A második az ötödik ellen. Ha csak ennyit mondunk, akár le is becsülhetnénk a Kansas Cityt, ám ha ránézünk a számokra – a konferencia tabellájának élén a Denver végzett 12–4-gyel, a második Patriots azonos mérleggel, míg a Chiefs 11–5-tel zárt –, pontosan látszik, mennyire kiegyensúlyozottan, fej fej mellett haladt az AFC élmezőnye a teljes alapszakaszban.

A wild card-körben a New England pihenhetett, a Kansas pedig egy laza edzéssel letudta a fordulót, miután 30–0-ra lemosták a piros-fehérek a Houston Texanst.

Az álmosító playoff-kezdés ellenére az első főcsoport-elődöntőn, Foxborough-ban nem lehetett panasz a hangulatra, még el sem kezdődött a meccs, máris izzott a gyep a feszültségtől.

Jött ugyanis egy finoman szólva kellemetlen szituáció, mikor Tom Brady elkezdte Jay Z zenéjére futni a rajt előtt szokásos sprintjeit. Ekkor ugyanis a Chiefs tight endje, Travis Kelce kifigurázta a Pats sztárirányítóját.

A balhé szerencsére elmaradt, a jó New England-i kezdés viszont nem. Brady szokásához híven nagyon magabiztosan mozgott a zsebben, apró passzokkal lopta a yardokat, és egy szempillantás alatt ott termett a red zone-ban.

Fáj a háta, fáj a lába, lassan a bostoni kórházban lakik – naná, hogy Rob Gronkowskinak kellett elkapnia a támadássorozat végén a labdát, a Pats tight endje végül egy 8 yardos touchdownnal indított (7–0), amire nem sokkal később egy 34 yardos mezőnygóllal válaszolt a Chiefs (7–3).

Rob Gronkowski 8 yard TD pass from Tom Brady. Patriots lead 7-0. #KCvsNE #DivisionalPlayoff pic.twitter.com/6czfvxYkJ0

— NFL (@NFLIive) 2016. január 16.

Emlegettük a balhét, be is vonzottuk, a második negyed közepén egy punt után Danny Amendola tarolta le, sisakkal előre Jamell Fleminget. Fájdalmas csattanás, de mindenki megúszta, sőt, a bunyó is rövidre sikeredett.

Amendola's hit on Fleming. pic.twitter.com/jrC015Hwti

— Rachel G. Bowers (@RachelGBowers) 2016. január 16.

Tom Bradyt is elkapta a láz, láthattuk már egy-két meccsen a Pats quarterbackjét, ennyire feltüzelve azonban ritkán. Húzott is egy váratlant a hazaiak tizenkettese, egyszer csak megindult, a védelem pedig fél yardra a TD-zóna előtt állította meg. Aztán jött a kötelező elem, némi tülekedés és már bent is volt a labda, természetesen Brady révén (14–3). Majd szokásos, rövid bunyó.

Amennyire pörgött Brady, annyira nem találta a rést a pajzson Alex Smith, így TD helyett maradt a mezőnygól, a különbség pedig nyolc pont maradt (14–6).

A nagyszünet után sem lettek vidámabbak a kansasi arcok, előbb egy gyors labdaszerzés, majd egy tökéletes, jó 20 yardos átadás után újra Gronkowski írt fel plusz hat pontot a New England mellé az eredményjelzőn (21–6).

A Kansasnek viszont esze ágában sem volt feladni, sorra jöttek a tökéletes Smith-rakéták, végül pedig 10 yardról Albert Wilson húzta le a labdát a vonalon túl (21–13).

Gostkowski is megmutatta „művészetét” az utolsó negyedben, miután Brady passzai a földön kötöttek ki, kétszer is három ponttal növelte előnyét a New England (27–13).

A hazaiaknál Duron Harmon összehozott egy interceptiont, ezt végül nem adták meg, így pedig igazából még jobban is járt a Patriots, hiszen az ellenfél térfeléről indíthatta a támadását, de a KC továbbra is nemet mondott a vereség elfogadására. Közelről Charcandrick West hozta újra belátható közelségbe csapatát. (27–20)

Közel volt a Kansas, de nem elég közel, az eltévedő onside kick után a New England le tudta pörgetni az órát, így – igazából izzadtság nélkül – lépett tovább a konferenciadöntőbe.

A Patriots így zsinórban ötödik alkalommal jutott el főcsoportja döntőjéig, ezzel beállította a Raiders 1970-es években felállított rekordját.

ARIZONA CARDINALS–GREEN BAY PACKERS

A két csapat az alapszakasz utolsó előtti fordulójában is összefutott a Cardinals otthonában, akkor a hazaiak 38–8-ra kiütötték Rodgerséket. Érdekesség, hogy a két gárda a 2009-es idény rájátszásában a playoffok történetének legpontgazdagabb meccsét hozta össze, akkor 51–45-re nyert ráadásban az Arizona.

A rövidre zárt első arizonai támadás után Patrick Peterson jó visszahordása következtében a második már pontszerzéssel zárult, a kiváló mezőnypozícióból induló hazaiak végül Floyd elkapásával szereztek td-t (7–0)

A Packers előbb azt bánhatta, hogy Randall Cobb fantasztikus elkapását érvénytelenítették egy szabálytalanság miatt, majd hogy megsérült a kiváló elkapó – tüdősérülést szenvedett. Aztán a vendégcsapat örömmel konstatálhatta, hogy Patrick Peterson egész pályás visszahordása után elvették az interceptiont, de végül csak mezőnygóllal közeledett (7–3).

Kicsit megakadt a hazai gárda lendülete, de a védelem a vörös zónában legalább odatette magát, így hiába haladt biztatóan a Packers, másodjára is csak mezőnygólig jutott, így a szünetre a Pintyek mehettek előnnyel (7–6).

Az alapszakaszban megállíthatatlannak tűnő Cardinals-offenzíva elképesztően szenvedett, Carson Palmerék csupán 75 yardig jutottak az első félidőben.

A második 30 perc elején gyors egymásutánban mindkét irányító eladta a labdát, Lacy nagy futásai után pedig Janis elkapásával fordított a Green Bay (7–13).

Fitzgerald nagy elkapásai után szépített az Arizona (10–13), sőt, a kiváló játékos a következő sorozatban is főszerepet vállalt, de Palmer az ellenfél célterületének közvetlen előterében újra eladta a labdát.

De kisvártatva így is a fordításért támadhatott a Cardinals, ezúttal pedig már élt is a lehetőséggel, igaz, Palmer ismét kis híján eladta a labdát, majd egy felpattanó labdát újra Floyd váltott touchdownra (17–13).

A Packers négy kísérletből sem tudta teljesíteni a 10 yardot, a kedvező mezőnypozíciót pedig mezőnygólra váltották a Pintyek (20–13).

Aaron Rodgersék még egyszer megkapták a lehetőséget 1:50-nel a vége előtt, ekkor pedig még nem sejthettük, mi vár ránk... Egy 4. és 20-at is megoldottak Rodgersék, de 5 másodperccel a vége előtt így is 41 yardos TD kellett a Packersnek. ÉS MEGCSINÁLTA A PACKERS! Ahogyan a Detroit ellen, Rodgers Hail Maryje ezúttal is sikeres volt, Janis elkapásával egyenlített a Green Bay, jöhetett a ráadás (20–20)!

A pénzfeldobást a Cardinals nyerte, és gyakorlatilag az első játék el is döntötte a meccset: Palmer valahogyan kiszabadult, keresztbe dobott a pályán, Fitzgerald pedig 75 yardon keresztül nyargalt az ellenfél ötöséig. Ott elsőre még nem volt jó Palmer passza, másodjára viszont Fitzgerald már bevitte a labdát, ismét az Arizona nyerte meg a két gárda hosszabbításos playoffmeccsét (26–20)!