Bernard Hopkins (balra)visszavághat Roy Jones-nak (Fotó: Action Images)
Bernard Hopkins (balra) visszavághat Roy Jones-nak (Fotó: Action Images)

A bokszvilág nem fogadta egyértelmű ovációval Bernard Hopkins (50–5–1, 32 K. O.–T. K. O.) és Roy Jones jr. (54–6–0, 40) magyar idő szerint vasárnap hajnali Los Angeles-i összecsapását. Orvosi szemmel egyenesen kockázatos Jones ringbe lépése. Az amerikai januárban az első menetben kikapott Danny Greentől, a Nevadai Sportbizottság nem túl szigorú ítészei mégis megadták neki a licencet a Hopkins elleni mérkőzésre.

SZÓBAN MÁR VEREKEDTEK

A két veterán klasszis egyaránt kiütést ígér az estére, de Jones még a fogadkozásokra is rátett egy lapáttal. „Ha kiütöm Hopkinst, akkor visszavonulok. Azonban még jobban tetszene, ha kiütném Hopkinst, majd kiütném Glen Johnsont, és akkor hagynám abba. A legjobban azonban annak örülnék, ha emellett a két fickó mellett Danny Greent is elintézném, és csak ezután hagynám abba mondta Jones.

Aztán ennél is tovább ment. Hopkins egy dögevő, csak kőrözget, várja, hogy valaki elpusztuljon, hogy aztán bele tudjon harapni. Csak azt ízlelgeti, aki már halott. Aki még él, abból nem kér. Megpróbálja megenni azt, aki már közel áll a véghez. Meg akarta várni, amíg számomra közel a befejezés. Nem tud másra ráröppenni, most pedig úgy gondolja, hogy bosszút áll, aztán kifekszik, és sütteti a hasát. Ez nem így lesz, de ő így tervezi. Úgy gondolja, hogy végem, azt hiszi, felidegesít, fizikailag meg akar törni, megsebesíteni a karjaimat, a vállaimat, aztán tarkón vágni, hogy kiüssön. Ez nem fog összejönni. Ennyit tud. Addig tart a meccs, amíg el nem jön a pillanat, hogy leoltsam nála a villanyt." 

Hopkins nem tagadja, szeretné nagyon elverni Jonest: „Nagyon akarom ezt a meccset és azt, hogy emlékezzen a verésre, amit kiosztok neki, amiért idáig váratott. Ám a várakozásnak vége, ismét visszatérek a klasszikus iskolához és a Hóhér szerephez. Roy utolsó meccsét különleges esetnek tekintem. Ő egy sebzett, veszélyes állat. Ha megvan az esélye, hogy kiszabaduljon, akkor meg is próbálja. Igazán szép lenne, ha ezt ellenem is megtenné. Roynak már nincs veszítenivalója. És azok a meccsek a legkeményebbek, ahol a másiknak már nincs, amit elveszíthet. És ez az összecsapás azért is különleges, mert Roy mindenki mástól könnyebben elviselné a vereséget, mint tőlem." 

Dr. Margaret Goodman „A boksz legrosszabb oldala” című írásában kifejti, Nevadában elég lazák a feltételek. Korábban a doppingolással vádolt Evander Holyfield is hozzájutott az engedélyhez, sőt az évek óta mentális problémákkal küszködő, egyébként kábítószer-birtoklásért letartóztatott Oliver McCall is bokszolt tavaly Las Vegasban. Az orvos szerint természetesen az MRI vagy éppen a neurológiai vizsgálatok eredményében nincs oka kételkedni, azonban nehéz azt a határt eldönteni, amikor a boksz már személyiségromboló hatású. Ha a sportoló nem tud nemet mondani, éppen az lenne a bizottság dolga, hogy ezt megtegye. Goodman arról is beszámol, hogy ott volt a ring mellett Jones John Ruiz elleni győztes meccsén, de látta, amikor Tarver a 2. menetben kivégezte, és azt is, hogy Glen Johnson K. O.-val végzett vele. Flip Homansky, aki korábban tagja volt a Nevadai Sportbizottságnak, maga is a kételyeinek adott hangot: „Beszélnék legutóbbi legyőzőjével, Danny Greennel, Oscar De La Hoyával, miért írja azt blogjában, hogy Roynak nem kellene többet bokszolnia. Larry Holmest is megkérdezném, miért érzi úgy, hogy jobb, ha Roy abbahagyja? Arra jó a bizottság, hogy beszedje a licencdíjakat, de ki törődik a bokszolók egészségével?"

De mit is mond az egykori nehézsúlyú  világbajnok, Larry Holmes, ha megkérdezik Jonesról? „Nem vagyok orvos, de úgy látom, hogy Jonesnak nem kellene többé bokszolnia. Nem képes már megcsinálni a ringben, amit akar. Tudja, mit kellene tennie Bernard ellen, de a teste már képtelen rá. Nyeli már az ütéseket, és egyre kevésbé állja. Kicsit Alira hasonlít, fiatalon nem lehetett megütni, és meggyőződésem, ha időben hagyja abba, semmi baja sem lenne. De sokáig húzta a ringben, sok ütést beszedett a fejére, és nézzék meg most. Jones nagyszerű volt, bizonyított magának, nem kell, hogy esetleg végleg elcsessze az életét."

Míg Jones az utóbbi hét  évben 5 győzelme mellett 5 vereséget szenvedett – ebből 3 K. O. –, addig Hopkins 5 év alatt négyszer nyert, háromszor kapott ki, de egyik veresége sem volt súlyos. Tizenhét évvel ezelőtt Jones Hopkinsszal mérkőzött az IBF középsúlyú világbajnoki címéért, veretlen volt, 21 győzelméből húszat K. O.-val nyert meg, Hopkins 22 addigi sikere mellett (16 K. O.) egy kudarcot könyvelhetett el. Jones már akkor virtuóz volt, Hopkins jó, de semmi több. Roy keze megsérült, de így is elhozott nyolc menetet a pontozóknál. Később Jones felment félnehézsúlyba, Hopkins pedig 2005-ig középsúlyban őrizte hegemóniáját.

A jelenleg 45 éves Hopkins és a 41 esztendős Jones már többször foglalkozott a visszavágó gondolatával, de csak most hozták tető alá. Jones korábban azt mondta: „Az én pedigrémhez már nem kell Hopkins legyőzése, ellenfelemnek viszont annál nagyobb szüksége van az én skalpomra." Persze B-Hop sem maradt adós, Jones Joe Calzaghe-tól elszenvedett veresége után ezt mondta: „Amit láttam, azok után nem akarok Royjal  bokszolni. Régen szuper volt, most pedig egy lelassult, megfáradt öregember."

Még a szervezés fázisában Nazim Richardson, Hopkins edzője is elmondta a véleményét: „Ha Roy hívná bunyózni, Bernard még hetvenöt évesen is vállalná. Kivenné a protézisét a pohárból, és menne. Én azt tanácsolnám Roynak, ne erőltesse a meccset, a statisztikákban ott áll, hogy legyőzte Hopkinst, és kész. Olyan ez, mintha Roy akkor menne a roncstelepre zabrálni, amikor a kutya elaludt. De azt üzenem neki, ébren van, és van annyira bolond, hogy újra visszatérjen."

S ha már Holmes szóba hozta Alit: miután 13 évvel ezelőtt Jones minden idők egyik legjobb bokszolójával kesztyűzött, Ali kijelentette Jonesról: „Fiatalkori önmagamra emlékeztet."

Nos, a szakembereket Jones most is egyre inkább Alira emlékezteti... S bizony tragikus lenne, ha Jones öreg korában Ali sorsára jutna.