Noha néhányszor mérkőztek labdarúgóink keletnémet együttesekkel, az első hivatalos Magyarország–NDK találkozóra 1952-ben az olimpia előtt került sor az ötkarikás játékokra való felkészülés jegyében. Nem volt miért aggódni: 5:0-ra nyertünk.

Akkor még nem tudtuk: történelmi sikert ért el labdarúgó-válogatottunk 1972-ben az Eb négyes döntőbe jutással. A negyeddöntőben Romániát múlta felül, a hazai 1–1-et követően Bukarestben 2–2 lett az eredmény, a harmadik mérkőzésen Belgrádban 2–1-re nyertünk.     

Botrány követte 1942 márciusában a Szegedi AK–WMFC bajnokit, a középpontban Kiss M. Ernő játékvezetővel. A pesti bíró szegedi hitelrontó vendégszereplése a mérkőzés újrajátszásához vezetett.

Az Újpest labdarúgóinak méltán tisztelt vezére, Langfelder Ferenc olimpiászt rendezett a Csita melletti hadifogolytáborban, cselekvőképességét a történelem is csiszolta. A 22 futballozó gentleman eszméjének hangoztatója máig ismeretlen körülmények között hunyt el a nyilas hatalomátvétel után.

Itthon egy, utazás közben, Olaszországban két mérkőzéssel készült a magyar futballválogatott a chilei világbajnokságra. Baróti Lajos csak remélhette, hogy a vb-nyitányra megfelelő lesz a csapat formája.     

Az egy évvel korábbi, 7:0-s kölni vereség emlékével vártuk a németeket 1942 tavaszán. Labdarúgóink ugyan fogadkoztak, de 5:3-ra vesztettek úgy, hogy az első félidőben 3:1-re vezettek. A német kapitány, Sepp Herberger azt mondta, adjuk oda neki három hétre a mieinket, évekig veretlen csapatot kovácsol belőlük...

Hatvan évvel ezelőtt nyert legutóbb európai kupát a Benfica (ez után nem sokkal átkozta meg Guttmann Béla a lisszaboni klubot), az amszterdami finálé, Puskás Ferenc triplája óta már csak egyszer lőtt valaki döntőben három gólt, nyolc gól pedig azóta sem esett, voltak évek, amikor egynek is örültünk.

A nagyváradi srác magyarországi csúcsidénye után nemcsak klubot, hanem országot is cserélt. Romániában lett komplett játékos, edzőként első kupagyőzelméhez segítette a Dinamo Bucuresti-et. Két ellensége volt: a cigaretta és az alkohol.

Labdarúgó-válogatottunkat az 1972-es Európa-bajnoki negyeddöntőben Romániával hozta össze a sors. A feszültségektől sem mentes közös történelem a futballban is éreztette hatását. Más kérdés, hogy a mieinknek az első meccsen a Népstadionban csak a játékkal lehetett gondjuk.

Ami nekünk az Aranycsapat, az Ausztriának a '30-as évek Wundermannschaftja, azaz Csodacsapata, A nagy Hugo Meisl irányította osztrák válogatott kilencven éve éppen a mi fiainknak adott borzalmas leckét Bécsben az akkori modern futballból.

Budapest egyik emblematikus épülete, a már 1911-től épített, de az első világháború miatt csak 1918-ban átadott Gellért Szálló jelenleg felújítás alatt áll. Amíg a szobák üresek, mi képzeletben beosonunk, hogy feltárjuk a falak között megelevenedő sporttörténeti emlékeket.

Alig másfél hónappal az 1962-es világbajnokság előtt Uruguayt fogadta a magyar futballválogatott a Népstadionban. A produkció lehetett volna jobb, ám nem Bozsik Józsefé: az Aranycsapat búcsúzó klasszisának góljával lett 1:1 a vége.

Övé az első 10-es osztályzat! A Népsport 1967-ben vezette be az értékelést, de öt évet kellett várni, hogy megszülessen az első szinte tökéletes teljesítmény. Az FTC a Megyeri úton 1972. április 15-én 2–0-ra legyőzte az Újpesti Dózsát, a zöld-fehérek középhátvédje, Páncsics Miklós játékát 10-esre értékelte a tudósító.

Megrázó történet részleteire derült fény az új évezredben a német sportújságírók és sporttörténészek munkájának köszönhetően, akik a múlttal való teljes szembenézést tűzték a zászlajukra.

Hibátlan Üllői úti félistenek: az ötcsapatos első, 1901-es kiírást leszámítva egyszer volt példa a magyar labdarúgó első osztály történetében arra, hogy egy csapat pontveszteség nélkül zárjon az élen: az 1931–1932-es idényben a Ferencváros. Ha matematikailag nem is, de valójában az Újpest elleni idegenbeli rangadón lett biztossá a zöld-fehér arany.

A 120 éve született Soós-Hradetzky Zoltán pengét akasztott Piller Györggyel Miskolcon, zsákmányolt orosz lőfegyvereket tesztelt a Don menti horhosokban, a háború után két amerikai jezsuita egyetem alkalmazta vívó-, sőt futballedzőként is.

A magyar futball válságát emlegettük, de 1972 tavaszán a Ferencváros labdarúgói az UEFA-kupa elődöntőjében mérkőztek a Wolverhampton együttesével. A zöld-fehérek hazai döntetlen után kint egygólos vereséget szenvedtek. Szőke István két 11-est is kihagyott: egyet itthon, egyet idegenben.

Különös irat bukkant elő a közelmúltban magánhagyatékból: az 1956. október 28-án kiadott röplap a XIV. Kerületi Ideiglenes Nemzeti Bizottság megalakulásáról és céljairól számolt be, név szerint felsorolva a bizottság tagjait. Köztük Zakariás Józsefet (1924–1971), az Aranycsapat fedezetét.

Az ökölvívó Papp László megdönthetetlennek hitt három olimpiai aranyérmes rekordját azóta is csak ketten állították be: két kubai zseni, Teófilo Stevenson és Félix Savón. Savón nyerhetett volna négyet is, Stevensont azonban vélhetően további két győzelemtől fosztotta meg a nagypolitika.

Nyugodtan köztünk lehetne, ehhez képest már több mint harminc éve, hogy elhunyt minden idők alighanem legnagyobb Vasas-csatára, a brazilok életét megkeserítő csatárzseni, a 80 esztendeje született Farkas János. Mindössze 47 és fél év adatott meg neki...