Egyetlen cikk terjedelme szűk ahhoz, hogy teljes képet fessünk a 120 esztendeje született Bukovi Mártonról. Elvégre korának kimagasló játékosa volt, edzőként pedig a legjobbak egyike – sokak szerint egyenesen a legjobb.

Újpestről Buzánszky Jenő Dorogra hívta, majd minden idők egyik legjobb Ferencvárosához került. Futballját az őserő jellemezte, újpesti ellenfelei csak Bengáli tigrisnek hívták. Az 1968-as olimpia legjobb játékosa, aranyérmes, Eb-negyedik. Színész feleségével, Pécsi Ildikóval híres párt alkottak. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1943. december 10-én született Szűcs Lajos.

Zűrös napjai voltak Polgár Gyulának 1933 decemberében. Bizonytalansága miatt kis híján ölre ment egymással a Ferencváros és az Újpest, végül az Üllői útra igazolt – atyai parancsra.

Kitűnő íráskészség, briliáns előadásmód jellemezte dr. Verebély Tibort, aki a gyakorlat nagymestere is volt. A sebészprofesszor számos sportolót műtött meg a híres Verebély-klinikán.

Miután 1973 júniusában a Népstadionban a svédek elleni gyászos 3–3-mal eldőlt, hogy 1970 után 1974-ben sem lesz ott a magyar válogatott a vb-n, nem véletlenül vizionált a Népsport az év végén sötét fellegeket labdarúgásunk fölé. Az MLSZ élére meg is érkezett a megmentő: Kutas István.

Az első dribler. Az első mesterhármas szerzője. Az első „bolti” futballcipő tulajdonosa. Az első bajnokcsapat tagja. Az első futballversike címzettje. A nagy elsők századfordulós nemzedékének képviselője, a tánc- és illemtanítói családi hagyományt a pályán kamatoztató Róka János az említettek mellett még valamiben úttörőnek számított: visszaemlékezések szerint ő volt Magyarországon az első „futballművész”.

A száz esztendeje született Szusza Ferenc halálakor (2006) azt írta a Nemzeti Sport, hogy „modortalanságtól hangos világunk egy úriemberrel lett szegényebb”. Ennél jobban nem foglaható össze a lényege, lefeljebb azt tehetjük hozzá, hogy korszakos alakja volt a magyar futballnak.

A hetven éve elhunyt Heinrich Tibor három sportágban vitte válogatottságig. Vitorlásaival sorra aratta a győzelmeket itthon, Európa-bajnoki érmek garmadáját gyűjtötte, utolsó Eb-jén légvédelmi ágyúk dörgésétől kísérve szerzett ezüstöt, nagy szerepe volt a Wörthi-tavi hajóflotta megmentésében.

A labdarúgó UEFA-kupa 1973–1974-es kiírásában a nyolc közé jutásért a Bp. Honvéd a Ruch Chorzów együttesét kapta ellenfélnek. A lengyelek meglepő önbizalmát a kispesti első mérkőzés nem igazolta (0–2), de a második mérkőzésen 5–0-ra lemosták ellenfelüket. Szégyen a javából.

Minden azzal kezdődött, hogy a helsinki olimpián (1952) a magyar csapat az elődöntőben legyőzte Svédországot (6:0). Még egy meccsre volt az aranyérem (Jugoszlávia ellen: 2:0), ám Stanley Rous, az angol szövetség főtitkára már felvetette, hogy a csapat mérkőzzön meg a Wembley-ben Angliával. Máig eldönthetetlen, hogy Barcs Sándor MLSZ-elnökkel vagy Sebes Gusztáv szövetségi kapitánnyal, a sporthivatal elnökhelyettesével beszélt-e (mindketten saját élményként emlegették), a lényeg, hogy ez volt az első lépés.

Üstökösként tűnt fel a magyar futball egén – a világtól elvonulva hunyt el ötvenéves korában. Bár kerettagként kijutott az 1938-as vb-re, sohasem volt nagyválogatott. Emlékportrénk Bíró Daniról.

Úgy hiányzott, mint púp a hátunkra: az 1973-as év utolsó mérkőzését játszotta a magyar labdarúgóválogatott az NDK ellen. A keletnémetek kijutottak az 1974-es világbajnokságra, mi nem. Egy borongós novemberi estén 1–0-s vereség lett a vége a Népstadionban.

A népi demokrácia is kitermelte a maga celebvilágát: Pióker Ignácot, a Kossuth-díjas lakatosgyalust túlzás nélkül nevezhetjük a szocializmus sztárjának, a munkásmozgalom két lábon járó szuperbrandjének. Aki nem mellesleg, hangsúlyosan képviselte a nép fiának egészséges és követendő sportszellemét is.

A Ferencváros labdarúgó címvédőként vágtak az 1963. őszi félidényes bajnokságnak. A Bp. Honvédtól elszenvedett 7:2-es vereség után sem került veszélybe az ismétlés, a Szeged és a Dorog ellen elég lett volna egy pontot szerezni… Nem sikerült – bronzérem lett a vége.

Tíz nappal az Évszázad mérkőzése előtt a magyar futballválogatott 1953. november 15-én döntetlenül végzett a Népstadionban Svédországgal. A közönség fütyült, az angolok hátradőltek, pedig ha tudták volna…

Az amszterdami olimpián betegség akadályozta a tisztes helytállásban, a garmischi téli játékokon nagyot rókázott a 15:0-s vereség után, edzőként viszont fantasztikus munkát végzett a kétlaki olimpikon Farkas Mátyás.

Az ezerarcú Krúdy Gyula gazdag írói életművének talán kevésé ismert szeletét, a lósportban szerzett jártasságát és ennek írásaiban megjelenő vetületeit járjuk körül – az utánozhatatlan stílusú alkotó születésének 145. évfordulója apropóján.

Parádés futballal verte ki a labdarúgó BEK 1973–1974-es kiírása második fordulójában az Újpesti Dózsa a portugál Benficát. A Bp. Honvéd sem tétlenkedett az UEFA-kupában: a bolgár Lokomotiv Plovdivot állította meg.

A világ és benne Magyarország 1943 végén már sokkal fajsúlyosabb kérdésekre kereste a választ, mint holmi válogatott futballmeccsek, nem véletlen, hogy a november 7-én lejátszott, ráadásul 7:2-re elbukott magyar–svéd után több mint másfél évet kellett várni arra, hogy ismét pályára léphessena nemzeti tizenegy.

Ha nem is könnyen, de Göröcs János és Tichy Lajos távollétében is bejutott a legjobb nyolc közé az Eb-selejtezőben a magyar labdarúgó-válogatott 1963-ban.