„Elsősorban és feltétlenül el kell szívnom naponta legalább negyven cigarettát, ha dolgozom. Erős cigarettákat. De ott áll még erre a célra az asztalomon tíz különféle színű üvegcse, különféle illatokkal. Vannak köztük modern francia parfőmök és gyöngyvirág, szegfűszeg, kámfor illat, sőt éther is. Ezeket az üvegeket szagolgatom, ha erősebb hangulatra van szükségem” – válaszolta Kosztolányi a Színházi élet körkérdésére 1927 decemberében.

Az adrenalint sohasem a sportban kereste, hanem a serkentő- és ajzószerekben. Kokaint is fogyasztott, eleinte súlyos szénanáthája enyhítésére, később fájdalomcsillapításra is (lásd még: „Miért a kokain? / Megvannak okaim.”); felesége tekintete elől a könyvek mögé rejtette a kábítószert.

Kosztolányi három éven át vívta harcát a rákkal, „versenyt futva a halállal”. Mérhetetlenül sokat szenvedett. Tizenegyszer kapott vérátömlesztést, és kilencszer műtötték. Felesége emlékirataiból tudjuk, hogy Kosztolányi halálos betegen – túl a második stockholmi sugárkezelésen – vasárnaponként még bekapcsolta a rádiót a Tábor utcai lakásban, és még izgulni tudott egy-egy futballmeccs közvetítését hallgatva…

A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!