Miodrag Belodedici: Még videokazettás felvételünk sem volt a Barcelonáról

Szerb szülők gyermekeként, határmenti romániai faluban, Nérasolymosban született Miodrag Belodedici, aki annak idején futballtörténelmet írt: ő lett az első labdarúgó, aki két különböző csapattal megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, a BEK-et. Először 1986-ban a román Steauával, majd 1991-ben a jugoszláv Crvena zvezdával ért az európai klubfutball csúcsára.

A most 57 esztendős, korábbi kiváló román válogatott hátvéd a szerb Nova S-nek adott interjújában arról is beszélt, hogy az első BEK-győzelem után Nicolae Ceausescu fia, Valentin régi, átfestett katonai járművet ajándékozott minden játékosnak, miközben ő a legújabb Mercedesszel érkezett a stadionba.

„Azért igazoltunk a Steauába, mert így nem kellett bevonulnunk katonának. A klubbal nem írtunk alá profi szerződést, mindenkinek volt rangja, én hadnagyi fizetést kaptam. A sikerekkel nőttek a rangok, Anghel Iordanescu tábornok lett” – fogalmazott a nagyszerű sportember, aki arról is beszélt, hogy korábban a határsávban külön engedéllyel mozoghattak, így rendszeresen meglátogatták a Jugoszláviában élő rokonokat.

„A Steaua Bucuresti tagjaként nem kaphattam útlevelet, ekkor döntöttem el, hogy elhagyom Romániát. Végül kaptam, de előtte behívtak, hogy hová megyek, meddig maradok, a rokonlátogatással indokolt utazást elfogadták. Sofőrt is akartak adni, akinek persze az lett volna a feladata, hogy vigyázzon rám, el ne tévedjek...” – mondta Belodedici, aki azt is felidézte, hogy amikor jelentősebb összeget vett fel a bankban, a klubvezetők azonnal érdeklődtek, minden rendben van-e, mire kell a sok pénz. Amikor a románok rájöttek, hogy a játékos nem kíván visszatérni, elküldték hozzá a belgrádi katonai attasét is, hogy győzze meg a visszatérésről, mert a haja szála sem görbül majd.

„Eszem ágában sem volt visszamenni, még úgy sem, hogy egy évig nem léphettem pályára a Crvena zvezda színeiben, mivel engedély nélkül hagytam el a Steauát. Egy ideig a szerb rendőrök vigyáztak rám és a rokonaimra. Később felkészülési mérkőzéseken léptem pályára, játszottam a harmadosztályban, persze nem Belodedici, hanem Krsztics néven.”

A Romániában uralkodó állapotok miatt a Steaua játékosai egyébként nem is tudtak rendesen felkészülni az aktuális vetélytársakból, s ugyanez volt a helyzet a Sevillában 1986-ban megrendezett BEK-döntő előtt is.

„Még videokazettás felvételünk sem volt a Barcelonáról. Végül a madridi román nagykövet elküldte a katalánok egyik bajnoki meccsének felvételét. A nyugattal semmilyen kapcsolatunk sem volt, a hegyekben futottunk, súlyokat emeltünk. Edzőnk, Jenei Imre a BEK-döntő előtt azt mondta, a spanyolok sokkal idősebbek, a Steaua pedig huszonkét-huszonnégy évesekből áll. A hosszabbításban már az arcukra volt írva, elkészültek az erejükkel. Gól nélküli döntetlen lett a vége, és akkor jött Helmuth Duckadam, aki mind a négy tizenegyest hárította. A román bajnokságban Mihail Majearu és Bölöni László volt a két tizenegyeslövőnk – a döntőben mind a ketten kihagyták, de Marius Lacatus és Gavril Balint belőtte. Amikor átvettük a serleget, a spanyol közönség elhagyta a stadiont, nekünk pedig tiszteletkört kellett volna futnunk, de nem volt kinek. Ekkor azonban a stadionon kívülről hallottuk a Steaua, Steaua skandálást, mintegy tizenöt ember kiabált kintről. Ők voltak azok, akik engedélyt kaptak a külföldi útra. Aztán az újságokban olvastuk, hogy nyolcan-kilencen Spanyolországban maradtak...” – zárta szavait mosolyogva Belodedici, aki az 1994-es világbajnokságon a negyeddöntőig jutó román válogatott csapatkapitánya volt.