Kovács Istvánnak lesújtó véleménye van a világ amatőr ökölvívásában uralkodó állapotokról (Fotó: Földi Imre, archív)

– Már elnézést, de honnan jött az ötlet?
– Umar Kremljovot, az AIBA, a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó-szövetség decemberben megválasztott orosz elnökét már régóta ismerem, és ő kapacitált, hogy pályázzak a főtitkári posztra – mondta Kovács István, aki az elmúlt években nem titkolta, hogy lesújtó véleménye van a világ amatőr ökölvívásában uralkodó állapotokról. – Így aztán kidolgoztam a pályázati anyagomat, jelentkeztem, és öt jelölt közül végül engem választott az AIBA videokonferenciája. Az utolsó körben a szavazást tizenöt-háromra nyertem meg.

– Költözik Lausanne-ba, az AIBA és persze a NOB székhelyére?
Ott azért még nem tartunk, a járványügyi helyzet, az utazási korlátozások miatt ez momentán amúgy is elképzelhetetlen, de a jövőben ez is változni fog. Amikor Kremljov úr először megkeresett, épp arra gondoltam, hogy ötvenévesen már nem biztos, hogy országot akarok váltani, de aztán annyira győzködött, legutóbb február elején is, amikor a Bocskai-emlékversenyre hazánkba látogatott, hogy végül belevágtam.

– Ahhoz képest, hogy Kovács Istvánnál nagyobb kritikusa az elmúlt években nem volt az amatőr műfajnak...
– Mindig is azt vallottam, hogy nem a sportvezetőknek, hanem az edzőknek, az ökölvívóknak, az egykori nagy bajnokoknak kell összedugniuk a fejület. Amikor olyan, tornából felmentett sportvezetők hoznak döntéseket, mint amilyen például az egykori elnök, a pakisztáni Anwar Chowdry volt, az láttuk, hogy hová vezet. Most másik úton indulunk el.

– Milyenen?
Tokióig már nem volt értelme az alapokon változtatni, de a jövőben szükség lesz rá, ha az olimpiai programban, azaz életben akar maradni a sportág. Mindenki által értelmezhető pontozásra, a versenyek könnyebben fogyasztható lebonyolítási rendszerére van szükség, de az egyes korosztályhatárokat is pontosítani kell. A napi gigaprogramokat el kell felejteni, a bokszban is legyen A-, B- és C-osztály, már csak egészségvédelmi okokból se találkozhasson a BKV Előre a világbajnokkal, Nem kell félni a változásoktól, végig kell járnunk azt az utat, amelyet például a torna, a műkorcsolya vagy a cselgáncs már megtett, és igen, amelyiken az öttusa is elindult. Nézőbarát, szerethető, könnyen értelmezhető ökölvívásra van szükség.

– Másfél éve a NOB által életre hívott munkacsoport, az úgynevezett Boxing Task Force tagja. Ezt éppen az AIBA ellenében hívták életre, és lett a tokiói olimpiai program megszervezésének felelőse. Ott mit szólnak a mostani kinevezéshez?
Még nem tudom, de az elsők között beszélek a vezetőkkel, Vatanabe Morinari úrral és Marius L. Vízerrel, akikkel a munkacsoportban együtt dolgoztam. A mostani megbízásom nyilván kizárja az ottani munkámat.

– Mint ahogyan a WBO-ban, a hivatásos Bokszvilágtanácsban sem európai elnökösködhet tovább, gondolom.
A WBO-val elsőként beszéltem, és ha már Puerto Ricó-i székhelyű a szervezet, Francisco Valcarcel, az elnök és jó barátom egy ottani mondással reagált: „Ha a barátod öröme neked fáj, akkor is örülj vele együtt!” Tizenkilenc évet dolgoztam náluk, és a WBO-nál kifejezetten büszkék arra, hogy egy náluk felnőtt sportdiplomata kapta meg ezt a tisztséget. Ha pedig az amatőr bokszban sikerül rendet teremtenem, vagy látom, hogy megoldhatatlan a feladat, akkor várnak vissza.

– Az AIBA hosszú évek szisztematikus munkájával a nemzetközi olimpizmus mostohagyerekévé züllesztette le magát, és nem képviselheti a sportágát az olimpián sem. Az sem lehet véletlen, hogy most egy olyan embert választott főtitkárává, aki, úgymond, körön belüli, azaz mostanáig a NOB illetékes munkacsoportjának volt a tagja.
– Persze, Kremljovék is nyilván úgy gondolták, hogy egy olimpiai bajnok, azaz Thomas Bach NOB-elnök talán könnyebben szót ért egy másik olimpiai bajnokkal, azaz velem. Számomra mostantól a nemzetközi amatőr ökölvívás talpra állítása a prioritás, a megtépázott renomé helyrehozása, a NOB-on belüli pozíciók visszaállítása. Ezzel kapcsolatban Umar Kremljovnak viszonylag jól körvonalazott elképzelései vannak, és én ebben a munkában, ha kell, motor, ha kell, fék leszek. Az AIBA húsz év alatt történelmi mélypontra jutott, ami ugyanazokkal az emberekkel és módszerekkel nem korrigálható. Megújulásra van szükség minden szinten. Én a jövőben ezért fogok dolgozni.

– Kikkel?
A korábbi nagy bajnokok közül Vladimir Klicsko néhány napja járt nálam, minden lényeges kérdést átbeszéltünk, amúgy pedig a fiam ágyában aludt, kicsit lelógott a lába. A mostani orosz elnök például jó barátom, a WBO támogat, de a profi ökölvívásból Frank Warren és Oscar de la Hoya is mellettem áll. A nemzetközi támogatottságom még annál is nagyobb, mint a szavazásé, amelyen megválasztottak.

– Tokióban azért ott lesz, ugye?
Mindenképpen.

Milyen minőségében? AIBA-főtitkárként nyilván nem, a munkacsoport tagjaként aligha. Tévésként? Vagy a MOB-bal?
Jó kérdés, ezen még dolgoznom kell. Előbb azonban rendbe rakom a leendő életemet.