Jean-Pierre Papin: A magyarok ellen volt a legkönnyebb

– Ha jól tudom, nem sok aranylabdás futballozik a francia hatodosztályban – mármint önt leszámítva.
– Már én sem. Igaz, negyvenöt évesen elkezdtem ismét játszani, három idényt lehúztam a Facture Biganos Boiens csapatában, de tavalyelőtt abbahagytam. Nem bírtam már. Szembesültem azzal, hogy hiába érzem magam lélekben húszévesnek, a testem újra és újra jelez, az a húsz valójában már majdnem ötven.

– Akkor hát mit csinál? Edzőként is legutóbb kétezer-tízben hallatott magáról, amikor a Chateauroux-tól mennie kellett.
– Az egyik francia televíziós társaságnál dolgozom tanácsadóként, ez egyelőre megfelel.

– Talán hallott róla, mi történt a magyar válogatottal Amszterdamban.
– Igen, láttam az eredményt.

– Hasonló, sőt talán még a mostaninál is súlyosabb ütésként érte a magyar futballt a szovjetektől elszenvedett hat nullás vereség az ezerkilencszáznyolcvanhatos világbajnokságon. A tragédia akkori lecsapódásáról saját benyomásokat szerezhetett: Mexikóban egy héttel később a francia válogatott mérkőzött meg a magyarokkal.
– A csoportkör legkönnyebb mérkőzése volt számunkra, nyertünk három nullára. Hirtelen nem is emlékszem, játszottam-e.

– Játszott, a hatvanegyedik percben cserélték le.
– Valóban, így, hogy mondja, már beugrott! Az ellenfél fáradt volt, mi pedig egyre inkább kezdtünk formába lendülni.

Papin szerint külföldre szerződő labdarúgókkal nehéz alapot teremteni

– Emlékszik, miként fogadták a francia csapatnál a hírt a szovjet–magyar meccs eredményéről?
– A mi szemünkben nem jelentett akkora problémát, mert tudtuk, attól még, hogy a magyarok egy mérkőzésen nagyon kikaptak, a következőn simán győzhetnek. Éppen hogy veszélyessé tette őket a kudarc, hiszen nehéz olyan együttes ellen játszani, amely hat nullás vereséggel nyitja a tornát. Tisztában voltunk vele, nem írhatjuk le a magyar válogatottat, alaposan fel kell készülnünk az összecsapásra. Aztán az első gól után már minden könnyebben ment.

– A mexikói vb után szerződött a Marseille-hez, ahol pályafutása legszebb éveit töltötte, és a francia klubfutball éppen akkor élte legutóbbi nagy virágkorát.
– Más volt a klubelnökök felfogása, és mások voltak a lehetőségeik is. Normális áron vehettek jó játékosokat, az akkori mezőny bőséges merítést garantált, és a francia egyesületek a legnagyobb európai klubokkal is felvették a versenyt.

– Marseille-i játékosként nyerte meg ezerkilencszázkilencvenegyben az Aranylabdát, amelyet honfitársai közül azóta csak Zinedine Zidane kapott meg. Az idei lehet a francia áttörés éve?
– Nem kétséges, a kétezer-tizenhármas futballévet meghatározta Franck Ribéry teljesítménye. A Bayern Münchennel Bajnokok Ligáját, bajnokságot, Német Kupát nyert, számos gólt lőtt, muszáj az Aranylabda nagy esélyesei közé sorolni.

PAPIN BESZÉLT MÉG MILANOS IDŐSZAKÁRÓL, AHOVÁ AKKOR VILÁGREKORDOT JELENTŐ ÖSSZEGÉRT KERÜLT, DE AZ ÁTIGAZOLÁSI PIAC AZT KÖVETŐ ÁRVÁLTOZÁSAIRÓL IS, AMELYBEN GARETH BALE NEKI SPECIEL TÚL SOK. EMLÍTÉST TESZ A BAYERN MÜNCHENNÉL TÖLTÖTT KÜSZKÖDÉSRŐL, ÉS HOGY MIÉRT MARADT LE AZ Ő KOROSZTÁLYA KÉT VB-RŐL IS, HOGY MENNYIT GYAKOROLTA A MÁRKAJEZÉSÉVÉ VÁLT PAPINADE-OT, HOGY MIKÉNT FOGADTA AZ ŐT KIFUGURÁZÓ PARÓDIÁT, ÉS MIT GONDOL A PSG, MONACO PÁROS ANYAGI FELEMELKEDÉSÉRŐL.