Manning későn támadt fel, az Atlanta robog tovább

Mindkét csapat nagy győzelemmel indította a szezont, ennek megfelelően mindketten újabb sikerrel számoltak hétfő este. A hazaiak akarata érvényesült, köszönhetően elsősorban annak, hogy sokkal élesebben kezdtek, míg a vendég Broncos számára nagyon rosszul indult a meccs.

Az alapszakaszban elképzelhető legnagyobb színpad és a Falcons védelme rögtön a meccs elején összezavarta Peyton Manninget. Az első átadását is majdnem elcsípték a Sólymok, de a másodiknál már William Moore kezében landolt a labda; ezután Michael Turnernek nem volt nehéz dolga, hiszen csupán egy yardról kellett beszenvednie a labdát (7–0). Manning mintha az öltözőben ragadt volna: a következő két támadássorozatot is interceptionnel zárta. Mivel a Broncos védelme megbabonázta Matt Ryan bandáját, csupán egyetlen mezőnygólt sikerült ezekből a labdaszerzésekből összehozni (10–0).

A második negyedben az Atlanta feljavuló futójátékának és Matt Ryan kiváló felismeréseinek köszönhetően a Falcons hosszú és eredményes sorozatokat vezetett, az első egy mezőnygólt, a második egy Tony Gonzalez-touchdownt hozott; ekkor már húsz pont volt a különbség a házigazdák javára (20–0).

A hajrában több sikertelen kísérletet követően Demaryius Thomas elkapásával közelített a Denver, 20–7 állt az eredményjelzőn harminc perc elteltével. A félidő sajnos nemcsak a játék miatt volt feszült, a játékvezetők hibát hibára halmoztak, és nem voltak képesek kezelni a játékosok közötti összetűzéseket sem, így több alkalommal kicsúszott a meccs a kezeik közül.

A második félidő csendesen indult, de aztán az Atlanta előhúzta a kifogyhatatlan célpontzsákból Roddy White-ot, aki előtte alig-alig mutatta meg magát. White szinte egyedül csinált egy szép touchdownnal végződő támadássorozatot (27–7), az Atlanta védelme pedig továbbra sem hagyta Manningnek, hogy felvegye a ritmust.

A denveri támadófal egész meccsen megszenvedett az irányító megvédésével, de McGahee előtt egész szép folyosókat tudtak nyitni a vendégek. A folyamatosan változó védelmi felállások ellen még a sasszemű quarterback sem talált ellenszert, így megnyugtató, húszpontos előnnyel fordulhattak a hazaiak a záró negyedre.

A negyedik negyedben viszont az addigi „világrend” a feje tetejére állt, a Falcons nem tudott kezdeni sem a Denver védelmével, sem a támadókkal. Az első támadósorozatból McGahee futott egy touchdownt, amivel két labdabirtoklásnyi távolságon belülre került a Broncos (27–14). Ilyenkor Peyton Manning már érzi a vérszagot, és ez az érzés átterjedt a védőkre is, Von Miller parádés sackkel állította meg a Sólymokat. Erre tudott válaszolni William Moore, aki korai interceptionje mellé ezúttal egy sacket gyűjtött. Ekkor úgy tűnt, nem lesz már esélye a Vadlovaknak a győzelemre.

A védők viszont újra remekeltek, és alig egy perc alatt visszaküldték Manningéket a pályára. Ezúttal nem voltak restek a támadók, és szinte csak passzokkal jutottak el a kétyardos vonalra. Itt már megállt a tudomány, és három sikertelen kísérlet után a mindent eldöntő negyedik próbálkozást már a száz yard fölé jutó McGahee-re bízták, aki a meglepett atlantai védők mellett begaloppozott a célterületre (27–21).

Hatpontos előnynél kapta meg a labdát Matt Ryan, és két sikertelen Turner-féle futás után az ifjú irányító kezében volt a meccs sorsa – ha sikerül összehoznia a first downt, ki lehet játszani a hátralévő időt, ha nem, akkor Peyton Manning kezébe helyezi a találkozó sorsát. Ryan halálpontos átadással Julio Jonest hozta játékba, aki éppen annyit hozott egy vetődéssel, amennyire szükség volt. Innentől kezdve már csak formalitás volt, hogy az Atlanta behúzza a meccset.