Rodgers bajnoki címhez segítette a Packerst (Fotó: Reuters)

„A klub mögöttem állt és bízott bennem. Azt mondtam 2005-ben az általános igazgató Ted Thompsonnak, nem fogja megbánni, hogy engem választott. 2008-ban pedig azt, hogy meghálálom nekik a bizalmukat, és megteremtem a lehetőséget, hogy Super Bowlt nyerhessünk” – mondta Rodgers a Steelers ellen 31–25-re megnyert Super Bolw után.

BAJNOKI CÍMEK 
13: Green Bay Packers
9: Chicago Bears
8: Cleveland Browns

A Green Bay Packers irányítója pedig nem beszélt a levegőbe. A mostani szezonban gyakorlatilag a liga egyik, ha nem a legjobb irányítójává váló játékos a nagydöntőben is bizonyított: 304 yardot passzolt és három touchdownátadása volt az ellen a védelem ellen, amely a szezonban átlagban 14.5 pontot engedett az ellenfeleknek, ráadásul James Harrison és az év védőjátékosának választott Troy Polamalu is ott kergeti a labdát, illetve a támadójátékosokat.

„Ő volt az ok, ami miatt megnyerték” – beszélt elismerően, és a lényeget összefoglalva Rodgersről Brett Keisel, a Steelers védőjátékosa.

RODGERS REMEK TELJESÍTMÉNYE A SUPER BOWLON
 

„Megmutatta, hogy kiélezett helyzetekben mennyire higgadt, rendre talpon maradt és jó helyre dobta a labdát” – támasztotta alá saját játékosa szavait a vesztes fél edzője, a második aranygyűrűjéről (egyelőre?) lemaradó Mike Tomlin.

Rodgers azonban ennél többet tett. A legnagyobbakra jellemző módon többször változtatott az előre hívott játékon, ami rendre jól sült el. Mindezt tette úgy, hogy a futójáték – ahogy azt előre sejteni lehetett – ezúttal is alig működött a csapatnál. A Green Bay mindössze 50 yardot futott a labdával, a többit megoldották levegőben…

Természetesen nemcsak az ellenfelet irányító szakvezető, hanem a Packers főedzője, Mike McCarthy is elismerően beszélt saját quarterbackjéről.

„Mindent az ő vállára pakoltunk. Rengeteget tett értünk egy kiváló védelem ellen” – vázolta Rodgers feladatát McCarthy.

Pedig Rodgers a mérkőzés elején még több sikertelen passzal vétette észre magát, aztán mégiscsak belemelegedett a mérkőzésbe, csapata vezére volt, és végül megérdemelten kapta meg a mérkőzés legjobbjának járó MVP-címet.

NFL-ADATBANK 
A részt vevő csapatok adatlapjai
A konferenciák végeredménye
A rájátszás menete
NFL-rovat

Rodgers egész pályafutására jellemzően alakult a mostani mérkőzés. Annak idején nem jósoltak neki hatalmas karriert: a viszonylag „könnyű”, nem túl jó felépítésű irányítót egyik nagy, amerikai futballban tradicionálisnak számító egyetem sem hívta, végül aztán az oroville-i főiskolán „helyezkedett el”, ahol nagyon hamar bizonyította kivételes képességeit, fel is figyeltek rá a kaliforniai egyetemen, ahol aztán két remek szezont töltött.

Teljesítményével pedig ekkor már a legtöbb NFL-csapat figyelmét is magára irányította. Végül a Green Bay a 2005-ös draft 24. helyén választotta ki, feladata nem volt más, mint előbb-utóbb átvenni a kiöregedő Packers-legenda, Brett Favre helyét. A többi pedig már történelem.

1997 januárjában a Favre irányította Packers a New Englandet legyőzve megnyerte a Super Bowlt, s 14 év elteltével, 2011-ben Rodgers vezetésével ismét a magasba emelhették a Vince Lombardi-trófeát a „sajtfejűek”…

A DÖNTŐ ÉRTÉKELÉSE
   

 

 A SUPER BOWLOK LEGÉRTÉKESEBB JÁTÉKOSAI (MVP)
XLV (2011) Aaron Rodgers (Green Bay Packers)
XLIV (2010) Drew Brees (New Orleans Saints)
XLIII (2009) Santonio Holmes (Pittsburgh Steelers)
XLII (2008) Eli Manning (New York Giants)
XLI (2007) Peyton Manning (Indianapolis Colts)
XL (2006) Hines Ward (Pittsburgh Steelers)
XXXIX (2005) Deion Branch (New England Patriots)
XXXVIII (2004) Tom Brady (New England Patriots
XXXVII (2003) Dexter Jackson (Tampa Bay Buccaneers)
XXXVI (2002) Tom Brady (New England Patriots)
XXXV (2001) Ray Lewis (Baltimore Ravens)
XXXIV (2000) Kurt Warner (St. Louis Rams)
XXXIII (1999) John Elway (Denver Broncos)
XXXII (1998) Terrell Davis (Denver Broncos)
XXXI (1997) Desmond Howard (Green Bay Packers)
XXX (1996) Larry Brown (Dallas Cowboys)
XXIX (1995) Steve Young (San Francisco 49ers)
XXVIII (1994) Emmitt Smith (Dallas Cowboys)
XXVII (1993) Troy Aikman (Dallas Cowboys)
XXVI (1992) Mark Rypien (Washington Redskins)
XXV (1991) Ottis Anderson (New York Giants)
XXIV (1990) Joe Montana (San Francisco 49ers)
XXIII (1989) Jerry Rice (San Francisco 49ers)
XXII (1988) Doug Williams (Washington Redskins)
XXI (1987) Phil Simms (New York Giants)
XX (1986) Richard Dent (Chicago Bears)
XIX (1985) Joe Montana (San Francisco 49ers)
XVIII (1984) Marcus Allen (Los Angeles Raiders)
XVII (1983) John Riggins (Washington Redskins)
XVI (1982) Joe Montana (San Francisco 49ers)
XV (1981) Jim Plunkett (Oakland Raiders)
XIV (1980) Terry Bradshaw (Pittsburgh Steelers)
XIII (1979) Terry Bradshaw (Pittsburgh Steelers)
XII (1978) Harvey Martin (Dallas Cowboys) és Randy White (Dallas Cowboys)
XI (1977) Fred Biletnikoff (Oakland Raiders)
X (1976) Lynn Swann (Pittsburgh Steelers)
IX (1975) Franco Harris (Pittsburgh Steelers)
VIII (1974) Larry Csonka (Miami Dolphins)
VII (1973) Jake Scott (Miami Dolphins)
VI (1972) Roger Staubach (Dallas Cowboys)
V (1971) Chuck Howley (Dallas Cowboys)
IV (1970) Len Dawson (Kansas City Chiefs)
III (1969) Joe Namath (New York Jets)
II (1968) Bart Starr (Green Bay Packers)
I (1967) Bart Starr (Green Bay Packers)
NFL 2010, RÁJÁTSZÁS 
WILD CARD-MÉRKŐZÉSEK, 2011. január 8–9. 
AFC 
Indianapolis Colts (3.)–New York Jets (6.) 16–17
Kansas City Chiefs (4.)–Baltimore Ravens (5.)
7–30
NFC
Philadelphia Eagles (3.)–Green Bay Packers (6.)
16–21
Seattle Seahawks (4.)–New Orleans Saints (5.)
41–36
   
KONFERENCIA-ELŐDÖNTŐK, 2011. január 15–16.
AFC 
New England Patriots (1.)–New York Jets (6.)
21–28
Pittsburgh Steelers (2.)–Baltimore Ravens (5.) 31–24
NFC 
Atlanta Falcons (1.)–Green Bay Packers (6.) 21–48
Chicago Bears (2.)–Seattle Seahawks (4.) 35–24
   
KONFERENCIADÖNTŐK, 2011. január 23.
AFC
Pittsburgh Steelers (2.)–New York Jets (6.) 24–19
NFC
Chicago Bears (2.)–Green Bay Packers (6.) 14–21
   
SUPER BOWL (XLV), 2011. február 7.
Green Bay Packers (6.)Pittsburgh Steelers (2.)* 31–25
*Cowboys-stadion (Dallas)