és jóvoltából – tíz év után – az ország ismét képviseltetve volt utánpótlás-világbajnokságon.

Hat évvel később ismét sikerült kiharcolni a kontinensbajnoki részvételt egy másik sikercsapattal, többek között Molcsányi Ritával, Pallag Ágnessel, Tálas Zsuzsannával és Vacsi Evelinnel. Hetedik hellyel zárta a tornát, és bár egy évvel később szinte ugyanez az összetételű csapat csoportelsőként jutott ki a junior Eb-re, ott csupán egy szettet nyerve a tizenkettedik helyet érte el. Az említett játékosok – olyan talentumokkal együtt, mint például Sándor Re­náta vagy Dobi Edina – 2009–2010-től kezdve fokozatosan lehetőséget kaptak a felnőttválogatottban, de a 2011-es és a 2013-as kontinensviadalra még nem sikerült kivívni a részvételi jogot.

Az újabb fontos láncszem a szövetségi kapitány személye. Az Újpesti Dózsa korábbi feladóját, a válogatottat nyolc meccsen iránytó Farkas Mihályt a kispadon 2011 májusában bemutatkozó Jókay Zoltán követte a nemzeti együttes élén. A Vasassal ekkor már kétszeres bajnok és négyszeres kupagyőztes vezetőedző felvetette a szövetség vezetőségének, hogy a magyar válogatottak kapcsolódjanak be az Európa-ligába. Végül csak a nők kapták meg a lehetőséget, de kétségtelen, ez a lépés mérföldkőnek bizonyult, hiszen ennek köszönhetjük, hogy 2015-ben – már a belga Jan De Brandt irányításával – a mieink megnyerték a sorozatot. De ne szaladjunk ennyire előre...

Nagy volt az öröm 2015-ben: a magyar válogatott játékosai legyőzték Azerbajdzsánt (Fotó: Imago Images)

 

A BELGA RENDSZERVÁLTÓ

A nagy jövő előtt álló együtteshez nemzetközileg is elismert szakember dukált. A 2014 márciusában – a 2012-ben Jókayt váltó Hollósy László utódjaként – szövetségi kapitánynak szerződtetett Jan De Brandt korábban a török Fenerbahce női csapatával Bajnokok Ligája-ezüstérmet, valamint török bajnokságot és kupát is nyert, a belga válogatottat pedig a hetedik helyig vezette 2007-ben a hazai rendezésű kontinenstornán. Az ő személyével alapjaiban más rendszer, új szemlélet kezdett kibontakozni, és a gyors siker sem maradt el: a 2014. május 23. és június 1. között lejátszott hat selejtezőn a csapat kijutott a 2015-ös Európa-bajnokságra – azt megelőzően 1987-ben járt magyar női válogatott kontinenstornán... S ahogy fent említettük, 2015 szeptemberében az Európa-liga megnyerésével a második bravúrt is végrehajtották a játékosok. Akkor még oda-vissza vágós rendszerben bonyolították le a döntőt, Érden Törökország ellen 3:0-ra győzött a magyar csapat, három nappal később Izmir­ben viszont 3:1-es török vezetésnél aranyjátszma következett, ami Sándor Renáta bombájával ért véget.

Még sosem nyert aranyérmet női válogatottunk rangos nemzetközi tornán, azonban ezzel a sikerrel hazánk újra felkerült a röplabdázás nemzetközi térképére.

Nem volt megállás, szeptember 26-án már elkezdődött az Európa-bajnokság is. Bár a házigazda Belgiumtól és Törökországtól kikaptunk, az utolsó csoportmérkőzést Azerbajdzsán ellen megnyertük, ezzel továbbjutottunk a B-csoportból. Végül a tizenkettedik helyet csípte meg Jan De Brandt együttese az – akkor még – tizenhatos mezőnyben.

Egy évvel később nem úgy kezdődött a válogatott szereplése, ahogy arra számítani lehetett, hiszen az Európa-ligában címvédőként minden találkozóján alulmaradt, és a 2017-es Eb-szereplését is kicentizte. A legszebb emlékeket mindenesetre az Eb-pótselejtezőről őrizzük: az első találkozón aratott 3:0-s román siker után az Érd Arénában aranyjátszmában nyert a magyar csapat.

Decemberben aztán egy levél várta az MRSZ vezetését, amelyben Jan De Brandt családi okokra hivatkozva lemondott a szövetségi kapitányi posztról. Ekkor már tudni lehetett, hogy 2017-ben nagyon hosszú válogatott széria vár a mieinkre, hiszen az Eb mellett a World Grand Prix-ben és a vb-selejtezőben is pályára lépnek. Utódját márciusban nevezték ki, a korábban a német válogatottnál dolgozó, akkor az MTK vezetőedzőjeként tevékenykedő Alberto Salomonit. Tovább nehezítve az új kapitány dolgát Horváth Dóra egy hónappal később bejelentette visszavonulását – a 2000-es évek legjobb magyar röplabdázója azon a tavaszon Challenge-kupát nyert a török Bursával, 2014-ben a Bajnokok Ligájában lett bronzérmes az azeri Rabita Bakival, és összesen öt és fél idényt húzott le a világ legerősebb női bajnokságában, az olasz A1-ligában.

A sikertelen világbajnoki kvalifikációt a World Grand Prix harmadik divíziójának megnyerése követte. Az a­zerbajdzsáni kontinenstorna egy hosszú idény lezárásaként nem bizonyult könnyű falatnak, hiszen a sötét lónak titulált házigazda mellett a lengyelek és a németek is a mieink négyesében kaptak helyet. Ezúttal nem sikerült a bravúr, pont nélkül kiestek a lányok.

Hat évvel ezelőtt Pintér Andrea is oroszlánrészt vállalt az Eb-kijutásban (Fotó: Kovács Péter)

 

KESERŰ BUDAPESTI EB

Tulajdonképpen két éve volt rá a magyar válogatottnak, hogy felkészüljön a soron következő, részben hazai rendezésű Eb-re – 2019-től ugyanis már négy nemzet rendezi az európai viadalt, egyúttal 24 ország vesz részt a viadalon, azaz könnyebbé vált a kijutás is. Visszatért a kispadra Jan De Brandt, akiben már nem volt meg az az erő és lendület, ami korábban oly sokszor segített a lányokon, így csak a huszadik helyen zártuk a tornát.

További nehézséget jelentett a jövő tükrében, hogy újabb generációváltáshoz érkezett a magyar válogatott, hiszen a hollandok ellen 3:0-ra elveszített utolsó csoportmérkőzéssel búcsúzott el a nemzeti csapattól Sándor Renáta és a csapatkapitány Bokorné Liliom Rita. Bizakodásra adott okot, hogy az universiadén a negyedik helyet csípte el Leiszt Máté csapata, amelynek többek között Németh Anett, Gyimes Zsófia, Kiss Gréta vagy a jövőre már a harmadik Eb-jére készülő Tóth Fruzsina is tagja volt.

A koronavírus-járvány miatt végül 2021-ben, három hónappal az Eb-rajt előtt bonyolították le a selejtezőt, és az időközben kinevezett új kapitány, a Vasassal bajnoki és kupaaranyat szerző Jakub Gluszak csapatának nem okozott nehézséget a kijutás. Sőt, hat év után a csoportkörből is sikerült továbbjutni a szerb–bolgár–horvát–román közös rendezésű kontinenstornán, a későbbi ezüstérmes Szerbia állította meg a mieinket a nyolcaddöntőben.

Örülni lehetett az elért sikernek, azonban úgy teljes a kép, ha hozzátesszük, csupán Szlovákiát sikerült felülmúlni a csoportkörben.

Idén ismét új kapitányt köszönthettünk a válogatott élén. Andreas Vollmernek nem okozott gondot kivezetni a csapatot sorozatban az ötödik Eb-re, hiszen az előző kiíráshoz hasonlóan ezúttal is kedvező csoportba soroltak minket. Azonban újabb nagy csatát megélt játékosoktól kellett búcsút venni, Király-Tálas Zsuzsanna, Pallag Ágnes és Molcsányi Rita sem veszi fel már többé a címeres mezt.

A legfontosabb kérdés: mire számíthatunk a jövőben a magyar csapattól? Nagyon sok múlik az utánpótláson, hiszen olyan erős keretet kell kialakítani, amely képes megvetni a lábát a középmezőny felső részében. Ikonokra, karaktereke van szüksége a csapatnak. A vb és az olimpia egyelőre távoli álom, „nagyobb területet kell elfoglalni” a sportág térképén, hogy valós eséllyel vegyük fel a küzdelmet a selejtezőkben.

Már a 2019-es universiadén is megmutatta Németh Anett, hogy milyen tehetséges játékos (Fotó: Földi Imre)

 

Andreas Vollmer: Versenyképes csapatot fogok építeni az Eb-re
Több nehézséggel is meg kellett küzdenie márciusi kinevezése óta Andreas Vollmernek, de természetesen nagyon boldog, hogy együttesével kijutott az Eb-re.

– Happy enddel zárult a sorozat, ön is így látja?
– Szerencsére nemcsak a befejezés, hanem a kezdés is örömteli volt, hiszen három játszmában győztünk Portugáliában – mondta nevetve Andreas Vollmer szövetségi kapitány. – Elégedett vagyok a játékosaimmal, hiszen a múlt szombati mérkőzésen is nagyon jól teljesítettek, a békéscsabai hangulat pedig egészen parádés volt.

– Látszott a játékosokon, hogy nagyon elfáradtak a selejtező végére. Mennyire volt nehéz így pályára küldeni a lányokat?
– Valóban, ez nem a legkönnyebb periódusa volt a közös munkánknak, hiszen ahogyan egy lufiból kiáramlik a levegő, mi is úgy eresztettünk már le egy kicsit a végére. Ennek ellenére Szakmáry Gréta mutatói tökéletesek voltak, elképesztő, hogy egy selejtezősorozat végén is ilyen magas szinten tud játszani.

– Ha már említette a periódusokat, melyik volt a legnehezebb része az elmúlt három hétnek?
– A ciprusi mérkőzés utáni napok, ami azért érdekes, mert azon a találkozón dőlt el, hogy kijutunk az Eb-re. Az okozta a nehézséget, hogy a soron következő, ukránok elleni összecsapásra egy hetet kellett várnunk. A célunk az volt, hogy megszorongassuk őket, viszont nehéz hatni a lányokra, ha a fő célunkat, a kijutást már teljesítettük.

– Szinte teljes mértékben sikerült sérülések nélkül megúszni a kvalifikációt, egyedül Szűcs Kinga fogproblémái bizonyultak nagynak, aki az utolsó három mérkőzésre nem is utazott el a csapattal. Mennyire jelentett nagy törést az ő kiválása?
– Sajnos a Ciprus elleni két mérkőzés között jelentkeztek a súlyos tünetei, amivel végül nem tudta a selejtezőt sem folytatni, azonban mindkét további hazai mérkőzésen ott ült a lelátón. Még nyár elején az Arany Európa-ligában bebizonyította, hogy remek a küzdőszelleme.

– Márciusban nevezték ki a női válogatott élére. Mennyire volt zökkenőmentes az elmúlt fél év?
– Tisztában voltunk vele, hogy nem lesz könnyű dolgunk, hiszen az első és a második időszakban szinte teljesen más játékosokból kellett gazdálkodnunk. Azt láttam, hogy azok, akik csak a második részre csatlakoztak, magasabb szinten röplabdáznak, viszont így is szinte nulláról kellett kezdenünk mindent. A szélső ütők nagyobb tapasztalattal rendelkeztek, viszont nyáron két új liberó került be a keretbe, centerben kicsit kevesek voltunk, szóval nem tudtuk a felkészülés kezdetén, hogy az első mérkőzésen majd mire számíthatunk.

– És mire számíthatunk jövőre, mikor kezdik meg a felkészülést az Európa-bajnokságra?
– Sokkal hamarabb, mint idén! Elég sok apró részletet nem sikerült teljesen kidolgoznunk, jövőre viszont mindenképpen szeretnék időt szakítani rá, ugyanis versenyképes csapatot fogok építeni az Eb-re. Nagyon keményen kell dolgoznunk, mert mindenki más is így fog tenni!

 

NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON A KÉPRE!
Jan De Brandt:   Hitet adtam a magyaroknak

2014. március 5-én nevezték ki Jan De Brandtot a női röplabda-válogatott élére, aki 28 év után nemcsak kivezette a csapatot az Európa bajnokságra, hanem az Európa-ligát is megnyerte együttesével.
„Amikor 2014-ben Magyarországra érkeztem, korántsem olyan állapotban volt a női szakág, mint most: kevesen hittek a sikerben, annak ellenére, hogy nagy potenciál volt a csapatban. Megfelelő hozzáállással, professzionális programmal újra hitet adtam a magyaroknak, a tehetségekben pedig megerősítettem. Máig emlékszem a Románia elleni 2016-os Eb-pótselejtező visszavágójára, amelyet három egyre megnyertünk Érden. A hazai rendezésű kontinenstorna átmeneti időszak volt, érződött két meghatározó játékos, Dobi Edina és Horváth Dóra hiánya, ennek is betudható a sikertelenség. Úgy vélem, a magyar válogatottnak egyelőre távoli álom a vébé és az olimpia, inkább az legyen a cél, hogy minél jobban megerősítse helyét az Eb-n” – nyilatkozta lapunknak Jan De Brandt.

Szakmáry Gréta (Fotó: Kovács Péter)
Szakmáry Gréta: lesz-e ötödik?
Háromszoros magyar bajnok és kupagyőztes, a német Schwerinnel egyszer bajnoki címet, kétszer Német Kupát, négyszer német Szuperkupát nyert. Magyarország jelenlegi legjobb röplabdajátékosa, Szakmáry Gréta az előző idényben a török élvonalban szereplő Aydin BBSK csapatában játszott, az előttünk álló idényben pedig bemutatkozhat a világ legerősebb bajnokságában az olasz Cuneo soraiban. Több mint tíz évvel ezelőtt, 2012 májusában vehette fel először a címeres mezt, az elmúlt évtizedben pedig számtalan csatát megélt a nemzeti csapatban. Ha a jövő évi belga–észt–német–olasz közös rendezésű Eb-n is pályára lép, elmondhatja magáról, hogy – sorozatban – öt kontinenstornán vett részt.
„Rengeteg emlék eszembe jut az elmúlt tíz évből, a legemlékezetesebb mégis az a pillanat, amikor huszonnyolc év után újra kijutottunk az Európa-bajnokságra. Arról nem is beszélve, hogy az Eb-n legyőztük Azerbajdzsánt, így továbbjutottunk a csoportból, és a tizenhat csapatos mezőnyben a tizenkettedik helyen végeztünk” – emlékezett vissza a válogatott csapatkapitánya.

 

VÉLEMÉNYEK
BOKORNÉ LILIOM Rita, 114-szeres válogatott: – Sokat lendített a válogatotton, amikor 2011-től kezdve elindultunk az Európa-ligában, hiszen így nagyobb nemzetközi tapasztalatot szereztünk. Később Jan De Brandt a lehető legjobbkor érkezett, mert olyan csapatot rakott össze, amelynek már megvoltak az erős alapjai, „csak” ki kellett hozni belőle a legtöbbet. A jelenlegi válogatottnak éppen egy olyan szellemiségű kapitányra volt szüksége, mint Andreas Vollmer, hiszen vele előre tud lépni a csapat. Mi annak idején mindig szívvel-lélekkel játszottunk, és jó látni, hogy a mai együttesnek is ez az alapja.
SÁNDOR Renáta, 95-szörös válogatott: – Nagyon fontos volt az első lökés hét évvel ezelőtt, ugyanis addigra nőtt fel az a generáció, amely megalapozta, hogy huszonnyolc év után ismét részt vegyen a magyar csapat az Európa-bajnokságon. Innen már beindult a gépezet. Sokat segített az is, hogy 2019-ben Budapest is Eb-házigazda volt, így selejtező nélkül léphettek pályára a lányok a legjobbak között. Az én korosztályom nem járt junior-kontinenstornán, szemben az előttem és az utánam lévőkkel, később pedig ebből a három generációból gyúrták össze a 2015-ös keretet.
NS-SZAKÉRTŐ: JÓKAY ZOLTÁN
Amikor a női válogatott szövetségi kapitánya voltam, beadtunk egy tervet a Magyar Röplabdaszövetségnek, hogy kapcsolódjunk be mi is az Európa-liga-sorozatba, hiszen így öt-hat mérkőzéssel nagyobb rutinunk lesz. Szerencsére lehetőséget kaptunk rá, azonban csak a nők, a férfiak még nem. Az első évben még nem, de a másodikban már sikeresek voltunk egy olyan csapattal, amelynek tagja volt Horváth Dóra, Dobi Edina, Liliom Rita. Egyre többen mentek külföldre, nívósabb bajnokságokba, és az ott szerzett tapasztalataik a magyar válogatottra is hatással voltak. 2014-ben Jan De Brandt új szemléletére feltétlenül szüksége volt a női válogatottnak, hogy rálépjen arra az útra, amelyen most is halad. Most megint el kell gondolkodni, hogy merre tovább, hiszen két-három évente meg kell újulnia egy nemzeti együttesnek. Látszik, hogy kicsit „kiöregedett” a társaság, és bár a fiatalítás már elkezdődött, az egy hosszú folyamat. Szükség van az olyan fiatal tehetségekre, akik külföldön is kipróbálják magukat, majd hazahozzák az ott szerzett tapasztalataikat – fogalmazott Jókay Zoltán, a női válogatott korábbi szövetségi kapitánya.