Tyree Harrison szorításában, bravúrosan kapta el a labdát az XLII. Super Bowlon (Fotó: Action Images – archív)

JERRY KRAMER BLOKKJA AZ 1967-ES „ICE BOWLON”

Az 1967 szilveszterén játszott NFL bajnoki döntőben az egy évvel korábban az I. Super Bowlt megnyerő Green Bay Packers a Dallas Cowboyst fogadta. A tét az AFL-győztes elleni Super Bowlba jutás volt, de nem akármilyen körülmények között találkozott a két csapat. A levegő hőmérséklete mínusz 25 fok volt, az amerikaiak által a szélerősségből kiszámított hidegérzet (wind chill) pedig mínusz 44 fok.

NSO-SPORTLEGEK
Felejthetetlen meccsek, botrányhősök és hihetetlen sztorik minden mennyiségben – a SPORTLEGEK sorozat korábbi részeit itt olvashatja.

Minden idők leghidegebb mérkőzésének hajrájában a Cowboys 16 másodperccel a vége előtt 17–14-re vezetett, a Packersnek egy yardot kellett megtennie. Kétszer nem járt sikerrel, a harmadik próbálkozásnál viszont Jerry Kramer, a Green Bay tackle-je olyan energiával robbant előre, hogy két, magához hasonló dallasi falembert félretolt, és utat nyitott Bart Starr irányítónak a célterület felé.

Ez a játék máig úgy maradt meg az NFL-rajongók emlékezetében, mint „A Blokk”.

KRAMER (64) UTAT TÖR AZ IRÁNYÍTÓNAK – 2:50-TŐL
 

FRANCO HARRIS MENTÉSE AZ 1972-ES AFC-ELŐDÖNTŐBEN (IMMACULATE RECEPTION)

A Pittsburgh Oakland elleni győzelmét az NFL Films nemcsak minden idők legnagyobb játékának nyilvánította, hanem a legbotrányosabbnak is. Olyasmi ez az NFL számára, mint Geoff Hurst keresztlécről lepattanó labdája az 1966-os labdarúgó-világbajnokság döntőjében.

A Raiders 1:12 perccel a játékidő letelte előtt szerezte meg első pontjait a mérkőzésen, Ken Stabler touchdownjával 7–6-os vezetést szerzett. Az addig csak két mezőnygólt szerző Steelersnek pontot kellett szereznie a továbbjutáshoz, ám 22 másodperccel a vége előtt a saját 40 yardos vonalán negyedik és tíz következett. Az eleve halovány remény életben tartásához tíz yardot kellett megtennie a Pittsburghnek.

Terry Bradshaw irányító (posztján az első, aki négy Super Bowlt nyert) két védő szorításában el tudta dobni a labdát a Raiders 35 yardos vonalán felugró John Fuqua felé. A támadó éppen a labda érkezésekor ütközött össze Jack Tatum safetyvel, a labda visszapattant a 42 yardos vonalhoz, ahol az eredetileg blokkolással megbízott Franco Harris fullback még azelőtt elkapta a labdát, hogy földet ért volna (a pillanatot egy szobor őrzi a pittsburghi repülőtéren).

Harris ebből a lendületből meglódult, és a Raiders célterületéig futott, kiharcolva a Steelers történetének első playoffgyőzelmét (a csapat a következő fordulóban kikapott, de később négy Super Bowlt nyert a Bradshaw-féle maggal).

A játék két részletét máig vitatják: az egyik, hogy a földhöz ért-e a labda, miközben Harris megfogta. A másik, sokkal nagyobb vihart kavaró kérdés, hogy Tatum beleért-e a labdába, vagy Fuquáról pattant vissza – az akkori szabályok szerint csak az a támadó kaphatta el a labdát, aki először hozzáért a passz után, ezért nem mindegy, hogy Fuqua ütötte-e Harris felé. Sohasem derült ki biztosan az igazság, még a filmfelvételeken is máig vitáznak a szakemberek.

A „MAKULÁTLAN ÁTVÉTEL”
 

HERMAN EDWARDS FUMBLE-VISSZAHORDÁSA A NY GIANTS–PHILADELPHIA MECCSEN (CSODA A MEADOWLANDSBEN)

Ha valaki nem ért egyet százszázalékosan azzal, hogy a győzelemre álló csapat irányítói letérdelnek a mérkőzés utolsó percében, és „lefuttatják az órát”, érdemes végignéznie az 1978 novemberében a New York Giants–Philadelphia Eagles alapszakaszmeccsen történt jelenetet.

A New York-iak 17–12-re vezettek, fél perc volt hátra második és 13-nál, a Phillynek nem volt időkérése. A meccset közvetítő CBS tévétársaság kommentátorai már szinte elköszöntek, lefutott a stáblista, amikor a második kísérletnél Joe Piscarik irányító letérdelés helyett – állítólag a sportszerűség jegyében – megpróbálta Larry Csonkának adni a labdát. A magyar származású futó nem számított erre, a labda a földre került, Herman Edwards, az Eagles cornerbackje kapta el a labdát, és a célterületre vitte vissza, megnyerve a meccset a Phillynek.

HERMAN EDWARDS FUMBLE-VISSZAHORDÁSA
 

Azóta több játékot vagy mérkőzést is elneveztek Csoda a Meadowlandsbennek, egyet a legutóbbi alapszakaszban is, amikor a Philadelphia a mérkőzés utolsó hét és fél percében 31–10-es hátrányból fordítva nyert 38–31-re. Ahogy 32 évvel korábban Piscarikot, úgy most Matt Dodge puntert vonták felelősségre, mert 31–31-nél középre rúgta a labdát, és DeSean Jacksonnal így volt lehetősége visszafutni vele – kihasználta, és nyert az Eagles.

A FELTÁMADÁS MEGKORONÁZÁSA
 

JOE MONTANA ÁTADÁSA DWIGHT CLARKNAK AZ 1982-ES NFC-DÖNTŐBEN (THE CATCH)

Nemhiába hívják Comeback Joe-nak Joe Montanát, a nyolcvanas évek legnagyobb NFL-sztárját, aki számos mérkőzést hozott vissza a sírból a San Francisco 49ersnek, amellyel négy Super Bowlt nyert meg. Legemlékezetesebb játéka azonban nem valamelyik nagydöntőjéből való, hanem az 1982-es NFC-döntőből, csapata Dallas elleni fordulatos találkozóján.

A Dallas 27–21-es vezetésénél Montana 89 yardos támadást indított, 58 másodperccel a rendes játékidő lejárta előtt a Dallas hatyardosánál harmadik és három következett. A Cowboys védelme különös gonddal figyelt Freddie Solomonra, Montana első számú elkapójára, és az irányító előtti falat is hamar „ledöntötte”.

Montanának el kellett menekülnie a jobb oldalvonal felé, miközben Solomont lehetetlen lett volna megjátszani. Maradt Clark, aki kihasználta, hogy rá nemigen figyelnek. Csakhogy Montanára három óriási védő rontott rá, így kellett eldobnia a labdát (sokak szerint csak vaktában hajította el, és azért dobta magasan, hogy ne legyen interception, és még negyedikre is próbálkozhasson egyszer a Frisco, de ezt az érintett cáfolta). Clark az ujjai hegyével valahogy megszelídítette a magasan szálló labdát, és átvette a vezetést a 49ers.

Az egyik dallasi védő, Ed Jones azt mondta Montanának: „Éppen most győztétek le Amerika csapatát.” Mire Montana: „Akkor ti és egész Amerika leülhettek a tévé elé, és megnézhetitek a Super Bowlt.”

MONTANA GYŐZTES ÁTADÁSA CLARKNAK

ÓRALEÁLLÍTÁS HELYETT TOUCHDOWNPASSZ DAN MARINÓTÓL

Az 1994-es alapszakasz 13. játékhetében a New York Jets 24–14-es előnnyel kezdte meg a negyedik negyedet a Miami Dolphins ellen, a fordulatos záró játékrészben a Dan Marino vezette Dolphins egy touchdownnal feljött 24–21-re, és 2:34 perccel a vége előtt még egy utolsó támadást indíthatott.

Marino, aki addig 28 meccset nyert meg úgy, hogy csapata hátrányban volt a negyedik negyedben, hajszálpontos passzokkal juttatta egyre közelebb csapatát a hazaiak célterületéhez. 22 másodperccel a vége előtt első lehetőséghez jutott a Dolphins, és Marino mutatta, hogy az óra megállítása céljából az ilyenkor szokásos módon a földhöz fogja vágni a labdát.

Ahogy ilyen esetben mindig, a támadósor és a védelem is lazábban állt oda az akcióhoz, ám Marino nem dobta le maga elé a labdát, hanem felegyenesedett vele, és a jobb oldalon az end zone-ba futó Mark Ingram ölébe dobta.

A trükköt Marino magyar származású csereirányítója, Bernie Kosar találta ki.

MARINO TRÜKKJE 5:10-TŐL

JOHN ELWAY HELIKOPTERREPÜLÉSE A XXXII. SUPER BOWLON

A XXXII. Super Bowlt 1998 januárjában a Denver és a Green Bay játszotta egymás ellen. A meccsen a három addigi Super Bowljából mindet elveszítő John Elway és az előző idényben bajnoki címet szerző Brett Favre csapott össze. A legemlékezetesebb játék a Broncost győzelemre vezető Elway nevéhez fűződött, és Helikopter néven marad örökké emlékezetes.

A harmadik negyed végén 17–17 volt az állás, amikor a Denvernek a Green Bay end zone-jához közel hat yardot kellett megtennie a támadás folytatásáért. Elway hiába keresett társat, senkinek sem tudott passzolni, így hát megindult, és maga futott el a Packers ötyardosáig. Méghozzá úgy, hogy bevetődött az első kísérlethez szükséges területre, a fehér mezes védők pedig úgy ütköztek vele, hogy 180 fokot pördült a saját tengelye körül a levegőben. Ez az irányítókra nem jellemző vakmerőségről bizonyságot tévő jelenetsor feltüzelte a csapattársakat, és a támadást touchdownnal fejezte be a Broncos, amely 31–24-re megnyerte a mérkőzést is.

ELWAY VAKMERŐ REPÜLÉSE

MIKE JONES SZERELÉSE AZ EGYYARDOS VONALON A XXXIV. SUPER BOWLON

Tizenegy éve Atlantában rendezték meg a Super Bowlt, amelynek hajrájában a St. Louis Rams 23–16-os előnnyel állt a Tennessee Titansszel szemben. A Rams offenzív edzője, Mike Martz által Kurt Warner irányítóra épített támadóegysége hihetetlen hatékonyságáról volt híres, külön becenevet is kapott: The Greatest Show on Turf. Ennek ellenére a 2000 januárjában megrendezett finálé legemlékezetesebb jelenete a védelemhez fűződött, pontosabban Mike Jones linebackerhez.

A 16–0-ról egyenlítő, majd a meccs hajrájában ismét hátrányba kerülő Titans hat másodperccel a vége előtt utolsó lehetőséget kapott az egyenlítésre és a hosszabbítás kiharcolására: a St. Louis tízyardos vonalánál indult az akció, a néhai Steve McNair megkapta a labdát, és Kevin Dysonhoz passzolt, akinek az ötyardos vonaltól kellett volna a célterületig futnia.

Ám Jones remek vetődéssel megragadta az elkapó lábát, és a földre vitte. Hiába próbált meg Dyson a vonalig nyújtózkodni a labdával, mire ez sikerült neki, a csípője és a térde is leért a földre, és véget ért az akció. A Rams Mike Jonesnak köszönhetően egy yarddal nyert a Titans előtt – a Tom Hanks-féle Számkivetett című filmben a négyéves hányattatás után a civilizációba visszatérő főszereplőnek ezt a jelenetet emlegetik fel, mint az egyik legfontosabbat, amiről lemaradt távolléte során.

SZERELÉS EGY YARDDAL A CÉLTERÜLET ELŐTT

FELEMELŐ ÉS LESÚJTÓ PILLANATOK A SAINTS ELMÚLT ÉVTIZEDÉBŐL

A tavaly Super Bowlt megnyerő New Orleans Saints elmúlt évtizedéből két jelenetet emelünk ki.

Az első 2003 decemberében történt a Jacksonville elleni találkozón. Hét másodperc volt hátra, a Jaguars 20–13-ra vezetett, és a Saintsnél volt a labda a saját 25 yardos vonalán. Aaron Brooks irányító előredobta a labdát a félpályához Donte Stallworthöz, akinek esélye sem volt a célterületig futni vele.

Elkezdődött az ilyenkor szokásos, ám a legritkább esetben eredményes passzolgatás. Stalklworth után további három Saints-játékos birtokolta a labdát a játék során, Michael Lewis, Deuce McAllister és a végül a célterületig futó Jerome Pathon is szabályosan, hátrafelé adott labdát kapott meg (a touchdownját Brooks blokkja segítette).

Az egyenlítéshez John Carney jutalompontja kellett, de a rúgó elvétette a kísérletet – ez legalább annyira hihetetlen volt, mint előtte a TD.

PARÁDÉS TÁMADÁS UTÁN ELKÉPESZTŐ BAKLÖVÉS

A másik eset a Katrina hurrikán pusztítása utáni első, Louisiana Superdome-ban játszott mérkőzésen történt meg. Az Atlanta volt a vendég, a Falcons első támadása az elképesztő zajban nem járhatott sikerrel, így puntolás következett: Michael Koenen kísérletébe azonban belevetődött Steve Gleason safety, a lepattanó labdát pedig az atlantai célterületen szelídítette meg Curtis Deloatch.

A meccset 23–3-ra megnyerte a New Orleans, amely ezzel elindult felfelé, és feltámadása tavaly februárban a Super Bowl-diadallal vált teljessé.

AZ ELSŐ PONTOK AZ ÚJJÁÉPÍTETT SUPERDOME-BAN

ELI MANNING PASSZA DAVID TYREE-NEK A XLII. SUPER BOWLON (THE HELMET CATCH)

A sportággal az utóbbi években megismerkedő magyarországi NFL-közönség számára talán a három évvel ezelőtti David Tyree elkapás a legemlékezetesebb játék. A XLII. Super Bowl hajrájában 14–10-re vezetett a New England a New York Giants ellen, és az utolsó támadásból csupán 1:15 perc volt hátra, amikor a Giants a saját 44 yardos vonalánál harmadik és ötnél járt.

Manning shotgunformációból indulva kapta meg a labdát, de óriási nyomás alá került. Richard Seymour, Jarvis Green és Adalius Thomas is majdnem sackelte, de az irányító rejtélyes  módon kiszabadult a vállát és mezét is ráncigáló hatalmas védők közül, és a saját 34-eséről végül megcélozta Tyree-t, aki a pálya közepén, a Patriots 25-ös vonalánál Rodney Harrison szorításában várta az átadást.

Két kézzel megragadta a labdát, de Harrison kiverte a kezeiből – csakhogy Tyree utánakapott, és a sisakját támasznak használva végül úgy ért földet, hogy a labda a birtokában maradt, nem ért le. A Giants által elsősorban a speciális egységben használt, az alapszakasz során mindössze négy elkapást és 35 yardot jegyző Tyree lehetővé tette a támadás folytatását, és végül Manning Plaxico Burressnek adott passzával a Giants megnyerte a Vince Lombardi-trófeáét. Ez a meccs azonban nem a győztes TD-ről, hanem annak felvezetéséről marad emlékezetes.

MANNING SZABADULÁSA ÉS TYREE ELKAPÁSA

Zárásként megmutatjuk az idei Super Bowl két résztvevőjének egy-egy játékát a mostani szezonból.

A Pittsburgh esetében a Baltimore elleni idegenbeli alapszakasz-mérkőzést elevenítjük fel, az idény legjobb védőjének megválasztott Troy Polamalu nagyrészt ennek a szerelésének köszönhette elismerését. Az ellentámadásból a Steelers touchdownt szerzett, és megnyerte a meccset.

POLAMALU LETAGLÓZZA FLACCÓT

A Green Baytől a San Francisco elleni, ugyanezen a hétvégén történt akciót mutatjuk meg. Az egyedi, kék-sárga mezben játszó Packers a harmadik negyedben támadott, Aaron Rodgers hosszú passzal találta meg Donald Drivert, aki, miután a célterülettől 40 yardra elkapta a labdát, három védőt rázott le magáról, és újabb három kaliforniaival a nyakán zuhant be az end zone-ba.

RODGERS INDÍTJA A LEDÖNTHETETLEN DRIVERT