Két edző, akiket még sosem menesztettek: Julian Nagelsmann és Jürgen Klopp (jobbra) múlt héten a Puskás Arénában találkozott (Fotó: AFP)

 

VOLT MÁR ENNÉL MÉLYEBB GÖDÖRBEN IS – JÜRGEN KLOPP

A német Jürgen Klopp 2015 októbere óta irányítja a Liverpoolt, amellyel szinte minden létező nagy címet megnyert, amiről egy edző álmodhat (Angliában az FA-kupa és a Ligakupa hiányzik még a gyűjteményéből). Kereken 300 tétmeccsen dirigálta eddig a vörösöket, 19 kell még ahhoz, hogy túlszárnyalja egyéni, dortmundi rekordját – a BVB-t 2008 és 2015 között 318 mérkőzésen irányította. Azok után, hogy Bajnok Ligáját és harminc év szünet után bajnokságot nyert a Liverpoollal, egyelőre szóba sem került, még az ügyeletes „megmondóemberekben” igencsak bővelkedő angol sajtóban sem, hogy az elmúlt időszak kudarcsorozata, illetve történelmi vereségei miatt távoznia kellene a német szakembernek, akit még 2024-ig köt a szerződése Liverpoolba.

Pedig a múlt szombati, Everton elleni, 2–0-s vereség azt jelentette, hogy sorozatban a negyedik bajnoki mérkőzését is elveszítette a Pool (legutóbb 2002 őszén fordult elő ilyen a csapattal), ráadásul a hazai bajnokikat nézve is négyből négy vereségnél tart a csapat, a klub történetében ilyenre 1923-ban volt legutóbb példa, angol bajnoki címvédővel pedig az 1928–1929-es idényben fordult ez elő. Otthon, bajnoki mérkőzésen 2021-ben még nem is nyert a Liverpool, hat meccs óta nyeretlen az Anfielden, legutóbb tavaly, december 16-án győzött 2–1-re a Tottenham ellen. Ráadásul ősszel az Aston Villától is történelmi, 7–2-es vereséget szenvedett a csapat, amely a Premier League tabelláján a 6. helyen áll, 19 pontra a listavezető Manchester Citytől, melytől február elején kapott ki, ugyancsak hazai pályán 4–1-re.

 KLOPP AZ EVERTON ELLENI VERESÉG UTÁN: „VOLTAK JÓ PILLANATAINK”

 „Voltak jó pillanataink, viszont rohannunk kellett az eredmény után, amit nem higgadtan tettünk. Az Everton mélyen és szenvedélyesen védekezett, ám így is megvoltak a pillanataink, sajnos nem használtuk ki őket. A második félidőben változtattunk kicsit a formáción, mert több gondot akartunk nekik okozni. Egyből meg is voltak a nagy helyzeteink” – mondta Klopp a szombati meccs után. Hozzátette: Sadio Manénak és Roberto Firminónak is volt lehetősége a gólszerzésre. – A tizenegyes már a hajrában jött, így az nem volt döntő, szóval nem is kell sokat beszélnünk róla.”

A mostani Klopp legrosszabb szériája, amióta átvette a Liverpool irányítását, de láthatóan az Everton elleni vereséget sem élte meg katasztrófaként. Ez egyrészt fakadhat végtelenül pozitív szemléletéből, másrészt abból is, hogy tudja, ennél mélyebb gödörből is kimászott már edzői pályafutása során. A 2004–2005-ös idényben, Mainzban például volt egy kilenc meccset számláló nyeretlenségi időszaka, közte nyolc verséggel, míg Dortmundban 2013-ban átélt egy öt nyeretlen tétmeccset, közte három vereséget számláló időszakot is. De mind a kettőt nagy győzelemmel tudta aztán lezárni (a Mainzcal a rossz időszak után 5–0-ra nyertek a Freiburg ellen, a Dortmunddal 4–2-re a Bayern ellen). Ráadásul a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének első meccsén, a Puskás Arénában az RB Leipzig fölött aratott 2–0-s győzelem reményt adhat a liverpooliaknak: nincs olyan nagy baj, mint ahogy azt az elmúlt néhány bajnoki mutatja. Mindenki tisztában van ugyanis azzal, hogy a koronavírus-járvány és a folyamatos sérülések miatt a Liverpool régóta nem tud a legerősebb összeállításában szerepelni, emiatt, na meg a minden bizonnyal folytatódó BL-menetélésnek köszönhetően szemet lehet hunyni a bajnokikon látott botladozások fölött.

Miközben a mostani rossz időszak azért arra is rámutat, hogy a brazil kapus, Alisson 2018-as érkezése óta, tehát lassan három éve nem volt a Poolnak olyan igazolása, aki valós erősítést jelentett volna, és segítséget jelenthetne egy ilyen nehéz helyzetben. Pedig másfél év alatt elköltöttek 93 millió eurót új játékosokra. Aki segítség lehetne, az vagy sérült, mint Diogo Jota, vagy sérülés után van és még nem lendült formába, mint Thiago. Persze, ezeket az eseteket lehet  a balszerencse számlájára is írni, de egyiküknek sem a mostani volt az első sérülése, és a Liverpoollal máskor is előfordult, hogy kimondottan sérülékeny játékost igazolt: Thiago mellett például Naby Keita is ez a kategória volt.

Mindenesetre a felelőskeresés időszaka még nem érkezett el Liverpoolban. A bulvársajtó – egész pontosan a Mirror – is csak odáig ment el, amikor néhány héttel ezelőtt Klopp jövőbeli távozását pedzegette, hogy a német edző alighanem magától fog távozni, ha egyszer úgy látja, nem tud már tovább fejlődni vele a csapat. Idézték is egy korábbi, a Kickernek adott nyilatkozatát:  „Tele vagyok energiával, de van egy problémám, nem tudok visszavenni. Mindig a maximumra törekszem vagy inkább nem csinálok semmit. Ezért ha úgy érzem, nem tudom fokozni a tempót, inkább tartok egy év szünetet.” Sőt, a SportBuzzernek még konkrétabban azt mondta: a liverpooli szerződése lejártával kivesz egy év szabadságot, ami után majd megkérdezi magától, hiányzik-e még a futball.

Kloppot edzői pályafutása során sosem menesztették még aktuális klubjától, Mainzból és Dortmudból is önként távozott, adott idény végén. Mainzban még azt is túlélte, hogy a 2006–2007-es idényben kiesett a csapattal az élvonalból, mert nem felejtették el neki, hogy korábban ő tartotta bent az együttest a másodosztályban (miután idény közben a csapat játékosaként hirtelen megbízták a vezetőedzői feladatokkal is), majd jutatta fel az első osztályba. Akkor távozott csak, hét évnyi edzősködés és 269 meccs után, amikor nem sikerült visszajuttatnia a gárdát a Bundesligába. Dortmundból is azután távozott 2015-ben, hogy egy elveszített BL-döntő (2013), valamint két bajnoki cím (2011, 2012) után úgy érezte, nem tudja már tartani a csapattal a korábbi szintet, illetve nem tudnak előrelépni.

AKIKET MÉG SOSEM MENESZTETTEK – KLOPP, GUARDIOLA, SIMEONE, ZIDANE

Egy szállóige szerint akkor lehet valakiből igazán jó edző, miután egyszer már menesztették a pályafutása során. Nos, Klopp erre alaposan rácáfol, de ha szétnézünk az európai klubfutball nagyszínpadán, például a BL-ben, a még versenyben lévő, topligás csapatok között, akkor kevés hasonló példát találunk.

A spanyol Josep Guardiola a kevesek egyike, aki 2008 és 2012 között 14 trófeát nyert a Barcelonával, ám négy év után úgy látta, neki is és a csapatnak is új impulzusokra van szüksége, így idény végén távozott. Egy év pihenő után a Bayern München vezetőedzője lett, amelynél kitöltötte három évig szóló szerződését, nyert hét címet, de miután a bajoroknál nyilvánvaló cél volt a BL-győzelem, amit nem sikerült elérnie a csapattal, szerződése lejártával, 2016-ban távozott. Majd a Manchester Cityhez szerződött, amelynél láthatóan nincs akkora nyomás rajta, hogy mindenképpen Bajnokok Ligáját kell nyernie, hiszen öt év alatt még csak a BL döntőjébe sem jutott be a csapattal, de fel sem vetődött, hogy menesztenék, sőt, 2023-ig meg is hosszabbították az először 2019-ig szóló szerződését. Pedig az érkezése óta eltelt négy és fél év alatt a két angol bajnoki cím (plusz két ligakupa és egy angol szuperkupa) a Manchester City költségvetésével nem mondható kiemelkedőnek, igaz, a legjobb úton van a csapat a következő bajnoki arany felé és a BL-döntőre is türelmesen várnak a klubnál (a nyolcaddöntőben a Mönchengladbach az ellenfél – a Puskás Arénában).

Az argentin Diego Simeonéval edzői pályafutása korai időszakában, Argentínában előfordult, hogy a gyenge eredmények hatására idény közben bejelentette a lemondását (2008-ban a Rivernél, 2010-ben a San Lorenzónál), de ő is mindig önként távozott. Az Atlético Madridot viszont megszakítás nélkül immár kilenc éve irányítja, 511 tétmérkőzés óta ő a gárda vezetőedzője, ezzel csúcstartó az európai topcsapatok jelenlegi edzői között. Nem mellékesen az évek alatt ő lett az európai klubfutball legjobban kereső edzője – évi 43.6 millió eurót keres Madridban –, és ehhez még csak Bajnokok Ligáját sem kellett nyernie a csapattal (2014-ben és 2016-ban volt döntős). Ellenben az irányításával stabilan európai élcsapattá vált az Atlético, amely bajnok, kupagyőztes, kétszer Európa-liga- és kétszer európai Szuperkupa-győztes lett a klubbal. Simeone eredményességét jól jelzi, hogy kilenc év alatt még nem fordult elő, hogy egymás után háromnál több tétmeccset elveszített volna vele az Atlético. Most, a Chelsea elleni, keddi BL-vereséget követően egymás után két vesztes meccsnél tartanak a madridiak, hiszen a bajnokságban a Levantétól is kikaptak, de miután élen állnak a La Ligában, Simeonénak nem kell attól tartania, hogy el akarnának köszönni tőle.

Zinédine Zidane öt évvel ezelőtt lett a Real Madrid első csapatának vezetőedzője, és egy tíz hónapos önszántából tartott pihenőt leszámítva, azóta ő az együttes vezetőedzője. Mivel csak rövid ideje edzősködik, nem lehet még a fent említett szakemberekhez hasonlítani a vezetőedzői időszakait, azok hosszát, ellenben a megnyert trófeák számában már nagyon is versenyre kel velük, hiszen Kloppnak egy, Guardiolának két BL-győzelme van, Zidane-nak meg már három (és többek között kétszeres bajnok, kétszeres klubvilágbajnok is a Real vezetőedzőjeként). Így minden esélye megvan, ha ő is úgy akarja, hogy hosszú, menesztés nélküli edzői karriert építsen.

 

Nem véletlen, hogy ők mind a négyen ott vannak Európa legjobban fizetett trénerei között. José Mourinho szerepel még a top ötben, de neki már több klubnál is idő előtt köszönték meg a munkáját, ráadásul most éppen a Tottnenhamnél is kifelé áll a szekere rúdja…

Erre a szintre a fiatalabb edzőgenerációból talán a német új hullám tagjai, a BL-ben az RB Leipziggel, illetve a Mönchengladbachhal nyolcaddöntőben szereplő Julian Nagelsmann és Marco Rose is eljuthatnak. Igaz, Rose számára az igazán nagy kihívás nyártól következik Dortmundban, míg Nagelsmann esetében alighanem világcsúcsról is beszélhetnénk, ha úgy tudna lezárni egy több évtizedes edzői karriert, hogy egyszer sem menesztik, hiszen rendkívül fiatalon, 28 évesen kezdte a vezetőedzői karrierjét a Bundesligában, a Hoffenheimnél.