Kisebb intenzitás, növekvő precizitás – így alakult át Nagelsmann-nal a Bayern

Míg elődjét, Hans-Dieter Flicket eleinte csak tűzoltónak szánták, s ezzel együtt ért el szenzációs eredményeket a Bayern München élén, Julian Nagelsmannt rögvest 2026 nyaráig szóló szerződéssel nevezték ki Herbert Hainer klubelnökék. Ha ez önmagában nem srófolta volna egekbe az elvárásokat, a bajor együttes világrekordot jelentő 20–25 millió euróért cserébe vásárolta ki az RB Leipziggel kötött szerződéséből...

A gegenpressing miatt azonban nem kellett aggódni: Nagelsmann a stuttgarti iskola másodgenerációs követőjeként nem is tud nem letámadásban gondolkodni. A városi rivális 1860 München utánpótlásában pallérozódó exvédőnek anno a Ralf Rangnick által „kinevelt” Thomas Tuchel volt az edzője Augsburgban. Amikor Nagelsmann játékoskarrierje térd- és porcsérülések miatt 21 esztendős korában véget ért, Tuchel pont úgy karolta fel az edzői pálya iránt érdeklődő ifjút, mint tette ővele a kilencvenes években Rangnick.

Az azonban kulcskérdésnek tűnt, hogy a 34 éves szakvezető filozófiája és a sokat emlegetett Bayern-DNS vajon miként passzol majd egymáshoz. A legtöbb szakírót és szurkolók az foglalkoztatta, hogy a TSG Hoffenheimnél és az RB Leipzignél előszeretettel alkalmazott háromvédős rendszere miként válhat be az emberemlékezet óta négy védővel futballozó – az akadémiáján is ebbe a védelmi rendszerbe nevelő – bajor csapatnál.

A válasz egy épp időben összeállt hibridrendszer lett, amely labda nélküli játékban valóban négy védős felállást jelent, labdával viszont háromvédős hadrenddé alakul át. Az új mozgásokat követelő játékelképzelést vérverejtékkel, ám viszonylag gyorsan tette magáévá a müncheni keret. A felkészülési időszak nem alakult fényesen, a Mönchengladbach elleni, augusztus 8-ai bajnoki rajtot megelőző négy „barátságos” meccsén nyeretlen maradt a Bayern (vereség a Kölntől, döntetlen az Ajax Amszterdammal, vereség a Gladbachtól végül újabb zakó, ráadásul 3–0-s a Napolival szemben). Ám amint fontossá vált az eredmény, megérkezett a szükséges teljesítmény is: a Borussia elleni döntetlent zsinórban öt győzelem követte, a csapat hat forduló alatt 20 gólt ért el – Nagelsmann pedig mindössze a harmadik olyan edző lett a bajorok történetében, aki ennyire jó rajttal tudott debütálni a csapat kispadján.

A folyamatot gyorsította, hogy a tréner Münchenben sem engedett az elsőre szokatlannak tűnő, ám a Hoffenheimnél és a Leipzignél már bevált módszereiből. Minden edzést drónokkal rögzíttet, a pálya szélére pedig kijelzőket telepíttetett, hogy bármikor megállíthassa a munkát és ott helyben, a felülnézetes képek segítségével elmagyarázhassa, kijavíttathassa az esetleges helyezkedési hibákat.

LABDAKIHOZATAL ÉS TÁMADÁSÉPÍTÉS

A Bayernnél a labdakihozatalokra két domináns forgatókönyv volt megfigyelhető az ősszel. Az egyik verzióban – amikor az ellenfelek megpróbálják letámadni őket – a jobb-bekk (az évad elején inkább Josip Stanisic, az ősz második felében inkább Benjamin Pavard) amolyan harmadik középhátvédként húzódik be. Ekkor a jobb szélső középpályás, általában Leroy Sané vagy Serge Gnabry kicsit visszalép, nyitva a jobb szárnyat, míg bal oldalon, az eredetileg balbekként futballozó Alphonso Davies elindul előre, várva az indítást. A kanadai szélső előrelódulására természetesen reagál az eredeti bal szélső is (többnyire Gnabry, Kingsley Coman vagy Jamal Musiala), aki az oldalvonaltól a pálya tengelye felé, azon belül is a tizenhatos előtti félterületbe mozog. A támadó középpályán Müller minimálisan visszamarad, ezzel biztosítva játékkapcsolatot a két védekező középpályással, alapesetben Leon Goretzkával és Joshua Kimmichhel (a koronavírus miatt aztán Kimmich helyén Musialával, Corentin Tolissóval és Marc Rocával is találkozhattunk ezen a poszton). A 4–2–3–1-es felállásból induló Bayern szerkezete ekkor leginkább (a Nagelsmann által úgy kedvelt) 3–5–2-re hasonlít.

Ha a labdát áthozták a félpályán, ismét módosul a játékosok alap pozíciója, hasonló helyezkedést vesznek fel, mint amikor presszió nélkül kezdhetik a labdakihozatalt. Ekkor a Bayernt leginkább egy 2–3–4–1-es szerkezettel lehetne jellemezni. A két középső védő marad a posztján, a szélsők közül a jobb oldali (ismét csak Stanisic vagy Pavard) húzódik egy sorral előrébb a két védekező középpályás mellé. Ezzel az eredetileg jobbra helyezkedő hatos (Kimmich, nélküle viszont sokszor épp Goretzka) teljesen a pálya tengelyébe kerül, ahonnan amolyan mélységi irányítóként osztogathatja a labdákat vagy dönthet éppen úgy, hogy egy 20-30 méteres labdavezetéssel maga viszi fel azt a támadó harmadba.

A bal szélen Davies ismét csak sokkal offenzívebb a jobb oldali védőtárssal szemben: egészen a bal szélső posztjáig húzódik előre, ahonnan középre belép az alap szélső támadó (Gnabry/Coman/Sané). A tizenhatos előterében ezzel kialakul a Flick által is gyakran használt, szabadon forgatható trió, többnyire Gnabryval, Thomas Müllerrel és Robert Lewandowskival, akik közül bár az esetek többségében egyértelműen a lengyel a csúcsék, a két, a tizenhatos előtti félterületekből induló társsal bármikor helyet cserélhet. A jobb szélről Sané próbálhat beindulni a 16-oson belülre megosztva a védők figyelmét és új ziccerpassz-lehetőségeket teremtve (egy statisztikai mutató szerint a Bayern úgy szerzi a góljait, hogy átlag 4.4 embere helyezkedik a büntetőterületen belül, míg a legtöbb csapatnál ez a szám a hármat sem éri el) vagy a sebességét kihasználva törhet a kapuvonal irányába és próbálkozhat onnét egy beadással, ha megkapja a labdát.

Ebből is látszik, hogy a kapust leszámítva minden futballistának legalább kettő, de inkább három-négy posztja lehet a pályán a játékhelyzettől és az ellenféltől függően.

HANGYÁNYIT KISEBB INTENZITÁS, JÓVAL NAGYOBB PRECIZITÁS

Hansi Flick regnálása alatt a pressing mindenekfelett állt.

A Niko Kovac leváltása után 2019 őszén pályaedzőből előlépett vezetőedző az első (csonka) idényében mindent vitt ezzel a felfogással (bajnoki cím, kupagyőzelem, Bajnokok Ligája-siker). A Bayern egyszerűen átgázolt az ellenfelein, legyen szó a Bundesligáról vagy a Bajnokok Ligájáról (remek példa erre a Barcelona elleni 8–2 a negyeddöntőben). A második idényre azonban már kiütköztek a taktika hátrányai is. A bajoroknál megszaporodtak a sérülések (a klubvezetés a Covid-helyzet miatt már elve nem úgy erősítette – mélyítette – a 2020-as sikercsapat keretét, ahogyan azt Flick szerette volna), egyre több lett a csapatjátékon belüli ki nem kényszerített hiba, ezek pedig összességében a kapott gólok számának jelentős növekedéséhez, így pedig el-elszórt pontokhoz vezettek.

Míg Flickkel a 2019–2020-as idényben 2.67 pontot átlagolt a Bayern, addig a 2020–2021-es idényben 2.29 pontra esett vissza a mutató. A Nagelsmann-féle csapat ismét ellentmondást nem tűrő sebességre kapcsolt, s bár akadt két botlása a ligában (Frankfurt, Augusburg – két 2–1-es vereség) no meg egy orbitálisan nagy beégése a kupában (Mönchengladbach, 0–5), így is 2.53 pontot hoz 90 percenként (ez jelen pillanatban jobb, mint Flick 58 bajnokin elért átlaga – 2.45).

A Liverpoolt a gegenpressinggel csúcsra juttató Jürgen Klopp jobbkezének számító Pepijn Lijnders a The Athleticnek adott korábbi interjújában a következőképpen foglalta össze az állandó letámadáshoz szükséges taktikai hátteret: „A legnagyobb erősségünk az, hogy mindig együtt vagyunk. Úgy értem, a csapat mindig együtt mozog a pályán – a szervezettségünket, az egymás közötti távolságokat figyelembe véve. Ez az egyetlen módja annak, hogy egy agresszív pressinget játszó csapat legyünk. Ha hibádzik a szervezettség, ha nem megfelelők a távolságok, ez esélytelen. Ezen a területen fejlődtünk a legtöbbet. Bárhol folyjon a játék, együtt cselekszünk, kompakt együttesként, labdával vagy anélkül.”

Az előző idényben látott Bayern egyik legnagyobb gyengéje a kontrák elleni védekezés volt. Mivel a Flick által játszatott rendkívül intenzív pressing rendkívül magasan meghúzott védelmi vonalakkal járt együtt, óriási területek nyíltak a csapat mögött, sőt, a nagy rohanás miatt sokszor a csapatrészek között is. A mostani együttes azonban nem küzd ezzel a „betegséggel”, ezt a csapatjátékot érintő több, de apróbbnak nevezhető változással érte el Nagelsmann.

Csökkentendő a hátuk mögötti területeket, a müncheniek ebben az évadban mélyebben védekeznek – de még így is a kapujuktól mért majd' 44 méteren veszik fel a labdás ellenfeleket (Flick első idénye végén 45.5 méteres átlaggal voltak Európa topligáinak legmagasabban védekező csapata) –, kevesebb labdát adnak el, így pedig összességében jóval kevesebb kontrával kell szembenézniük.

Mivel a csapatrészek mélyebben helyezkednek, a bajorok labdabirtoklási területeloszlása konzervatívabb lett. Míg Flick irányítása alatt a 2019–2020-as idényben lejátszott bajnokikon a labdaérintések több mint 30 százaléka esett a támadó harmadba, addig az előző idényben 28.3, a mostaniban pedig 27.2 százalék. Nagelsmann csapata a támadó és a középső harmadban is egy-egy százalékkal hoz kisebb értékeket, arányaiban ennyivel többet járatja a labdát most a védelem. Ám érdemes megjegyezni, hogy így is több(!) labdaérintéssel futballozik az ellenfél térfelén a Bayern, mint tette azt egy éve.

A GEGENPRESSING ÉL ÉS VIRUL – EURÓPA-SZERTE

A letámadás intenzitásának minimális csökkenése a többi közt azért fér bele, mert a bajorok ebben a kiírásban pontosabban passzolnak (85.1%) és többet birtokolják a labdát (63.4%), mint az előző évadban. Szintén több helyzetet alakítanak ki és fejeznek be gólszerzési kísérlettel – azaz csökkent az elvesztett labdáik száma, ezért kevesebbet is kell visszaszerezni.

A támadásépítés is lassult minimálisan (1.52 méter/másodpercről 1.48-ra csökkent a labda a pálya hossztengelye szerinti előrehaladása), mindez annak a jele, hogy valamivel rövidebb, és kisebb kockázattal járó passzokkal operálnak a bajorok. Cserébe meccsenként legalább eggyel több olyan akciójuk van, amikor tíznél többször érnek labdához az ellenfél térfelén és eljuttatják azt a tizenhatosig (nem véletlen az sem, hogy miközben a labdaérintéseik aránya az ellenfél térfelén minimálisan csökkent, a tizenhatosukon belül nőtt). Megint csak kevesebb lehetőség a riválisoknak a kontrázásra.

Összességében a kapott góljaik száma jelentősen csökkent (1.3-ról 0.94-re 90 percenként), míg a csapaton belüli egyensúly, a kisebb rohanást követelő, de így pontosabb támadójáték javulásával 2.91-ről 3.18-ra nőtt a meccsenként szerzett gólátlaguk. Nagelsmann csapatát unalmas labdajáratással semmiképpen sem lehet vádolni: meccsenként átlag 20 gólszerzési kísérlete akad, ezen fejesek és lövések közül pedig mintegy nyolc pontos is szokott lenni.

Mint említettük, a mélyebb védekezés együtt jár a letámadás mértékének csökkenésével. A csapat PPDA-mutatója – ez a szám mutatja, hogy egy adott együttes hány passzt enged az ellenfeleinek a támadásépítésben, mielőtt szereléssel vagy labdaszerzéssel megakasztaná azt – természetesen romlott (9.5-ről 10.6-ra – de a Bundesligában még így is ez a harmadik legjobb mutató féltávnál). A riválisok ugyanakkor – pont azért, mert összességében kevesebbet birtokolják a labdát – kevesebb akciót indítanak és még kevesebbet visznek végig lövéssel/fejessel befejezve a Bayern ellen (míg az előző idényben majdnem 10, addig a jelenlegiben „csak” 8.8-szor találják el Manuel Neuer kapuját 90 percre átlagolva). Vagyis hiába passzolhatnak minimálisan többet a müncheni térfélen egy-egy akció során, meccsenként így is kevesebb időt töltenek ott labdával.

Lehet, később kezdik a letámadást, ám annál hatékonyabban teszik azt Nagelsmann tanítványai. Az öt európai topligában nincs még egy klub, amely annyi labdavesztést tudna kikényszeríteni az ellenfeleiből azok kapujától 40 méteren belül (high turnovers), mint a Bayern. Az egyetlen klub, amely tartja egyáltalán a lépést, az a Liverpool. Az angol bajnokság második helyén álló Mersey-parti együttes mellett csak német élvonalbeli klub szerepel az első ötben. Csupán a hatodik helyre fér oda olyan csapat, melynek edzője nem játszott vagy dolgozott korábban a Bundesligában (PSG, Mauricio Pochettino). Az európai topligákban a harmadik legtöbb HT-vel rendelkező Leipzig példája azonban azt is jól mutatja, nem elég magasan letámadni, a megszerzett labdákból tudni kell a kapu elé kerülni, ott pedig gólra is váltani a lehetőségeket...

Persze nem mindenkinek van Lewandowski- vagy Mohamed Szalah-szintű befejezőembere.

LEWANDOWSKI TÜNDÖKÖL, DE MÜLLER A KULCS

Lewandowski ezúttal is tündököl: 17 bajnokin 19, minden sorozatot figyelembe véve 25 tétmeccsen 30 gólnál jár az idényben. Nem véletlen, hogy ősszel újabb megdönthetetlennek hitt Gerd Müller-csúcsokat adott át a múltnak (miután az előző idényben túlszárnyalta a nemzet bombázójának 40 gólos Bundesliga-rekordját). Szeptemberben a Bochum ellen lőtt góljával zsinórban a 13. hazai pályán lejátszott német bajnokiján tudott eredményes lenni, korábban Gerd Müller és Jupp Heynckes 12-vel volt a legjobb. Decemberben beérte Müller naptári évben lőtt 42 gólos Bundesliga-csúcsát is, majd a téli szünet előtti utolsó fordulóban a Wolfsburg ellen szerzett találatával le is hagyta azt (43). S járhatna ennél is előrébb, ám nyár óta épp ő találta el a legtöbbször, szám szerint négyszer a kapualumíniumot a Bundesligában.

Ám Lewandowski korántsem lehetne ennyire eredményes, ha a Sané, Gnabry, Thomas Müller trió nem dolgozna ennyire hatékonyan alá. A hármasból is kiemelkedik Thomas Müller. A 32 esztendős bajor 17 bajnokin 20 kanadai pontot hozott össze, öt gól mellett 15 gólpasszt jegyez. Mindezt úgy, hogy a helyzetminőség-mutatók alapján elvárható gólpasszainak száma mindössze 7(!), azaz sokszor olyan szituációkból is gólra váltott kulcspasszokkal tudott előrukkolni, amilyenekből messze nem lenne elvárható. Az ő passzai után jött közvetlenül a legtöbb gólszerzési kísérlet (47), ő passzolta be a tizenhatoson belülre a legtöbbször pontosan a labdát (37) és övé a legtöbb pontos beadás, centerezés is csapaton belül (14 – a pontrúgásokat nem számítva). Az öt topligát tekintve senki sem alakított ki annyi gólszerzési lehetőséget, mint ő.

Müllernek minden esélye megvan arra, hogy új gólpasszrekordot állítson fel a Bundesligában – a jelenlegit is ő tartja, a 2019–2020-as idényben 21 assziszt került a neve mellé. Sőt, még azt is megkockáztathatjuk, hogy 2008-as debütálása óta még sosem volt ilyen hatékony a játéka: Pep Guardiola irányítása alatt 148 meccsen 0.95 kanadai pontot ért el 90 percenként, Flick alatt 81 meccsen 0.91-et. A többi edzővel 0.7 fölé is csak egyszer, még Jupp Heynckes BL-győzteseivel jutott el. Ehhez képest ebben az idényben 0.97-en áll az átlaga 26 tétmérkőzést követően...

Hogy rengeteg melót tesz a meccsekbe nem is kérdés: szintén a 110-szeres válogatott támadó futotta ősszel a legtöbbet a Bayernben (175.1 kilométer a 17 meccsen, ezzel a ligában a 15., a csapaton belül Müller mögött a második: Davies 159.6 km)

A kiemelkedő teljesítmények között érdemes még megemlékezni Lucas Hernandez labdabiztosságáról. A korábban sokat kritizált, 2019-ben klubrekordot jelentő 80 millió euróért szerződtetett francia bekk próbálkozott csapaton belül a második legtöbb passzal (1096) teszi mindezt a német élvonal második legjobb pontosságával (93.17 százalék). Csupán a Mönchengladbachban futballozó Nico Elvedi előzi őt (96.12 százalék), ám a svájci bekk több mint 200 sikeres átadással marad el tőle (kevesebbet is játszott).

A támadásépítések segítésében, a gyors átmenetekben Davies adottságai kiemelkedők: 515 őszi sprintjével kimagaslik a mezőnyből. A második legtöbb sprintje a hoffenheimi David Raumnak (494), a harmadik legtöbb a lipcsei Christopher Nkunkunak volt (490) a Bundesliga őszén.

EGYELŐRE AZ SEM GOND, HOGY NEUER NINCS KLASSZIS FORMÁBAN

Ilyen csapatjáték mellett még az is belefér, hogy Manuel Neuernek különösebben ne legyen jó idénye. A 35 éves kapusikon 68.6 százalékos védési hatékonyságon áll, amely – ha nem javul jelentősen – a harmadik leggyengébb idénymutatója lehet karrierje során. Az eddigi 16 és fél Bundesliga-évadában a 2018-2019-es kiírásban volt a legrosszabb a védési hatékonysága (60.8 százalék), míg az előző idényben a második leggyengébb (67.5 százalék).

A lövésminőségek alapján (PSxG) még csak a bravúrok sincsenek meg, 2.8 góllal többet kapott, mint az ellenfelek pontosságából fakadna (13.2). Az előző idényben ezen statisztikai mutató alapján 2.2, az azt megelőzőben 2.5 gólt tudott elkerülni Neuer remek védései miatt a Bayern. A 2018–2019-es idény ilyen szempontból is mélypont a karrierjében, akkor 5.5 góllal kapott többet, mint az ellenfelek PSxG-mutatójából következett volna.

Mindez egyúttal azt jelenti, hogy a Bayern védekezésében még a jelenlegi számok mellett is akad egy nagy, kiaknázatlan potenciál... Ez, ha más nem, a Bajnokok Ligája legjobb tizenhat csapata közt még jól jöhet.

TRIPLÁZÁS HELYETT JÖHET A BAJNOKI CÍM ÉS A BL-SIKER?

„Nagelsmann kellően okos volt ahhoz, hogy ne rúgjon fel mindent Münchenben és inkább a meglévő alapokat gondolja tovább a saját szájíze szerint” – mondta még szeptemberben a Bundesliga hivatalos honlapjának Lothar Matthäus. A Bayern München korábbi csapatkapitánya, a magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya akkor azt jósolta, a klub a végsőkig harcban lehet majd a triplázásért, azaz az egy idényen belül elhódított bajnoki, kupa- és BL-sikerért. Az október végén – a Bayern kupatörténetének legnagyobb vereségével – eldőlt, hogy triplázás nem lesz.

A duplázásra azonban – látva a számokat – valódi esélye lehet Julian Nagelsmann csapatának.

„A Bayern lényegében egyszerre támad és védekezik – minden egyetlen organikus folyamat része. Mindez apró, de meghatározó változtatások eredménye, amelyek teljes körű teljesítménynövekedéssel jártak – írja a müncheniek jelenéről Raphael Honigstein a The Athletic elemzője. – A csapat ismét a meccsenként várt három gól felett áll, pont, mint a 2019–2020-as idényben. Miközben védekezésben is visszatértek a Flick-éra első hónapjaiban látott szilárdsághoz.”

„Nagelsmann kétségtelenül profitált néhány olyan tényezőből, ami nem rajta múlt, ilyen pár igencsak gyengén teljesítő hazai és nemzetközi ellenfél, a pocsék formában futballozó Hertha, a Leipzig és Barcelona. Ugyanakkor részben eloszlatta a keret mélységével kapcsolatos idény előtti kérdéseket. Tizennégy-tizenöt hasonló szintet képviselő játékos áll a rendelkezésére, akiket a Bundesligában megmaradt öt cserelehetőségnek köszönhetően megfelelően tud forgatni. Ha az alapcsapatból minél többeket meg tud őrizni fitten, egészségesen, nehéz elképzelni, hogy túl sok olyan ellenfél akadna, akikkel megszenvedjenek” – szól az óvatos predikció.

Hogy valóban így lesz-e, legkésőbb 2022 májusában kiderül.