Hercegek alkonya… Szögre akasztotta Silvestre, Friedel és Ángel is

Mikaël Silvestre

„Silvestre fiatal korában az egyik legnagyobb európai hátvédtehetségnek számított, s bár nem vált rossz játékos belőle és sokáig stabil tagja volt a francia nemzeti tizenegynek is, nem képes egyenletesen világszínvonalon teljesíteni – igaz, panasz nem lehet akaraterejére, elszántságára” – írtuk róla jó tíz éve. Az 1977-es születésű, a védelem összes posztján bevethető legénykét hétmillió euróért vette az Inter a Stade Rennes-től, de a sokoldalú bekk a Manchester Unitedben bontakozott ki (sok-sok arannyal) 1999 és 2008 között, majd az Arsenalban és a Werder Bremenben is eltöltött pár idényt, hogy a Portland Timbersben és a Chennaiyinban vezessen le. Negyven válogatottságába belefért két világbajnokság és két Konföderációs Kupa-arany is.

Brad Friedel

A hatalmas termetű és szívű amerikai kapus sokáig húzta a búcsút, mert csak 44 évesen vonult vissza, és nem is akárhonnan: a Tottenhamből. Az amerikai össznépi csapat után a Newcastle United, a Bröndby, a Galatasaray, a Columbus Crew, majd pályája csúcsaként 1997 és 2000 között a Liverpool következett, de igazán a Blackburn Roversnél talált otthonra, hogy az Aston Villa érintésével 2011-ben kikössön Londonban. Ha mindig pályára lépett volna nemzeti csapatában, amikor megérdemelte volna, nem áll meg holmi 82 fellépésnél és három (1994, 1998, 2002) vb-szereplésnél.

Rekordjairól ITT olvashat, pompás rövid életrajzában ITT gyönyörködhet!

David James

A bugos angol kapusok tótumfaktuma, David James egyszer már szögre akasztotta sok érdekes hadműveletet látott kesztyűit, még 2013-ban az izlandi ÍBV berkeiben esett eme nevezetes eset. A kapuvédő a Liverpool, az Aston Villa, a WHU, a Manchester City és a Portsmouth szurkolóit is őrületbe kergette időről időre, miközben a „háromoroszlánosokkal” megjárt három világbajnokságot is. Mivel anyagi csődbe jutott annak ellenére is, hogy a futballal holmi 27 millió eurót keresett, felcsapott az indiai Kerala Blastersnél játékos-edzőnek. Itt sem tagadta meg magát, érdekes góloknak volt szenvedő alanya. Reméljük, edzői pályáján szerencsésebb lesz a sikeresen sikertelen kapussors szomorú megtestesítője.

Marcell Jansen

Nem is tudja az ember, hogy szintén irigyelje vagy sajnálja-e a német védőt, de szerintem sokan cserélnénk vele szakmailag, anyagilag. Az 1985-ös születésű Jansen csaknem 50-szer volt válogatott, megfordult a Mönchengladbach után az érte 14 milliót áldozó Bayern Münchenben is, majd sokadik súlyos sérülése után Hamburgban próbálta meg magát újra „felépíteni”, de mindhiába. A 2006-os és a 2010-es vb-n és a köztes eső Eb-n is láthattuk (akkori portréját itt olvashatja el), a bajorokkal nyert pár címet, majd tavaly ikszedik sérüléséből már nem épült fel teljesen. Alig 29 évesen kellett pályát módosítania.

Sebastian Kehl

Egy roppant sikerekben és kínos időszakokban bővelkedő éra jelképe a Borussia Dortmundnál a most 35 éves veretes szűrő, Sebastian Kehl, aki a Hannoverben nevelődött, majd a Freiburg 3.2 millió euróért adta őt el a Borussiának (nagy cirkusz után, mert maga a játékos szóban már megegyezett a Bayernnel, és másfél millió márka aláírási pénzt is kapott már). Dortmundban kiszolgált több középpályás- és csatárgenerációt, nyert három bajnoki címet, a válogatottban 31 szereplésig és egy vb-ezüstig, valamint egy vb-bronzig jutott. Kemény, lelkes, sokak számára szimpatikus embert ismerhettünk meg személyében a televízión keresztül.

Sebastian Kehl Top 5 gólja:

Luis García

Az 1978-ban napvilágot látott spanyol szélső ugyan éppen szeretett Barcelonájában nem tudott bizonyítani, de az Atlético Madridot és a Liverpoolt is megjárta, utóbbival BL-t nyerve és az UEFA álomcsapatába is bekerülve, majd idősödvén a Racing Santander, Panathinaikosz, Puebla, UNAM, Atlético Kolkata útvonalat bejárva olyan sok panaszra azért nem lehet oka. Talán csak a válogatott miatt, amelyben 20-szor szerepelt, és egy vb-n részt is vett, de éppen a nagy fellendülés idején kopott ki a „fúriák” közül.

Karrierje számokban ITT, fénykori portré meg EMITT!

Juan Pablo Ángel

A kolumbiai gólvadász az Atlético Nacional és a River Plate kiszolgálása után az Aston Villában kapta meg a nagy lehetőséget 2001-ben, 26 évesen, és azonnal a lányok és a szakírók kedvence lett a modellkülsejű, aki hét idény alatt jó 200 meccsig és 62 gólig jutott, majd 30 fölött – belefáradva a birminghami harcokba – átevezett az MLS-be (New York RB, LA Galaxy, Chivas), hogy már nevelőklubjából búcsúzzon, utoljára még alaposan megrázva a gólfát. Közel a 40-hez. A válogatottban döbbenetesen keveset játszott, és egyetlen nagy tornán sem vett részt.

Denis Caniza

Nem úgy a paraguayi vízhordók védelmi vízhordója, az 1974-es születésű Denis Ramón Caniza Acuna, aki 1998 és 2010 között négy vb-n is megfordult, és ha lehetőséget kapott, soha nem okozott csalódást. Nagy kár, hogy Európában nem merte kipróbálni magát, de Mexikóban sokat légióskodott (Atlas Guadalaja, Santos Laguna, Cruz Azul), a hazai Nacional pedig háromszor is megvette. A válogatottban a négyszeres bajnok Caniza 100, más források szerint 101 alkalommal lépett pályára, jelenleg edzősködik.

Javier Chevantón

Az uruguayi egykori csatárüstökös bezzeg hamar áthajózott a vén kontinensre, 2001-ben, húszéves korában hétmilliót fizetett érte a Lecce a Danubiónak. A Monaco innen 10-ért vitte el, a Sevilla sem sokkal kevesebbet áldozott érte, de hamar leáldozott Cheva csillaga, következtek a kisebb csapatok, kétszer újra a Lecce is. Három éve nagy lehetőséget nyújtott neki a Queens Park, de három hónap után kitelt hősünk ideje (kissé öreg is volt talán az angol másodosztály darálójához), és már a hazai Liverpoolban vezetett le. Egy ideig nem volt klubja 2014 után – kikosarazta a Honvédot is –, majd belátta: nem is lesz neki több, legalábbis játékosként. A Célestében 24/8-as mérleggel zárt.

Fabrizio Miccoli

Milyen szép is lett volna a Honvédban egy Chevantón, Alex Del Piero, Miccoli csatártrió… Utóbbi, az aprócska csatár 2002-ben került az érdeklődés középpontjába, mikor 7.5 milliót fizetett érte a Juventus, de hiába zárt első idényében gyakran bal oldali középpályásként pályára lépve 16, a másodikban 10 góllal, nem kapott több bizalmat. A Fiorentinában és a Benficában sem okozott csalódást, majd szép éveket töltött Palermóban és Leccében, végül Kispest helyett Máltán vezetett le. A válogatottal sem járt különbül, mint a Juvéval, de 10 fellépésére és két góljára méltán lehet büszke a most 36 éves ék.

2006-ös életrajz itt!

Fabrizio Miccoli top 20 gólja

Egy másik olasz, a mindig álmos kinézetű, 1974-ben született Tommasi pedig arra, hogy hosszú éveken át alaptagja volt a bombaerős AS Romának és a squadra azzurrának is, előbbivel bajnoki címet szerezve, utóbbival meg parádézva a 2002-es vb-n. Az már nem az olaszon múlott, hogy az ázsiai tornán hiába talált a kapuba a dél-koreaiak ellen… A Levantéban és a QPR-ban vezetett le a vatikáni rádió egykori technikusa, majd világlátását a kínai Tiencsin TEDA-ban zárta még 2009-ben. Egy kicsit játszogatott olykor az aprócska Sant'Anna d'Alfaedóban, majd tavaly nyáron óriási meglepetésre felbukkant a máltai La Fioritában. Ott is csak egy jó hónapig láthatták, ám ezalatt a talján megfordult az Európa-ligában is, sőt még gólt is vágott.

Sébastien Frey

Zárjuk cikkünket és olaszországi körsétánkat az egyik legismeretlenebb klasszis kapussal, a francia Freyjel, aki 2000-ben és 2007-ben is a Serie A legjobb 1-ese lett. „Remélem, nem veszik nagyképűségnek, de jelen pillanatban úgy érzem, hogy ott vagyok a világ legjobb öt kapusa között. Az első helyre mindenképp Gianluigi Buffont tenném, majd jön Júlio César, Petr Cech és Iker Casillas” – vélekedett szerényen 2009-ben, amikor éppen azért mérgelődött, mert Hugo Lloris és Steve Mandanda mögött csak harmadik számú kapus a nemzeti csapatban.

A kiváló fizikai adottságokkal büszkélkedő Freyt 18 évesen szerződtette az Internazionale, miután egy évet már lehúzott a Cannes élvonalbeli együttesében, amelyben 24 alkalommal kapott lehetőséget. A milánóiaknál viszont csak epizódszerep jutott számára osztályrészül, és három év alatt 48 találkozó, pedig remekelt veronai kölcsönjátékán a Hellasban (érdekes, hogy testvére, a védő Nicolas jelenleg a másik veronai gárdában, a Chievóban keresi kenyerét). Az Inter 14 millióért vette meg, de 21 milliós értékben adta el a Parmának, ahol Frey kivirágzott, de szép éveket töltött el Firenzében is. Utolsó két klubja a Genoa és a Bursaspor volt, utóbbi helyen nem várta meg Dzsudzsák Balázst. Egy ideig még reménykedett, de Mikulás napjakor bejelentette: itt a karriervég.