A Bayernt Európa trónjára juttató presszing – és a számok Flick filozófiája mögött

Hans-Dieter Flick kockázatvállaló taktikája busásan kifizetődött (Fotó: AFP)

Micsoda házasság lett ebből!

Hans-Dieter Flick játékosként öt évig futballozott a Bayern Münchenben, s hiába díszeleg a vitrinjében négy bajnoki és három kupaarany, harminc év távlatából feledhetőnek bizonyult.

Edzői regnálását viszont aligha feledik ilyen könnyen. A német szakvezető Niko Kovac árnyékából – egész pontosan segítőjéből – előlépve csúcsra járatta a Bayern gépezetét. A bajorok történetük során másodszor tripláztak, megismételve a Jupp Heynckes-féle együttes 2013-as diadalmenetét. A bajnoki cím, a Német Kupa-győzelem és a Bajnokok Ligája megnyerésének kulcsa a Flick által játszatott, rendkívül támadó szellemű, szinte állandó presszingre építő – ezért sokszor kockázatos, és bármilyen játékosállománnyal nem is megvalósítható – játékstílus volt.

De egész pontosan miről is van szó?

Hansi Flick 36 tétmérkőzésen ült a 2019–2020-as évadban a Bayern kispadján. Mérlege 33 győzelem, egy döntetlen és csupán két vereség. Ezzel ő a bajor csapat történetének legjobb győzelmi mutatójú edzője (94 százalék – azok között, akik legalább húsz mérkőzésen irányították a csapatot).

A Bayern tíz fordulót követően csupán a Bundesliga negyedik helyén állt, amikor az 55 éves szakember átvette az irányítást Kovactól. Flick pedig megtalálta a tökéletes formulát, amely sikerre vezethet a futballban. Lőj minél több gólt, s kapj minél kevesebbet! A bajorok 156 találattal zárták az idényt, ami kiemelkedően a legtöbb az európai topligákban szereplő klubok között. A Bundesligában átlagosan 2.7 pontot szereztek egy meccsen és több mint három gólt lőttek Flick irányítása alatt.

A változás több mint szembeötlő, ha Flick és Kovac Bayernét vetjük össze. Előbbi 2.5, utóbbi 3.1 gólt lőtt bajnokinként. A drámai különbség a kapott góloknál mutatkozik meg: Kovac csapata 1.6 találatot kapott átlagosan, míg Flické csupán 0.7-et. Kovac 1.8 pontot átlagolt – nem csoda, hogy a dobogó sem volt biztos, amikor a menesztése mellett döntött a Karl-Heinz Rummenigge fémjelezte klubvezetőség.

De nem csak hazájukban nőttek látványosan ellenfeleik fölé Hansi Flick tanítványai. A Bajnokok Ligájában a Lyon elleni elődöntős sikerrel az első olyan klub lett a Bayern, amely egy kiírásban az első tíz meccsét megnyerte. A Paris Saint-Germain elleni döntőben szerzett Kingsley Coman-góllal 43 találatig jutottak, ezzel a negyedik csapat lett a bajor együttes, amely átlépte a 40 gólos határt a BL-ben. A Barcelona negyeddöntős, 8–2-es legázolásakor pedig az egy meccsen lőtt góljaik számával állítottak fel új rekordot Robert Lewandowskiék.

Ráadásul úgy, hogy jelentős részt ugyanaz a keret állt Flick rendelkezésére, mint Kovácéra az idény elején: a Bayern januárban a jobb-bekk Ávaro Odriozolát vette kölcsön a Real Madridtól, akinek csak epizódszerep jutott – a három szépen csillogó arany mellett.

De míg a horvát tréner jóval óvatosabb taktikával küldte pályára a Bayernt, a német nem félt a totális futball felé kanyarodni.

Flick irányításával a Bayern PPDA-mutatója látványosat javult. A bajorok átlagosan kettővel kevesebb passzt engedtek ellenfeleiknek támadásban, mielőtt megszerezték volna a labdát, vagy az akciók sikertelen befejezésére kényszerítették volna riválisaikat.

Még markánsabb a különbség az ellenfeleknél kikényszerített labdavesztések számában. Az Opta statisztikusai által alkalmazott „pressed sequences per game – PS/G” mutató azokat a kikényszerített labdavesztéseket számolja össze, amelyeknél az ellenfél maximum három passzig jutott, s nem tudta elhagyni a védekező harmadot, azaz a kapuja előtti 40 méteres területet. Flickkel a Bayern egy meccsen átlagosan 19-szer akasztotta már ilyen gyorsan meg az ellenfelek támadásait, míg Kovac alatt a már-már közepesnek számító 14 jött össze.

Flick igazi támadógépezetté formálta a Bayern Münchent. Olyan karakterrel felruházva a csapatot, amelyet alapesetben egy másik német trénerrel azonosítottunk az elmúlt években. Ez az edző Jürgen Klopp. A stílus pedig a gegenpressing. Aligha meglepő, hogy az európai topligákat tekintve a Bayern és a Liverpool élen jár a kikényszerített labdaeladások számában (mivel Kovac meccsei is számítanak, így a Bayern nem vezet) – az már inkább, hogy a szintén a Bundesligából induló, Flickék korosztályához tartozó (53 éves) osztrákRalph Hasenhüttl Southamptonjával karöltve!

Ám Klopp és Flick taktikája nemcsak azt követeli meg a játékosoktól, hogy minél magasabban megakasszák az ellenfelek támadásait, hanem azt is, hogy ezekből minél több saját támadást is tudjanak indítani (turnovers). Ebben a mutatóban a Bayern minden csapatot felülmúlt a topligákban (7.3).

Ahhoz, hogy egy csapat ennyire eredményes legyen a letámadásban, nem elég, hogy a támadók agresszívek legyenek, a teljes középpályának és védelemnek feszesen együtt kell mozognia és dolgoznia. A csapatok presszingjének másik bevett mérőszáma, hogy egy együttes a saját kapujától milyen távolságban kezdi meg a letámadást, hol találkoznak először a labdát felvezető ellenféllel.

A Bayern ebben is Európa élbajnokságainak legjobbja lett (45.5 méter). A Liverpoolt (45.3) és ismét nem túl meglepő módon egy német edzővel – a karrierje korábbi állomásain több helyen is Klopp utódjának kikiáltott Thomas Tuchellel – dolgozó és a BL-döntőben épp a Bayern martalékává váló PSG-t (45.1) megelőzve.

PRESSZINGREFORM A BUNDESLIGÁBAN

Látva, hogy napjaink legsikeresebb klubjai mind a presszingre építenek – s rendre német vezetőedzők irányítása mellett teszik mindezt, adja magát a kérdés: hogyan festenek a számok a Bundesligában?

A 2008–2009-es idényig visszaugorva az időben azt látjuk, hogy egy meccsen kevesebb mint 22 kikényszerített labdavesztés volt. Tizenegy évvel később több mint 20 százalékkal magasabb a mutató, 26.5 labdánál járunk. A játék átalakult és ebben a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején született új edzői generációnak kulcsszerepe volt.

Az első kiugrást a 2010–2011-es idényben érte el a német bajnokság (24.6), Klopp csúcsra járatott Dortmundja és a Tuchellel klubrekordot jelentő 5. helyen záró Mainz volt az „új” stílus két előfutára. Ez a két csapat kényszerítette ki messze a legtöbb 40 méteren belül, legfeljebb három passz után eladott labdát az ellenfeleiből. A következő jelentősebb emelkedés a 2013–2014-es évadnál figyelhető meg, ekkor vette át a Bayern München irányítását Pep Guardiola és ült le a Leverkusen kispadjára Roger Schmidt.

2017-ben visszaesett a szám – ekkorra Klopp és Guardiola már a Premier League-ben dolgozott, Tuchel pedig kihagyta az idényt, miután menesztették a BVB-től. Az irány azonban egyértelművé vált, a folyamat a némi visszaesés után Kloppék nélkül is folytatódott – mígnem elérkeztünk napjainkhoz és Flick már-már példa nélküli agresszivitásról tanúbizonyságot tevő csapatához. Az átlagosan 26.5 kikényszerített labdavesztés és az ezekből indított meccsenkénti 8.5 ellentámadás magasabb, mint az Opta statisztikusai által bármikor mért számok (2004 óta gyűjtik ezeket az adatokat).

Hasonló trend figyelhető meg a Bundesliga-csapatok védekezésében is. Köszönhetően Klopp és Flick futballról alkotott filozófiájának és taktikájának, a német csapatok átlagosan három méterrel magasabban védekeznek, mint tíz évvel korábban.

Hogy a gegenpressinget tíz év múlva úgy emlegetjük-e majd, mint a 2000-es évek végi Barcelona tiki-takáját, egyelőre nehéz megmondani. Annyi biztos, hogy Flickék korosztálya rendkívül látványos, gólra törő szemléletet hozott (vissza) a futball világába – s ez a stílus nemcsak jól állt a Bayern Münchennek és a Liverpoolnak, hanem kiemelkedő eredményességgel is párosult náluk.

Folytatása következik?

MÜNCHENI MÁMOROS MOMENTUMOK

Készült a Stats Perform „Hansi Flick: The Latest Advocate of the German High Press” című cikke alapján.

BAJNOKOK LIGÁJA, 2019–2020
DÖNTŐ
Paris Saint-Germain–Bayern München 0–1 (Coman 59.)
Lisszabon, Estádio da Luz. Vezette: Orsato (olasz)

A MÉRKŐZÉSRŐL BŐVEBBEN ITT OLVASHAT!