Az Üllői úti Budapest–Berlin (3:1) mérkőzésnek megadták a módját, még zenekar is volt a pályán

 

Közismert történet, hogy 1914 karácsonyán, a világháború vérzivatara közepette a szemben álló brit és német katonák a nyugati frontvonal több pontján hosszabb-rövidebb időre felfüggesztették az öldöklést, „nem hivatalos fegyverszünetet kötöttek egymással”, és legalább egy futballmeccset játszottak egymás ellen. Konkrétan: a Királyi Walesi Lövészhadosztály 2. zászlóalja csapott össze a német 133. szász gyalogezred és a 6. porosz vadászzászlóalj „vegyessel”. Az eredmény nem maradt fenn, mint ahogy az sem tudható, a labda fagyos pattogása közben elhangzott-e a Stille Nacht.

A karácsony, a futball legyőzte a fegyverropogást – lőttek a mészárlásnak. Ez volt a lényeg.

De másképpen is alakult az első világháború csaknem fél évtizede alatt, amikor hiába szerveztek hivatalos keretek között labdarúgó-mérkőzést karácsony idejére, meghiúsult a háború viszontagságai miatt. Mint például az 1914-es Berlin–Budapest válogatott találkozó. „A magyar csapat december 25-én, karácsony első napján fog mérkőzni a németekkel, a reváns két nap múlva, 27-én lesz megtartva. Mind a két mérkőzés bevételét a Vörös Kereszt Egyesületnek szánták. A Magyar Labdarúgó Szövetség képviseletében az elnökség két tagja kíséri el a csapatot” – írta másfél héttel az első berlini meccs előtt a Pesti Napló.

BUDAPEST–BERLIN

A futballtörténelem első Budapest–Berlin reprezentatív mérkőzését 1914. október 25-én játszották le az Üllői úton. A 18 ezer néző előtt vívott összecsapáson a mieink Bodnár Sándor két és Schlosser Imre góljával 3:1-es győzelmet arattak – a németek ezért szerettek volna visszavágni decemberben. A Magyar Labdarúgók Szövetsége határozata szerint a karácsonykor elmaradt Berlin–Budapest városközi találkozó „az őszi játékrend programjában fog szerepelni” (Pesti Napló, 1915. február 14.), ám a revánsra végül nemcsak 1915-ben, a következő években sem tudtak sort keríteni a felek, a Nagy Háború valamennyi elképzelést keresztülhúzta. Ugyanígy dugába dőltek a Hamburg, a Lipcse és a Drezda elleni válogatott mérkőzések tervei is. Berlin és Budapest második találkozására egészen 1920. május 16-ig kellett várni, amikor Berlin legjobbjai 2:1-re nyertek odahaza.

Hamarosan azonban lefújták az utazást, Magyarország: „A berlini városközi mérkőzés elmarad. Az október 25-én Budapesten megtartott Berlin–Budapest városközi mérkőzést a MLSZ válogatott csapatának e hó 25-én kellett volna viszonoznia Berlinben, amelyre a Labdarúgószövetség vezetősége már minden előkészületet megtett. Szerdán este azonban a Verband Brandenburgischer Ballspielvereine elnökségének egy átirata érkezett a MLSZ-hez, amelyben ez a berlini karácsonyi revansmérkőzés elhalasztását kéri, mert a németországi ifjúságnak katonai szolgálatra történt újabb behívása a berlini futball-csapatokat úgyszólván megtizedelte és a VBB nem képes reprezentatív játékerőt képviselő csapatot a magyarok ellen kiállítani és a háborús hangulat következtében a kitűnő sportesemény látogatottsága sem volna a legkielégítőbb, aminek következtében a berlini sportkörök a budapestit még csak megközelítő fogadtatást sem tudnak biztosítani a magyar sportférfiaknak. Már pedig – mint írják – a magyarok méltó és lelkes fogadtatására Berlinben nagy súlyt helyeznek és ezért kérik a MLSZ-et, hogy egy tetszés szerinti, de alkalmasabb tavaszi terminust jelöljön meg a revansmérkőzésre, amikor majd a budapestit megközelítő méltó és örömteljes fogadtatásban részesítik a magyar sport képviselőit és a hősies szövetségestárs honfiait.”

A visszavágó elmaradásáról szóló hír Az Újság hasábjain

Idehaza kedvezőbb volt a helyzet, számos karitatív célú meccset tudtak lebonyolítani a háború első éveiben decemberben. Ilyen volt az 1914-es Katonák–Civilek jótékonysági mérkőzés is, amelyet a katonák 4:0-ra nyertek meg 1000 néző előtt az Üllői úton. Ahogy a Sporthírlap december 21-én fogalmazott: „Az egyik csapatban katonák és katonai szolgálatra alkalmasnak ítélt, a másikban a hadsereg kötelekébe nem tartozó játékosok szerepeltek.” A gólok közül Schlosser Imre hármat, Rácz Győző (MAC) egyet szerzett. Ugyanebből a számból megtudhatták az olvasók: „A Ferencvárosi Torna Club meghatóan kedves jelét adja tagjai iránt érzett szeretetének. A harctéren küzdő footballistáinak, ugróinak, atlétáinak, evezőseinek és tornászainak ajándékot küld. Az FTC szeretetadománya ötvennyolc csomagból áll, amelyeket ma indítanak útnak.”  

A Ferencváros egy évvel később is kitett magáért, amennyiben „kedves megemlékezésben részesítette (…) a karácsonyi ünnepek és az újév alkalmával bevonult tagjait. Minden egyes katonatagját üdvözölte levelezőlapon, a melyet az elnökség, a tisztikar és az egyesület itthon levő vezetőtagjai írtak alá.” Akik nem a csukaszürke egyenruhában feszítettek épp a zöld-fehéreknél, azok futballoztak (Sporthírlap, 1915. december 27.): FTC–BSE 4:0. A harctérről szabadságra hazaérkező ferencvárosi center, Pataki Mihály vélhetően ekkor játszott utoljára a hadifogsága előtt – legközelebb 1918. június 16-án lépett pályára az FTC-ben. A támadóötös a Weisz, Binder, Pataki, Tóth-Potya, Borbás felállásban szerepelt. A hazai együttes kapuját Gönczy, a BSE-ét Fedák védte a barátságos mérkőzésen.

(Apropó, Fedák: az egykori FTC-tag Fedák Béla Fedák Sárinak, a magyar színjátszás halhatatlan alakjának, a legnagyobb operett-primadonnának volt az unokaöccse.)

Ugyanezen a hétvégén, 1915 karácsonyának második napján rendezték meg az ifjúsági csapatok számára kiírt úgynevezett Vaslabda-torna döntőjét a BAK, valamint a Vas- és fémmunkások SC között a Hungária úton. Az ifjúsági első és másodosztály első helyezettjei között lezajló találkozót az előbbi nyerte meg 2:1-re; a BAK-nál Erbstein balfedezet, a Vasasnál Orth jobbhalf tűnt ki, a nyurga, alig 15 éves gyerekember a mezőny legjobb embere volt. A Sporthírlap egy hét múlva is foglalkozott a meccsel, amely elég csúnya fináléval zárult: a magáról megfeledkező Orth György „a labdát a határbíró arcába vágta”, amiért a játékvezető kiállította.

(Apropó, Vaslabda: a torna ötlete Szieberth Imrétől, „a Máv. gépgyári Sportkör jeles elnökétől” ered, aki további Vaslabdákat ajánlott fel az évek során. 1916 tavaszán például a Húsvéti Vaslabdáért játszottak élvonalbeli felnőttcsapatok, a döntőben a Törekvés 1:0-ra legyőzte az FTC-t. De még 1920-ban is rendeztek Vaslabda-mérkőzéseket, azt a díjat a Zuglói AC szerezte meg az Ékszerészek, a Pestújhelyi SC és a JAC előtt. Bővebben: Népsport, 2020. augusztus 31.)

Az 1916-os karácsony mindenekelőtt az MTK – közelebbről Schlosser, Schaffer, Kertész III, Nyúl és Szabó P. – elleni profivád, meg a szokásos év végi átigazolási kérelmek jegyében telt futballberkekben. Az MLSZ titkársága megállapította, hogy 219 játékos kért új egyesület részére átigazolást (Orth éppen az MTK felé gravitált, és fél év múlva át is lépett oda). S ha már MTK: Brüll Alfréd elnököt, aki a háború kitörése óta a Vöröskeresztnél teljesített szolgálatot főmegbízott helyettesként, „Kolozsvárra helyezték, a honnan alkalmasint Marosvásárhelyre helyezik át” a Sporthírlap tudósítása szerint. A lap karácsonyi vezércikkében kiemelte: „Harmadszor érkezik el a szent ünnep, harmadszor találván állig fegyverben a bűnös emberiséget. A szenvedés hideg lehelete száll közibénk a szeretet melegsége helyett, s ha lelkünk, testünk, szívünk emberfeletti módon edződve nem volna, kétségbe kellene esnünk a karácsonyfa alatt.”   

1916 év végi ünnepi futballprogramjának fő attrakciója egyébként a Hungária úti sporttelepen rendezett karácsonyi serlegtorna volt, a meccsek bevétele a Hadsegélyező Hivatalnak jutott. Előbb a vendég Wacker 3:1-re legyőzte az UTE-t, majd az MTK 7:0-ra kiütötte a III. ker. TVE-t. Másnap az MTK – az eltiltott Schaffer Alfréd nélkül, 1500 néző előtt – 1:1-es döntetlent ért el a bécsiek ellen, így jobb gólarányának köszönhetően megnyerte a tornát. Ez volt az első pontvesztése az őszi szezonban a kék-fehér gárdának, amely nemcsak a második félévet, hanem az első hat hónapot is veretlenül küzdötte végig 1916-ban.

Jimmy Hogan jött, látott – és arany-MTK-ra talált.

A budapesti meccs két csapata: a berliniek állnak, a budapestiek ülnek