Egyen inkább több szalonnát – a „falábú” Robert Lewandowski esete a fafejű edzőkkel

Az izlandi Eyjafjallajökull vulkán sokak életét megváltoztatta, többek között Robert Lewandowskiét is. A térségben 2009 végén észleltek szeizmikus aktivitást, ami 2010. március 20-án kisebb kitöréshez vezetett. A második már – a levegőbe kerülő por és hamu miatt –járattörléseket vont maga után az európai légi közlekedésben, így több millió utas választott más lehetőséget. A tűzhányó működése miatt volt kénytelen a Barcelona busszal utazni Milánóba az Inter elleni BL-elődöntő első mérkőzésére – 3–1-re az olasz gárda diadalmaskodott, majd kétgólos előnyéből egyet a visszavágón is megtartott –, míg Lewandowski Angliába szerződése az elhalasztott repülőút következtében esett kútba. A lengyel csatárnak ugyanis egy hete maradt átgondolni a Blackburn ajánlatát, végül a német Borussia Dortmund mellett döntött 2010-ben. A siker felé vezető út azonban buktatókkal volt kikövezve...

A szülői hátterére nem lehetett panasz, a kis Robert sportos karrierje már születésekor elrendeltetett. Édesapja dzsúdóbajnokként, később labdarúgóedzőként kereste a kenyerét, édesanyja röplabdajátékos volt. Gyermekük különféle küzdősportokkal próbálkozott, majd asztaliteniszezett, de örök szerelme a futball-labda maradt. Szerencsésnek vallotta magát, hiszen meríthetett a többi sportágból: a tornának köszönhetően hajlékonnyá vált, a karate meg segített a feszültség levezetésében. Ugyanakkor egy percig sem volt kérdés, hogy a labdarúgást és a helyi klubot, a Varsovia Warszawát választja kilencévesen, majd a Delta Warszawánál is lehúzott hét esztendőt.

„Az első edzőpályámat a mezőn jelöltem ki, jellegzetes volt, mert csak néhol nőtt rajta fű  – nosztalgiázott Lewandowski a FIFA Év legjobbja-díjátadón – Csapattársaimmal akkor szórakoztunk a legjobban, amikor szakadt az eső. Nem foglalkoztunk vele, milyen minőségű a pálya, és az sem zavart minket, hogy a csuromvizes ruháinkban kellett hazautaznunk. Mindenáron szerettem volna a szabadban lenni és azt tenni, amit a legjobban szeretek a világon. A futball mindig is a legnagyobb szenvedélyem volt, az edzések után két órát gyakoroltam szélben és esőben a kertünkben, gyakran addig, amíg be nem sötétedett.”

A Delta Warszawában szúrta ki a Legia, de hiába fűzött hozzá vérmes reményeket az egyesület, a klub akadémiáján nem vált be. Gyorsan a kritikák kereszttüzébe került, csapattársai sem kímélték az ott töltött egy éve alatt, gyakran csúfolták a vékony támadót, aki nem véletlenül lelt később menedékre a konditerem hűvös magányában.

„A lábai pálcikákra hasonlítottak, erősködtem, hogy kezdjen valamit az életével, mert sohasem válik belőle labdarúgó    – mondta Krzysztof Sikorski, a Varsovia Warszawa akkori trénere a Bundesliga hivatalos honlapjának. – Azt javasoltam neki, hogy egyen sajtos-sonkás szendvicset, és minél több szalonnát reggelire. Emlékszem, az egyik idényünkben százötvennyolc gólt szereztünk, több mint a fele fűződött a nevéhez. Még akkor sem gondoltam, hogy később befuthat.”

A Legiánál hasonlóan vélekedtek a 17 éves játékosról, akinek életet makacs sérülés is nehezítette. Amikor eltanácsolták az akadémiáról, megtapasztalhatta, hogy a professzionális labdarúgásban nincs helye érzelmeknek. Fel is adhatta volna a sorozatos kudarcok után, ehelyett felépítette magát. A dacos tinédzser a harmadosztályú Znicz Pruszkówban gólkirály lett, oroszlánrészt vállalt a feljutásból. Második idényében sem változtatott a bevált recepten, és az újabb osztályváltás során sem szereztek nála több gólt. A Legiánál megbánták, hogy lemondtak róla, és csalódottságukat csak tetézte, hogy korábbi futballistájuk a rivális Lech Poznant választotta. Mondhatni, új egyesüle­tében a régi nótát kellett hallgatnia.

„Egy fiú falábakkal? Ne vicceljünk már, inkább adták volna nekem a benzinpénzt, többre mentünk volna, minthogy feleslegesen ideutaztatjuk a kölyköt!”  – idézi Franciszek Smudát a lengyel Przeglad Sportowy. A Lech Poznan akkori szakvezetője nem fogta vissza magát 2008-ban, amikor életében először meglátta a vékonyka csatárt. Ezek után a Legia Warszawa sportigazgatója gondolta, hogy a sajtó segítségével megalázza egykori játékosát.

„Kinek van szüksége Robert Lewandowskira, amikor szerződtettük Mikel Arruabarrenát a Tenerifétől?”  – tette fel a kérdést Miroslaw Trzeciak. A spanyol csatár egyébként tíz tétmérkőzésen jutott szóhoz Lengyelországban, és egyetlenegyszer sem talált kapuba...

Eközben Lewandowski a Lech Poznanban bizonyított kritikusainak. A lengyel első osztályban eltöltött évek alatt megtanult alázattal, összeszorított fogakkal küzdeni a helyéért, második évében gólkirályi és bajnoki címig jutott. Az edzőteremben töltött órák önbizalommal vértezték fel, a saját bőrén tanulta meg, hogy ne foglalkozzon másokkal.

„Alacsony és vékony voltam, a társaim minden gyakorlás után kigúnyoltak a hátam mögött      – idézte fel Lewandowski. – Az edzőim többsége bátorítás helyett arra próbált ösztönözni, hogy inkább hagyjam abba játékot. Sohasem adtam fel, akkor is hittem magamban, amikor a Legiától eltanácsoltak. Csupán tizenhét voltam, ráadásul akkor veszítettem el az édesapámat. Sérülten feküdtem az ágyamban, és értetlenkedtem. Naivan azt feltételeztem, a klubom nem engedi el a kezem, és meghosszabbítja a szerződésemet. Nem így történt, csúnya elválás lett a vége. Talán köszönetet kellene mondanom a kritikusaimnak, mert megedzették a lelkemet.”

Szó se róla, sokáig meg kellett küzdenie a sztereotípiákkal. A Bayern München világklasszisa több interjújában kifejtette, nem hitt benne, hogy lengyelként sikeres játékos válhat belőle. A németországi szerződése aláírása előtt a Genoánál is törékenynek találták a testalkatát, úgy gondolták, nem veheti fel a versenyt az olasz élvonal hátvédjeivel. A visszautasítások elbizonytalanították, és nyílt titok, hogy Dortmundban azért nem ő kereste a legtöbbet, mert a BVB vezérkara nem akart külföldi futballistát a fizetési rangsor elejére emelni. Pedig küzdeni tudásának és mindent elsöprő akaratának köszönhetően a harmadosztályú Znicz Pruszkówtól indulva a világ tetejére kapaszkodott fel.

Megfogadta a hazájában oly gyakran felcsendülő sláger szövegét: „okazja na nikogo nie czeka”, ami magyarul annyit tesz, az idő eljár, senkit sem vár. Lewandowski életének nehezebb periódusaiban sem tétlenkedett – akkor sem, amikor más már rég feladta volna...

(A következő részben: Mester és mentor)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. február 20-i lapszámában jelent meg.)