A játékos, akinek nincs gyenge pontja – Lipcsében marad a Bundesliga legjobbja

Ki lett a Bundesliga 2021–2022-es idényének legjobb játékosa? A kérdés kissé trükkös, hiszen akik nem tudják a választ, jó eséllyel a Bayern Münchent bajnoki címre vezető, 34 mérkőzésen 35 gólt szerző Robert Lewandowskira tippelnének, esetleg a Borussia Dortmundot 22 góljával – sérülései ellenére is – hátán vivő Erling Haalandra, talán a Bayern Leverkusent 24 góljával a dobogó alsó fokára segítő Patrik Schickre. A bundesliga.com szurkolókat, szakértőket és klubokat bevonó szavazásán mindegyiküket megelőzte azonban egy szerény, magának való francia srác, az RB Leipziget borzalmas idénykezdete ellenére a tabella negyedik helyéig „toló” Christopher Nkunku.

A játékos, akinek nincsen gyenge pontja – így jellemezte őt 2021 novemberében írt cik­kében a The Analyst, pedig akkor még nem is Domenico Tedesco irányítása alatt készült a lipcseieknél – Gulácsi Péter, Szoboszlai Dominik és Willi Orbán játékostársaként –, hanem a csapat idényét kis híján tönkretevő Jesse Marsch utasításait kellett követnie. Az elemzés kiemelte, hogy a Real Madridot erősítő Karim Benzema után ő az öt topbajnokság legjobb francia gólvágója, ráadásul amióta 2019-ben a Bundesligába igazolt, csak hárman adtak nála több gólpasszt. Egy az egy elleni szituációban a védők rémálma, kiváló cselezőkészségét a gyorsaságával kombinálva bárki mellett képes elvinni a labdát, a helyzetei kihasználásának arányát pedig az előző idényhez képest 13%-ról

31%-ra emelte. Mindezt úgy, hogy mérkőzésenként átlagosan 3-4 helyzetet alakított ki játékostársainak, képességeit pedig a Bajnokok Ligájában is megvillantotta: a csoportkörben hét gólt szerzett, a Manchester City elleni 6–3-as vereség alkalmával mesterhármassal tette le a névjegyét.

„Hatéves kora óta ismerem Christophert, briliáns megoldásokra képes – nyilatkozta az RB Leipzig legújabb gyémántjáról Christophe Parisot, Nkunku első gyerekkori klubja, az AS Marolles elnöke a The Athleticnek. – Mindig félénk srác volt, viszont annál fantasztikusabb játékos. Egyből meg lehetett róla mondani, hogy a kellő munkamennyiség befektetésével sokra viszi. Annak ellenére, hogy az öltözőben jellemzően visszahúzódott, hatalmas ambíciói voltak, és mindent megcsinált, amit csak kértünk tőle. Amikor az első profi szerződését megkapta a PSG-nél, felkeresett minket, és aláírást osztogatott a helyi gyerekeknek. Küldött nekünk rengeteg edzőfelszerelést is, és amikor felhívtam, hogy megköszönjem, csak annyit mondott: »Christophe, én köszönöm. Sohasem felejtem el, honnan indultam.«”

A 24 éves futballistának évek folyamatos bizalma kellett ahhoz, hogy olyan teljesítményt nyújtson, amelyre a világ topklubjai is felkapják a fejüket. A Párizs melletti Lagny-sur-Marne-ban született, akárcsak Paul Pogba, a francia világbajnok középpályással ellentétben ő nem ment fiatalon külföldre szerencsét próbálni, hanem az ország leghíresebb akadémiáját, a Clairefontaine-t és a PSG utánpótlását választotta. Végigjárta a lépcsőfokokat, a pénzzel kitömött első csapat keretébe is bekerült 2015-ben, a helyét mégsem sikerült stabilizálnia. Edzői nem találták a helyét a pályán. A legtöbbször a középpályássor közepén, a védelem és a támadósor között játszatták, de ahogy a szükség hozta, kitették a bal vagy a jobb szélre, egy ízben még jobb oldali védőként is szerepelt. A védjegyévé váló gólokat és gólpasszokat akkor kezdte termelni, amikor előrébb tolták, a támadósor jobb oldalán és közepén, Kylian Mbappé mögött egyre több veszélyt jelentett a kapura. A párizsiakat irányító Thomas Tuchel 2019-ben mégis lemondott róla, és potom 13 millió euróért elengedte az RB Leipzighez, amelyben az őt régóta figyelemmel követő Ralf Rangnick – és az utódjának a vezetőedzői posztra kinevezett Julian Nagelsmann – tárt karokkal várta.

„Thomas Tuchel taktikailag remekül felkészült edző, tőlem is sokat követelt, ám nem adott elég időt, hogy megvalósítsam, amiről beszélt – idézte a onefootball.com Nkunkut, aki 5 góllal és 13 gólpasszal zárta első idényét a Bundesligában. – Julian Nagelsmanntól a Leipzignél aztán megkaptam a szükséges bizalmat, hogy az edzésen gyakoroltakat a mérkőzéseken is megmutathassam. Ez szárnyakat adott a fejlődésemnek.”

Igaz, ami igaz, eleinte a tavaly nyáron a Ba­yern Münchenhez szerződő német vezetőedző is küzdött azzal, hogy megtalálja Nkunku helyét. Az nyilvánvaló volt, hogy a támadások segítéséhez ért a legjobban, és a kapu előtt is feltalálja magát, mégis szinte mérkőzésenként más poszton kapott lehetőséget, nem volt állandó szerepköre. A helyzet Jesse Marsch érkezésével változott meg, az amerikai vezetőedző a Red Bull Salzburgnál alkalmazott, ellentmondást nem tűrő támadójáték híve volt, és bár ennek hátulütőjét, a meggyengülő védekezést rendre kihasználták a Leipzig ellenfelei, Nkunku a korábbinál jóval többször került az ellenfél tizenhatosa elé, és végre megcsillogtathatta valódi tudását. Yussuf Poulsen mögött, visszavont csatárként brillírozott, a Bundesligában és a Bajnokok Ligájában is több olyan mérkőzést játszott, amelyen gólok, gólpasszok fűződtek a nevéhez. Formáját akkor is megtartotta, amikor a vártnál gyengébb szereplés miatt Marsch helyére Domenico Tedesco került a lipcsei kispadra, a csatársorban André Silvával kiválóan megértette magát.

„Elképesztően sokoldalú játékos – dicsérte Tedesco Nkunkut a Köln ellen februárban aratott 3–1-es bajnoki győzelmet követő sajtótájékoztatón. – Már mielőtt a klubhoz érkeztem, tudatában voltam, hogy a liga egyik legjobb formában lévő játékosa, és ezt hétről hétre bizonyítja. Kiválóan érzi a kaput, mindkét lábával jól lő, mindegy, milyen helyzetbe kerül. A következő lépcsőfok a karrierjében a válogatott szereplés lenne.”

A meghívóra nem kellett sokat várnia, Nkunku márciusban az Elefántcsontpart elleni barátságos mérkőzésen (2–1) bemutatkozott, és azóta minden mérkőzésen pályára lépett a világbajnoki címvédőnél. A Nemzetek Ligája júniusi négy összecsapásán Dánia és Ausztria ellen gólpasszt adott, szerepelt támadó középpályásként, szélsőként és Mbappé cseréjeként. A francia szurkolóknak és újságíróknak tetszett a játéka, jó az esélye arra, hogy tagja legyen a katari világbajnokságra utazó keretnek, sőt sokan szívesen látnák a kezdőcsapatban Antoine Griezmann helyén.

„Griezmann és Nkunku két teljesen eltérő karakter – idézi Didier Deschamps szövetségi kapitány véleményét a 24hfootnews.com. – Christopher talán valamivel támadóbb szellemű, Antoine viszont jobban kiveszi a részét a passzjátékból. Nem mintha Christopher ügyetlen lenne, mert jól fejel, remekül mozog be a védők mögé, és érzi a kaput, a támadások felépítésében viszont még fejlődnie kell.”

A 2021–2022-es idényben nyújtott kiugró teljesítménye nyomán a nyár nagy kérdése volt, hogy Nkunku hol folytatja pályafutását. A hírek szerint leginkább Angliából érdeklődtek iránta, mivel azonban visszautasíthatatlan ajánlat nem érkezett, június végén szerződést hosszabbított a Leipziggel. A 2026 nyaráig szóló aláírásáért cserébe az évi 3 millió eurós fizetése 7 millió euróra emelkedett, kivásárlási ár hiányában pedig az őt szerződtetni kívánó klubnak később mélyen a zsebébe kell majd nyúlnia.

„Nagyon boldog vagyok a Leipzigben, és mivel biztosítottak róla, hogy továbbra is kulcs­szerepet szánnak nekem, örömmel maradtam – nyilatkozta Nkunku szerződése megújítása után a lipcseiek honlapjának. – Szeretnék minél sikeresebb lenni. A Német Kupa idei elhódítása történelmi tett volt a klub életében, és hiszem, hogy csak az első trófea, amit itt nyertem. Jól érzem magam Németországban, olyan helyen futballozom, ahol minden versenysorozatban a végsőkig versenyben lehetünk. Motivál, hogy egyéni és csapatszinten is bebizonyítsam, van ennél feljebb!”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. július 23-i lapszámában jelent meg.)