Az idei drafton (véleményünk szerint) a legtöbbször a Cincinnati Bengals szurkolói örülhettek (Fotó: coldbrood.blogspot.com)

 

 

8. Indianapolis Colts

1/1 (1) Andrew Luck, QB, Stanford
2/2 (34) Coby Fleener, TE, Stanford
3/1 (65) Dwayne Allen, TE, Clemson
3/30 (94) T.Y. Hilton, WR, Florida International
5/1 (138) Josh Chapman, DT, Alabama
5/35 (172) Vick Ballard, RB, Mississippi State
6/36 (208) Lavon Brazill, WR, Ohio
7/1 (210) Justin Anderson, OT, Georgia
7/7 (216) Tim Fugger, OLB, Vanderbilt

A Colts idei választásai alapján egyértelműnek tűnik a gárda új vezetőségének terve: elit támadósor kialakítása, amely rövid időn belül a liga élvonalába tartozik, akárcsak a Manning-érában; a védelemmel pedig majd csak kezd valamit az új védelmi stratéga főedző, ahogy azt Tony Dungy is megtette annak idején. Nagyon fontos, hogy egy franchise fokozatosan építse újra magát, ha arra kerül sor, és ez most Indianapolisban egyértelműen megfigyelhető.

Andrew Luck érkezése sosem volt titok, viszont az nagy kérdés volt, kivel fog együtt játszani, mert Reggie Wayne és az agyrázkódásokkal sújtott Austin Collie kivételével nem maradt megbízható célpont a keretben. Különösen a hosszú játékokra kihegyezett elkapók váltak köddé, így T. Y. Hilton és Lavon Brazill érkezése is indokolt volt. Hilton ráadásul visszahordásban is faktor lehet, amire Indianában emberemlékezet óta nem volt példa. Mindkét elkapó kiscsapatból és gyenge konferenciából érkezik, Hiltont több nagycsapat is elvitte volna a középiskola után, most bizonyíthatják, hogy többet érnek, mint a köztudatban jobban bent lévő társaik.

Még rosszabb volt a helyzet a tight endeknél, Dallas Clark és Jacob Tamme is továbbállt, így mindkét rookie érkezése védhető, még ha nem is megszokott.

Fleenert nem kell bemutatni Lucknak, kedvenc célpontja volt, és alighanem marad is az ifjú quarterbacknek, blokkolásban nem az igazi, de a Lucas Oil Stadionban ez nem újdonság. Az, hogy a korosztály két legjobb tight endje itt kötött ki, még nagy fegyvertény lehet, hiszen Dwayne Allent az év nagyobbik felében többre tartották Fleenernél, lehet, ha nincs a stanfordi kapcsolat, hamarabb talált volna gazdára. Hosszú és rövid távú célpontok tehát vannak, és az sincs kizárva, hogy a futást is előrelendíti egy rookie, Vick Ballard. A draft előtti felmérő (combine) 40 yardos megméretésének egyik negatív sztárja két év alatt több mint 2000 yardot és 29 touchdownt jegyzett az SEC-konferenciában, a nem túl izmos Donald Brown, Delone Carter rotációra így kapásból veszélyes lehet. Persze ez az offense Ballarddal sem lesz klasszis, de csupán a draftot nézve az RB még az 5. körből is jelentős segítséget nyújthat.

A védelemben Josh Chapman szintén 5. körösként lehet erősítés, Alabamában előbb Terrence Cody cseréjeként szerepelt, majd utóbbi két évében kezdőként kapott lehetőséget, és játszotta végig végző évét szakadt térdszalaggal. Az év eleji műtét miatt sok mindenről le is maradt a megfigyelések során, pedig nagy tehetségről van szó, akiről a Crimson Tide nem kis nevekből álló védelmének tagjai is elismerően nyilatkoztak. Paganóról tudható, hogy szeret 3–4-es védelmi sémát alkalmazni (itt három védőfalember és négy linebacker szerepel), Chapman ebben is otthon van.

A 7. körben érkezett két posztváltás előtt álló játékos, aki az újjáépülés miatt még keretbe is kerülhet. Anderson a mozgékonyság hiánya miatt a fal jobb oldaláról kerülhet be középre, Fugger pedig tömege miatt ezentúl a védőfal helyett a linebacker sorból támadhatja az irányítót.

Értékelés: A–

7. Philadelphia Eagles

1/12 (12) Fletcher Cox, DT, Mississippi State
2/14 (46) Mychal Kendricks, MLB, California
2/28 (60) Vinny Curry, DE, Marshall
3/26 (90) Nick Foles, QB, Arizona
4/28 (125) Brandon Boykin, CB, Georgia
5/18 (155) Dennis Kelly, OT, Purdue
6/24 (196) Marvin McNutt, WR, Iowa
6/30 (202) Brandon Washington, OG, Miami (Fla.)
7/22 (231) Bryce Brown, RB, Kansas State

Az első két húzással kissé talán túlértékelt játékosokra esett Andy Reid választása, de utána remekül dolgozott a stáb, és Kellyt leszámítva csupa sztárjátékossal sikerült feltölteni a keretet.

Cox juniorként (harmadévesként) az első számú álomcsapatba került be az előző idény végén, így egyértelmű volt, hogy már az első körben elviszik, az Eaglesnek pedig biztosra kellett menni Mike Patterson januári agyműtétje után. Úgy tűnik, a rutinos védőfalember (defensive tackle, a négytagú védőfal közepén szereplő játékos) a szezonra rendben lesz, de Cox rotációban így is pályára kerülhet, hiszen Trevor Laws távozott, idővel pedig nyilvánvalóan a kezdőbe szánják.

Ugyanez igaz lehet Kendricksre, hiszen a frissen érkező DeMeco Ryanst leszámítva senkinek sincs bérelt helye a csapatban. A Pac-12-konferencia Év védőjének választott Kendricks nem épp NFL-sztenderd felépítéssel bír, így magában foglalja a veszélyt, hogy Casey Matthewshoz hasonlóan balul sül el a Philadelphiába hozatala, de eddigi eredményei alapján megérdemli, hogy esélyt kapjon.

Jó esély van rá, hogy mindkettőjüket el fogja homályosítani Vinny Curry, a 60. választott. A Marshall kiválósága papírforma szerint Brandon Grahamet, a 2010-es 1. körös választottat hamar megelőzi a ranglistán, és a Cole, Babin, Tapp trió játékidejére is veszélyes lehet. A nagy rivális Giants esetében tapasztalták az Eagles-drukkerek, hogy mire elég egy erős defensive end (a védőfal szélén szereplő játékos) kínálat, úgy tűnik, itt sem akarnak sokkal lemaradni.

Nick Foles érkezésének Mike Kafka aligha örül, a drukkerek annál inkább, mert a Northwestern-neveléssel ellentétben Folest sokkal könnyebb lesz profi stílusú támadósorba szoktatni, és Vick mögött attól sem kell félni, hogy túl korán kerül bevetésre. Mondhatni Foles nem is kerülhetett volna jobb helyzetbe, Vince Young távozása után egyébként is várható volt az irányítóhúzás.

 
A 2012-es teljes draftsorrend
A 2012-es teljes draftsorrend – 2.
A csapatok adatlapja
Az alapszakasz menetrendje
Az alapszakasz menetrendje – 2.
A csoportok beosztása

Elcserélték Asante Samuelt Atlantába, ezáltal Brandon Boykin is bizakodhat, hogy Asomugha és Dominique Rodgers-Cromartie mögött őt foglalkoztatják majd a legtöbbet. Az univerzális, remek visszahordó és rendkívül tapasztalt cornerback értéke sokat javult Senior Bowlos teljesítménye során, de lábtörése miatt hamar vissza is esett iránta a 2-3. körös érdeklődés. Az Eagles jól fog vele járni, mérete miatt elsősorban nickelback poszton számíthatnak rá, akár első naptól kezdve, ami 4. körös újonctól ritka adottság.

Érdekes lesz látni, hogy Marvin McNutt helyet kap-e a végleges rosteren. Nem sok hozzá hasonló felépítésű elkapó van jelenleg Philadelphiában. A Big Ten legeredményesebb 2011-es elkapója (1315 yard, 12 TD) a vörös zónás (red zone) hatékonyságon is javíthat, ami régóta probléma az Eagles esetében. Ugyanez Bryce Brownra is igaz, aki tipikusan olyan játékos, aki vagy óriási sztár lesz, vagy eltűnik a süllyesztőben (boom or bust). Középiskolásként még többre tartották, mint az 1/3-as választott Trent Richardsont, de előbb a Tennessee egyetemről iratkozott ki, majd a Kansas State-ről is, pedig utóbbira testvérével együtt igazolt át. Mentálisan tehát messze nem NFL-kész, de már 18 éves kora óta várta, hogy profi lehessen, némi esély van rá, hogy a draft meghozta az eszét.

A két falember a cseresorba megfelelő, igaz, Kellyről nem sok szót hallottunk a draft előtt, de Washingtont korábban is kiválaszthatták volna képességei alapján.

Értékelés: A–

6. Tampa Bay Buccaneers

1/7 (7) Mark Barron, SS, Alabama
1/31 (31) Doug Martin, RB, Boise State
2/26 (58) Lavonte David, MLB, Nebraska
5/5 (142) Najee Goode, MLB, West Virginia
6/4 (176) Keith Tandy, CB, West Virginia
7/5 (214) Michael Smith, RB, Utah State
7/26 (235) Drake Dunsmore, TE, Northwestern

Nem indult jól a draft a nálunk tavaly 1. helyen végző Buccaneers számára, hiszen az előre tudott első két kiválasztott után kimenő Richardson, Kalil, Blackmon, Claiborne kvartettből mindenki jól jött volna nekik. Szomorkodni így sincs okuk, Mark Barron személyében az év messze legjobb safetyjét sikerült megkaparintaniuk, akinek bérelt helye van a kezdőcsapatban. Top 10-ben nem szokás safetyt választani, de abban a helyzetben nem nagyon tudott volna jobbat húzni a Bucs, talán Luke Kuechly volt az egyetlen, aki még megérte volna a 7. cetlit.

Egy csere során visszatért az első kör végén a csapat a választók közé, és Doug Martinnal megoldotta a futó problémákat is, Blount örülhet a tehermentesítésnek. Az sem zárható ki, hogy év végére Martin már első számú futó lesz, és az oregoninak jut a kiegészítő szerepkör. A rotációba Michael Smith is beférhet, hiszen alig volt használható játékos ezen a poszton. Róla nem sok szó esett Robert Turbin miatt, elvégre a Utah State messze van attól, hogy sorra begyűjtse az NFL-be készülő fiatalokat – ráadásul azonos posztra –, de Smith remekül használta ki limitált szerepkörét, ennyire talán az NFL-ben is jó lehet.

Lavonte David érkezésére is nagy szükség volt, Geno Hayes távozása után az egyik külső linebacker poszt megüresedett, jó eséllyel David első naptól kezd. Ha van csapat, amelyben elboldogulhat az ő stílusával, az a Buccaneers, bár a klasszikus Tampa2 már messze nem él, de még így is jobb esélyei vannak, mint bárhol máshol.

A két West Virginia-védő az állomány szűkössége miatt jó eséllyel beférhet az 53-as keretbe, kezdő potenciál nem sok van bennük, Drake Dunsmore pedig fullbackként és tight endként is próbálkozhat. Sokat mond a TE poszton uralkodó tanácstalanságról, hogy a frissen érkező Dallas Clarkon kívül még hét tight end van a bő keretben, Earnest Graham viszont már nem a Kalózok játékosa. Dunsmore-nak is van tehát esélye túlélni a végső keretszűkítést.

Értékelés: A–

5. Pittsburgh Steelers

1/24 (24) David DeCastro, OG, Stanford
2/24 (56) Mike Adams, OT, Ohio State
3/24 (88) Sean Spence, ILB, Miami (Fla.)
4/14 (111) Alameda Ta'amu, NT, Washington
5/24 (161) Chris Rainey, RB, Florida
7/24 (233) Toney Clemons, WR, Colorado
7/33 (242) David Paulson, TE, Oregon
7/39 (248) Terrence Frederick, CB, Texas A&M
7/41 (250) Kelvin Beachum, OG, Southern Methodist

Évről évre visszatérő téma a Steelers támadófalának helyzete, Maurkice Pouncey és Marcus Gilbert korábbi draftolásával a generációváltás megindult, most pedig újabb jelentős lépéseket tett Mike Tomlin. Talán furcsa, hogy pont akkor szerzett két játékost Roethlisberger elé, mikor más posztokra is könnyen elképzelhettünk volna erősítést.

David DeCastro vitán felül a legjobb guard volt az idei felhozatalban, jó eséllyel posztja meghatározó nevei közé emelkedik néhány éven belül, kissé talán meglepő, hogy még a Pittsburgh helyén is elérhető volt. Mike Adams személye jobban megoszthatta a közvéleményt, hiszen remek felépítése miatt sokra viheti, de játékából leginkább a gyilkos ösztön hiányzik, ami hozzáállásbeli probléma. Ráadásul a combine drogtesztjén is megbukott, így nem lett volna meglepő, ha tovább csúszik, mint az 56. hely, a Steelers azonban bizalmat szavazott neki. Ha érettebben áll a futballhoz, évekre megoldhatja a vakoldali tackle (a fal szélén lévő játékos) posztot is az Acélgyáriaknál, DeCastrót pedig érdekes lesz figyelni, hogy hagyják-e eddigi posztján jobb guardként, vagy idővel átkerül a fontosabb, bal oldalra.

A kiöregedő sztárvédők utánpótlását a 3-4. körben igyekeztek megoldani. James Farrior jövőre nem szerepel már a védelem közepén, az viszont eléggé meglepő, hogy Sean Spence-ben látják a megoldást. A Miami Hurricanesben 4–3-as külső linebackert játszó újonc igen keményen dolgozott a konditeremben, hogy minél nehezebb legyen elnyomni, de még így is csak egy safety felépítésével bír. Korlátozott adottságait eddig lelkesedéssel pótolta, de a profik között erősen kérdéses, hogy ez folytatódhat-e, főleg egy új sémában.

 A BOWL.HU AJÁNLJA
Elkészült az amerikai futball – egyelőre nem hivatalos – magyar terminológiája, a sportággal kapcsolatos szakkifejezések sajátos gyűjteménye! 
Casey Hamptont még nem tették ki a keretből, de a 34 éves nose tackle (a védőfal közepén lévő játékos) sem fog már sokáig kezdő szinten teljesíteni, ezáltal Ta’amu is bizakodhat a minél előbbi játéklehetőségben. A Washington Huskies nagyemberének neve a szezon előtt még első körökben vetődött fel leginkább, de az előző 13 meccs rávilágított, hogy egydimenziós védő, aki csak mintegy 350 fontos (kb. 160 kilós) tömegének előnyeiből él. Nagy helyet foglal el a pálya közepén, de kondicionális problémái miatt nem megbízható, ugyanakkor a Steelers stábja, ha megtalálja a szerepét, faraghat belőle egy korrekt két downos játékost néhány év múlva. Szembetűnő gyengéi ellenére a 4. körben Ta’amu nem rossz választás, korábban a túlértékeltsége miatt támadták leginkább, de most erről nincs szó.


Chris Raineyt
érdemes aktív keretben tartani, mert rövid passzokból nagy játékokat rakhat össze, a Florida atlétikai szakosztályában is nagy név volt, egy focizni tudó sprinter pedig ritka jelenség. A 7. körben nem történt semmi különös a négy választás ellenére sem.

Jó draftot zárt a Steelers, minden pick mögött látni a szándékot, de Spence és Ta’amu elég sok kockázatot rejt magában, így nem tökéletes az összkép.

Értékelés: A–

4. Miami Dolphins

1/8 (8) Ryan Tannehill, QB, Texas A&M
2/10 (42) Jonathan Martin, OT, Stanford
3/9 (73) Olivier Vernon, DE, Miami (Fla.)
3/16 (80) Michael Egnew, TE, Missouri
4/2 (99) Lamar Miller, RB, Miami (Fla.)
5/20 (157) Josh Kaddu, OLB, Oregon
6/13 (185) B.J. Cunningham, WR, Michigan State
7/8 (217) Kheeston Randall, DT, Texas
7/20 (229) Rishard Matthews, WR, Nevada

Némileg kényszerpályán mozgott a Dolphins, hiszen Luckon és Griffinen kívül nem volt olyan irányító, akiről biztonsággal kijelenthető, hogy „franchise QB” jelölt. Emiatt talán jobban jártak volna, ha elhalasztják az irányító draftolást legalább egy évvel, és később egy kevésbé kockázatos projektbe foghatnának bele. Tannehill ugyanis momentán igen messze van egy 1/8-at érő játékos szintjétől, így minden bizonnyal Matt Moore, esetleg David Garrard lesz az, aki a Delfineket vezeti a szezon elején. Ha szerencséjük lesz, a két rutinos quarterback játéka elég jó lesz ahhoz, ne követeljék be a drukkerek túl korán a kiforratlan Tannehillt a csapatba, nála ugyanis szükségszerű, hogy minél többet tanuljon az oldalvonal mellett, mielőtt a mély vízbe kerül. Tavaly Tennessee-ben Jake Lockert is csak az utolsó meccseken vetették be, és biztató volt, ideális esetben ilyen karrierkezdés Tannehillnek is meglehet.

Addig is a támadósor tovább erősödhet, hiszen Jonathan Martin újoncként is előrelépés lehet a sokat hibázó Marc Colombo után a támadófal jobb szélén, nincs is igazi vetélytársa a posztért. Ő ideális helyre került, hiszen Jake Long helye betonbiztos, így hiányosságai nem fognak kiütközni a vak oldal védésekor, RT-ként hosszú távon megoldást jelenthet.

Tight end és running back poszton is erősödött a Miami, Michael Egnew a 2010-es szezon Év csapatába is bekerült, ehhez képest jelentős visszaesése volt az elmúlt idény, ami a draftpozícióján is látszik. A jó felépítésű TE ezzel együtt is hasznos tagja lehet a rotációnak, Anthony Fasano mellett minden bizonnyal ő kapja a második legtöbb játékidőt a poszton. Lamar Miller a draft egyik nagy csúszója volt. A negyedik kör elején kelt el, pedig a második elején sem lepődtünk volna meg a kiválasztásán. Nemcsak várost, stadiont sem kell váltania az NCAA-ben mindössze két évig szereplő futónak, aki 2002 óta az első Hurricanes játékosként lépte át az 1000 futott yardot. Közönségkedvencként még extra nézőket is kicsalogathat a stadionba, és könnyen beépülhet Reggie Bush és Daniel Thomas mellé a rotáció egyenértékű tagjának.

Olivier Vernonnak sem kell költöznie, nála azonban fordított előjellel volt meglepő a drafthely, mint Miller esetében. A sémaváltás miatt otthonosan mozoghat a Fins rendszerében a Wake túloldalára szánt újonc, bár fizikailag még nem éri el egy NFL-falember szintjét. Sok alternatívája nincs a nemrég kinevezett Joe Philbinnek a DE poszton, így Vernon hamar előtérbe kerülhet.

A Nemzeti Sport Online szakmai
együttműködő partnere a Bowl.hu

Brandon Marshall elcserélése miatt az elkapósorba is elkélt az erősítés. BJ Cunninghamből megbízható possession receivert lehet nevelni, Rishard Matthews épp ellenkezőleg, elkapás után lehet veszélyes. Mindketten produktív egyetemi karrieren vannak túl, Cunningham iskolarekorder több mint 3000 yarddal, Matthews pedig két év alatt több mint 2000 yardot kapott el, egyikük sem zsákbamacska. Esetleg a draft után szabadügynökként megszerzett Jeff Fuller (Tannehill eddigi csapattársa) is beékelődhet kettejük közé a rotációba.

Kaddu és Randall sokat tapasztalt egyetemi karrier után állt profinak, a második sorba ideális erősítés ilyen játékosokkal feltölteni a keretet.

Értékelés: A

3. Green Bay Packers

1/28 (28) Nick Perry, OLB, Southern California
2/19 (51) Jerel Worthy, DE, Michigan State
2/31 (63) Casey Hayward, CB, Vanderbilt
4/37 (134) Mike Daniels, DE, Iowa
4/38 (135) Jerron McMillian, SS, Maine
5/28 (165) Terrell Manning, ILB, North Carolina State
7/34 (243) Andrew Datko, OT, Florida State
7/36 (245) B.J. Coleman, QB, Tennessee-Chattanooga

Tavalyhoz képest több hiányposztot fel lehetett írni a Packersnek, de mindegyikre érkezett erősítés, így újabb remek draftot zárt. Nick Perry hasonló esélyekkel indul, mint bármelyik pass rusher a felhozatalból, hogy idővel a legjobb legyen.

A Clay Matthewshoz hasonlóan a USC-ről érkező OLB örülhet, hogy a szőke rocker elvonja az ellenfelek figyelmét, és valószínűleg sokszor fog egy az egyben maradni a támadófalemberrel. Ha kihasználja a helyzet adta lehetőséget, az Év újonca címért is versenyben lehet, de a fő, hogy rövid időn belül rettegett pass rusher duó lehet Wisconsinban.

Jerel Worthy behúzása is jól sülhet el, az már inkább meglepő, hogy Mike Daniels is kellett mellé, pláne a negyedik körben. Az elmúlt években a hozzá hasonló iowai DT-k, mint Karl Klug vagy Mitch King sok sót nem ettek meg a ligában eddig, és a Green Bay elég mély DE-rotációjában nehéz pályára kerülni, főleg ha Worthyt is számba vesszük. A Spartans volt kapitánya remekül motiválható, lelkes játékos, aki ha megtalálja a helyét a háromemberes falban, a szurkolók kedvencévé nőheti ki magát mentalitása miatt.

Ugyancsak a második körben választották ki Casey Haywardot, gondolva a Charles Woodson utáni korszakra. A 35 éves klasszis szerepét persze nem fogja átvenni, de a CB rotációba hamar beépülhet, hiszen rendkívül intelligens, jól helyezkedő és jó ösztönű játékos, aki fizikailag kicsit korlátozott, de szorgalmával tudja kompenzálni.

Kevésbé volt várt Jerron McMillan negyedik körös kiválasztása. A Maine Black Bears másodosztályú csapatában ugyan remek számokat tudott felmutatni az elmúlt évadban, de sokatmondó, hogy ezzel ő lett az iskola történetének legkorábban kiválasztott játékosa, szóval nem épp egy „NFL-gyárból” érkezik. Azok után, hogy a visszatérő nyaksérülések miatt alighanem Nick Collins visszavonul 28 évesen, vártuk, hogy jöjjön egy safety a Sajtfejűekhez, és bár Collins is alacsonyabb osztályból indult, a draft előtt nem nagyon vetődött fel, hogy McMillan hasonlóan sikeres karrierre számíthat. McCarthyék, úgy tűnik, így gondolják, bár a negyedik körben már az sem biztos, hogy kezdő potenciálja miatt vitték el.

Terrell Manning még steal is lehet néhány év múlva. Most még a Bishop, Hawk páros miatt nincsenek gondjai a belső linebackerekkel a Packersnek, így Manninget is fokozatosan lehet beépíten. Súlya miatt csúszott az ötödik körig, némi izmot mindenképp pakolni kellene rá, hogy hatékony legyen NFL-szinten is, és ne veszítse el a gyorsaságát. Kiemelkedően aktív, atletikus, az egész pályát be tudja játszani – remek nyersanyag az itteni edzői stábnak.

A két hetedik körössel is sikerült jól gazdálkodni. Bár Datkónak több vállsérülése volt, ha sérülékenysége alábbhagy, megragadhat bármelyik csapat keretében, hiszen a fal négy posztján be lehet vetni, egy univerzális csere pedig sosem árt. BJ Coleman egyértelműen projektjátékos, de láttuk Matt Flynn esetében, hogy az ilyenekből is jól tud kijönni a Green Bay. Elsőre azonban Graham Harrell elé kellene kerülnie a rangsorban.

Értékelés: A

2. San Diego Chargers

1/18 (18) Melvin Ingram, OLB, South Carolina
2/17 (49) Kendall Reyes, DE, Connecticut
3/10 (74) Brandon Taylor, SS, Louisiana State
4/15 (112) Ladarius Green, TE, Louisiana-Lafayette
5/14 (151) Johnnie Troutman, OG, Penn State
7/19 (228) David Molk, C, Michigan
7/43 (252) Edwin Baker, RB, Michigan State

San Diegóban szépen csendben lezajlott a draft, nem csináltak semmi meglepőt, nem cserélgettek, egyszerűen betömték hiányposztjaikat, és bizakodva tekinthetnek az eljövendő szezon elé.

Az első három játékos a védelembe érkezett, a kiegészítő játékosok pedig a támadókhoz a draft második felében. Melvin Ingram tökéletesen illik a sémába, több poszton bevethető, és az egyaránt 30 éves Shaun Phillips és Jarret Johnson mögött bőven kaphat játéklehetőséget újoncként is. Ezzel együtt jár, hogy Larry Englishsel szemben alaposan csökkent a bizalom, a három éve még 1/16-os választás mellett Ingram érkezésének másik nagy vesztese Travis LaBoy, akinek megköszönték szolgálatait, holott tavaly 14 meccsen volt kezdő.

Luis Castillót sikerült visszacsábítani a csapathoz, így nem volt égető hiányposzt a DE, főleg mivel Corey Liuget tavaly az első körben érkezett. Kendall Reyes így nagy harcban lesz a csapatba kerülésért Cesaire-rel és Vaughn Martinnal, eléggé telített most a védőfal így a Chargersnél, ami sosem rossz.

Brandon Taylor strong safety lesz, mivel Steve Gregory távozott, Bob Sanders nem nagy meglepetésre nem vált be, és a szintén sérülékeny Atari Bigby érkezése sem világmegváltó igazolás. Taylor jó helyzetben van, Eric Weddle párjaként még villognia sem kell, elég megbízható teljesítményt hozni.

A támadók közül Ladarius Green számíthat a legtöbb feladatra. A prototípus méretekkel bíró elkapó tight end a rutinos Gates, McMichael duó mögött még meg kell küzdjön Dante Rosarióval is a helyéért, de az idő neki dolgozik. A támadófalba Troutmannak van több esélye bekerülni, Kris Dielman visszavonulása megbontotta az alapcsapatot és nem is érkezett senki számottevő a helyére, ha pedig házon belül oldják meg a pótlást, akkor a felszabaduló helyre még Troutman is beférhet a keretbe – igaz, első évét várhatóan sérültlistán tölti a fiatal játékos, így az LG posztért Hadnot és Tyronne Green lehet leginkább harcban. Molk esetében nagy hátrány, hogy nem elég nagy, hogy guard legyen, és ez manapság már szinte elvárás az összes centertől, hogy több poszton be lehessen vetni. Colin Baxterrel küzdhet a cserecenter szerepköréért az edzőtáborban. Edwin Baker is bizakodhatott, mivel Mike Tolbert távozott, és bár Le’Ron McClain érkezett, ő és Jacob Hester is inkább fullback, így Ryan Mathews mögött volt lehetősége második számú tailbackké válni – ezt a napokban kissé megváltoztatta Ronnie Brown megszerzése, de hetedik körösnek ez bőven kecsegtető opció.

Osztályzat: A

1. Cincinnati Bengals

1/17 (17) Dre Kirkpatrick, CB, Alabama
1/27 (27) Kevin Zeitler, OG, Wisconsin
2/21 (53) Devon Still, DT, Penn State
3/21 (85) Mohamed Sanu, WR, Rutgers
3/31 (95) Brandon Thompson, DT, Clemson
4/21 (118) Orson Charles, TE, Georgia
5/21 (158) Shaun Prater, CB, Iowa
5/31 (168) Marvin Jones, WR, California
5/32 (169) George Iloka, FS, Boise State
6/21 (193) Dan Herron, RB, Ohio State

A Bengals nem variálta túl a stratégiáját, minden alkalommal a legjobb elérhető játékost választotta, az első kört leszámítva poszttól függetlenül. Gyakorlatilag az összes játékos stealnek tekinthető, nem lenne meglepetés, ha idővel mind a tízen alapemberré válnának.

Johnathan Joseph tavalyi elvesztése után várható volt, hogy egy fiatal cornerback hamar érkezni fog, nem is vártak tovább a 17. helynél, és a Carson Palmerért kapott első körrel megszerezték a draft legjobb felépítésű cornerét, Kirkpatrickot. A kétszeres bajnok alabamait nyilvánvalóan (a sérüléséből lábadozó) Leon Hall párjának szánják, akár az első héttől kezdve.

Nagy volt a jövés-menés a guardok között, a tavalyi kezdők közül Nate Livings és Bobbie Williams sincs már itt, ellenben Travelle Wharton igen, és Jacob Bell is jött volna, de Zeitler kiválasztása után inkább abbahagyta a futballt. Ennyire azért nem nagy klasszis a Badgers újonca, de kétségtelenül érett arra, hogy az első perctől kezdve megkapja a bizalmat, ezt leginkább Clint Boling bánhatja.

Furcsa lehet, hogy Peko és Atkins mögé aránylag korán hoztak két másik DT-t, de mivel Stillben és Thompsonban is több van egyszerű rotációs játékosnál, a poszt ilyen mélyítéséből is csak jól tud kijönni a csapat. Az más kérdés, hogy a játékosok lehet, hogy jobban jártak volna, ha máshová kerülnek, de idővel bármelyik kezdőbe be lehet kerülni jó játékkal.

Mohamed Sanu volt az utolsó kiválasztott, aki személyesen részt vett az eseményen, jókora megdöbbenés volt, hogy az 1/30 körülre is beharangozott elkapó csak a harmadik kör második felében talált gazdára. Ráadásul az első körben egy telefonbetyár át is verte, és már 1/27-nél azt hitte, hogy ő megy Cincinnatibe. Jerome Simpson már a Vikingsé, így Sanu a szélen próbálkozhat az idényben, és Marvin Jonesnak is juthat némi szerep, hacsak nem jut egy korábbi Bengals választott, Dezmon Briscoe sorsára, akinek a túl mély rotáció miatt csak klubcsere nyomán jutott hely a pályán.

A BOWL.HU AJÁNLJA
NFL-draftelemzés: a Seahawksnál ismét csak fogtuk a fejünket (25–32.)
NFL-draftelemzés: nem ezek a csapatok a követendő példák (17–24.)
NFL-draftelemzés: már látszik a fény az alagút végén (9–16.)
A jövő NFL-sztárjai lehetnek – 1. rész
A jövő NFL-sztárjai lehetnek – 2. rész

A remek elkapónak számító tight end, Orson Charles rengeteget segíthet Andy Daltonnak, blokkolási hiányosságait már Georgiában is láttuk, de rengeteg yarddal palástolta ezt, és AJ Green is alighanem elismerően szólt régi-új csapattársáról.

Prater hasonló cipőben jár, mint Marvin Jones, hiszen az említett CB páros mellett olyan veteránok vannak a keretben, mint Clements, Pacman Jones vagy Newman, így nehézkes lesz előrelépni a rangsorban, pedig a legtöbb csapatban majdnem biztos, hogy jutna neki hely.

Az Iloka-választás kissé érthetetlen, ugyanis a Boise State játékosa pontosan ugyanazt tudja, mint Taylor Mays és Robert Sands, de egyik szupererős safety sem mutatott eddig nagy dolgokat bengáli mezben. Lehet, hogy Marvin Lewis nagyon vágyik egy hasonló felépítésű safetyre, aki igazán nagyokat tud ütni, és a fenti két úriemberben nem találta meg, ami Ilokában megvan.

A végére is sikerült egy tetszetős választást hagyni. Boom Herron robbanékonysága jól jöhet BenJarvus Green-Ellis pihenőidejében, az elmúlt években ugyanis nem volt Cincinnatiben olyan futó, akitől hosszú játékokat lehetett volna várni.

Sok kétség nincs felőle, hogy a nevek alapján a 2012-es draft nyertese a Cincinnati Bengals. Hogy ez a pályán is tükröződik-e, az ősszel meglátjuk.

Értékelés: A+

NFL-DRAFT 2012 – A CSAPATOK SORRENDJE HÚZÁSAIK ÉRTÉKELÉSE SZERINT

1.

Cincinnati BengalsA+

2.

San Diego ChargersA
3.Green Bay PackersA
4.Miami DolphinsA
5.Pittsburgh SteelersA–
6.Tampa Bay BuccaneersA
7.Philadelphia EaglesA
8.Indianapolis ColtsA
  9.
New York GiantsA
10.
Houston TexansB+
11.Tennessee TitansB+
12.
Minnesota VikingsB+
13.
Baltimore RavensB+
14.Jacksonville JaguarsB
15.Buffalo BillsB
16.
Carolina PanthersB
17.Denver Broncos
B
18.Detroit LionsB
19.
Atlanta FalconsB
20.Arizona CardinalsB
21.Cleveland BrownsC+
22.
New York JetsC+
23.
Kansas City Chiefs C+
24.
St. Louis Rams
C+
25. New England Patriots C
26. New Orleans Saints C
27. Oakland Raiders C
28. Washington Redskins C
29. Dallas Cowboys C–
30. Chicago Bears D+
31. San Francisco 49ers D
32. Seattle Seahawks D