A Wolverhampton legendája, Billy Wright szobrot kapott (Fotó: Árvai Károly)
A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE!

 

 
Marco Rossi: Bízom benne, hogy a válogatott mez elfeledteti a fáradtságot 
Southgate: Friss játékosok kellenek Magyarország legyőzéséhez 

A világfutball legendájára, Puskás Ferencre Wolverhamptonban is emlékeznek! A Magyarország elleni keddi Nemzetek Ligája-mérkőzésnek otthont adó Molineux Stadion előtt a klub hallhatatlan ikonja, Billy Wright szobra magasodik. Az egykori kiváló középső védő 105 válogatott meccséből kilencvenszer csapatkapitányként vezette pályára a nemzeti együttest, ráadásul egész profi karrierjét a Wolverhamptonban töltötte. Ám ha az ember belép a 32 ezer néző befogadására alkalmas aréna főbejáratán, a trófeákkal, ereklyékkel, korabeli belépőkkel, kitűzőkkel és mintegy százéves mementókkal díszített üvegvitrin mögött az Aranycsapat legendás csatárát ábrázoló tányér is fellelhető. A Honvéd és a Real Madrid egykori klasszisa fűzős labdával a kezében guggol a képen, a relikviát pedig többek között Hidegkuti Nándor, Szusza Ferenc, Göröcs János, Baróti Lajos és Buzánszky Jenő aláírása díszíti.

John Murray

„A fiatalabb drukkerek vélhetően a közelmúlt alapján ítélik meg a magyar futballt – mondta lapunknak John Murray, a BBC sportriportere és kommentátora, aki már harminc éve közvetíti a nemzeti csapat meccseit a brit közszolgálati műsorszolgáltató rádiócsatornáján. – Egy éven belül negyedszer játszik egymás ellen a két válogatott, elég élénkek az emlékek, emellett a tavalyi Eb-n is sokan felkapták a fejüket a magyar válogatott teljesítményére. Azok viszont, akik az ötvenes, hatvanas vagy hetvenes években voltak gyerekek, biztosan hallottak Puskás Ferencről és a legendás magyar válogatottról. Azokban az évtizedekben a Wembleyben játszott hat–három olyan, mintha angol népmese lett volna, része a futballhagyományoknak. Sőt, a budapesti hét–egy is, elvégre a mai napig az számít Anglia legsúlyosabb vereségének. Amennyire meg tudom ítélni, a jelenkori magyar válogatottnak a csapategység a legnagyobb erőssége, ezzel tudják ellensúlyozni, hogy egyénileg kevésbé képzettek, mint az A-ligában szereplő válogatottak futballistái.”

Érdeklődésünkre az aréna portáján hozzáteszik, a hét végén nyitva tartó klubmúzeumban egy Honvéd-zászló is fellelhető, amelynek szintén külön története van. Kevés barátságos meccsnek volt akkora hatása a labdarúgásra, mint az 1954. decemberi találkozónak, amelyen a Faragó – Rákóczi, Lóránt, Kovács – Bozsik, Bányai – Budai, Kocsis, Machos, Puskás, Czibor felállással pályára lépő Honvédot fogadta a Wolverhampton. Bár egy félidő után a magyar csapat két góllal vezetett, a meccset 3:2-re a hazaiak nyerték meg, menedzserük, Stan Collins pedig a „világ bajnokainak” nevezte játékosait. Néhányan dicshimnuszokat zengtek a győzelemről, ám a francia újságíró, Gabriel Hanot ennek ellenére sem gondolta, hogy az angol együttes lenne a világ legjobbja, ezért levelet írt a L'Équipe-nek, amelyben kifejtette, mennyire fontos lenne egy olyan európai kupasorozat, amelyben a kontinens legjobbjai mérhetik össze tudásukat. A többi már történelem: 1955 őszén elrajtolt a Bajnokok Ligája elődjének számító Bajnokcsapatok Európa-kupájának első kiírása (a sors iróniája, hogy az 1954–1955-ös idényben nem a Wolverhampton, hanem a Chelsea nyerte meg a bajnokságot, és bár eredetileg indult volna a BEK-ben, később visszalépett a sorozattól). A múltból éppen a BEK megszületésének időszaka vezet át a jelenbe: az angol válogatott 1956 után játszik ismét nézők előtt Wolverhamptonban.

Az angolok számára a legendás Aranycsapat és Puskás Ferenc emléke, a 6:3 és a 7:1 olyan, mint a tanulságos népmese: a „kicsi” magyarok parádés játékkal győzték le a futball óriását (Fotó: Árvai Károly)

„Az egyik ok, hogy az Olaszország elleni meccset zárt kapuk mögött rendezték, emiatt senki sem ragaszkodott a Wembleyhez – folytatta John Murray. – Olyan helyszínt kerestek, ami nincs túl messze az angol válogatott bázisaként szolgáló St. George's Parktól, Wolverhampton ebből a szempontból ideális, a válogatott ráadásul az Olaszország elleni meccset megelőzően hatvanhét évvel ezelőtt játszott itt. Ennek a régiónak nem hétköznapi esemény, ha láthatja a nemzeti csapatot. Nem csoda, hogy a magyarok ellen minden jegy elkelt.”

A telt ház tehát borítékolható, harmincezer fanatikus próbálja győzelembe hajszolni az előző három meccsen mindössze két pontot szerző csapatot.

 

„A képlet egyértelmű: ha Anglia meg szeretné nyerni a csoportot, a hátralévő három meccséből kettőt mindenképp meg kellene nyernie. Ha Wolverhamptonban nem szerez három pontot, gyakorlatilag lemondhat az első helyről. A mostani kiírásban Anglia először játszik saját közönsége előtt, vissza akar vágni a budapesti vereségért, az idény utolsó találkozójára készülnek a játékosok, nincs miért tartalékolniuk. Ezek a részletek biztosan adnak egyfajta extra löketet a futballistáknak, meglátjuk, mi sül ki belőle.”

 

NS-SZAKÉRTŐ – GYEPES GÁBOR, a Wolverhampton korábbi 26-szoros válogatott védője
 „A Molineux Stadion nem klasszikus brit aréna, elég nagy a távolság a lelátó és a pálya között, emiatt akkor sincs meg a katlanérzés, ha harmincezer néző szurkol a lelátón. A játékosok hallják egymást a pályán, lehet kommunikálni, nem szűrődik be úgy a nézőtéri morajlás, mint a Puskás Arénában, és az a fajta jó értelemben vett félelmetes miliő sincs meg, mint mondjuk a régi Albert-stadionban volt. Amikor Wolverhamptonban játszottam, a négy sarkánál még nem volt fedett lelátó, be lehetett látni a pályára, ám amióta a csapat felkerült a Premier League-be, ez megváltozott, és a nézőteret is bővítették. Ami a meccset illeti: amióta Marco Rossi a szövetségi kapitány, rendre túlteljesít a válogatott. Nem mondom, hogy a legutóbbi három mérkőzésen szerzett négy pont ilyen szintű ellenfelekkel szemben realitás, a játéka alapján viszont a csapat rászolgált a jó eredményekre. A Nemzetek Ligája nyilván nem az Európa-bajnokság, de meg kell becsülni, ha ilyen szintű ellenfelekkel szemben sikerülne bent maradni az A-ligában. Az pedig rossz kifogás, hogy a csapatok többségét fáradt labdarúgók alkotják, akik inkább nyaralnának, mintsem meccset játszanának.”

 

NEMZETEK LIGÁJA
A-LIGA
, 3. CSOPORT
4. FORDULÓ

Június 14., kedd

20.45:
Anglia–MAGYARORSZÁG, Wolverhampton (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
20.45: Németország–Olaszország, Mönchengladbach (Tv: Spíler2) – élőben az NSO-n!

AZ ÁLLÁS
1. Olaszország 3 1 2 3–2 +1 5
2. MAGYARORSZÁG 3 1 1 1 3–3   0 4
3. Németország 3 3 3–3   0 3
4. Anglia3211–2–12

AZ ANGOL KERET
Kapusok: Jordan Pickford (Everton), Nick Pope (Burnley), Aaron Ramsdale (Arsenal)
Védők:
Trent Alexander-Arnold (Liverpool), Conor Coady (Wolverhampton), Marc Guéhi (Crystal Palace), Reece James (Chelsea), James Justin (Leicester City) Harry Maguire (Manchester United), John Stones (Manchester City), Fikayo Tomori (Milan – Olaszország), Kieran Trippier (Newcastle United), Kyle Walker (Manchester City)
Középpályások:
Jude Bellingham (Borussia Dortmund – Németország), Conor Gallagher (Crystal Palace), Mason Mount (Chelsea), Kalvin Phillips (Leeds United), Declan Rice (West Ham United), James Ward-Prowse (Southampton)
Támadók:
Tammy Abraham (Roma – Olaszország), Jarrod Bowen (West Ham United), Phil Foden (Manchester City), Jack Grealish (Manchester City), Harry Kane (Tottenham), Bukayo Saka (Arsenal), Raheem Sterling (Manchester City)

A MAGYAR KERET
Kapusok: Dibusz Dénes
(Ferencváros), Szappanos Péter (Budapest Honvéd)
Védők: Bolla Bendegúz (Grasshoppers – Svájc), Fiola Attila (Mol Fehérvár FC), Kecskés Ákos (FK Nyizsnyij Novgorod – Oroszország), Kerkez Milos (AZ Alkmaar – Hollandia), Lang Ádám (Omonia Nicosia – Ciprus), Nagy Zsolt (Puskás Akadémia FC), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Spandler Csaba (Puskás Akadémia FC), Szalai Attila (Fenerbahce – Törökország)
Középpályások: Baráth Péter (Debreceni VSC), Gazdag Dániel (Philadelphia Union – Egyesült Államok), Nagy Ádám (Pisa – Olaszország), Loic Nego (Mol Fehérvár FC), Schäfer András (Union Berlin – Németország), Callum Styles (Barnsley FC – Anglia), Szoboszlai Dominik (RB Leipzig – Németország), Vécsei Bálint (Ferencváros)
Támadók: Ádám Martin (Paksi FC), Sallai Roland (SC Freiburg – Németország), Schön Szabolcs (FC Dallas – Egyesült Államok), Szalai Ádám (FC Basel – Svájc), Vancsa Zalán (MTK Budapest)